A várakozásokat bőven túlteljesítő Európa-bajnokságot követően az előző, szeptemberi világbajnoki selejtezős szakasz után egyértelműen megfigyelhető volt a csalódottság a szurkolókon. Bár Anglia ellen egy félidőn keresztül sikerült ugyanazt a szervezettséget bemutatni, mint a nyári torna halálcsoportjában, a sokkal jobb minőséget képviselő ellenfél később minden egyes hibát könyörtelenül megbüntetett.
Az utolsó, Andorra elleni meccsen a három pontnak ugyan lehetett örülni, de a játék minősége a csapatkapitány Szalai Ádám szerint is bőven hagyott maga után kívánnivalót. A kettő között viszont talán mind közül a legfájdalmasabb módon a magyar válogatottal leginkább egy szinten mozgó Albánia otthonában kapott ki a csapat, és a vereség ténye mellett az volt a legszomorúbb, hogy a hazai csapat minden téren felülmúlta a mieinket.
Marco Rossi szövetségi kapitánynak akkor azzal a problémával is muszáj volt szembenéznie, hogy a játékában kulcsszereplő Szalai Ádám az utolsó percben – pozitív koronavírus-teszt miatt – kidőlt a sorból, és hirtelen kellett alkalmazkodni az adott körülményekhez.
Most, a budapesti visszavágó előtt Szalai sérülés miatt megint csak nem volt bevethető, de
és ennek megfelelően a korábbiaktól némileg eltérő hadrendben küldte pályára a csapatát.
Az albánok elleni, idegenben lejátszott meccsen (majd utána még Andorrával szemben is) a 2019 végén, Walestől elszenvedett vereség után állandóvá váló 3-5-2-es hadrendet alkalmazta a magyar csapat, de szombat este már a 3-4-2-1-es alakzat rajzolódott ki a pályán a középcsatár helyén Sallói Dániellel, mögötte pedig a védelmi vonalak között mozgó Szoboszlai Dominikkel és Sallai Rolanddal.
Rossinak Szalai hiánya mellett többek között azzal is meg kellett birkóznia, hogy az Európa-bajnokságon és az előző mérkőzéseken egyaránt bal oldali szárnyvédőt játszó Fiola Attila kidőlt a sorból, így az ő helyét kisebb meglepetésre Nagy Zsolt, a Puskás Akadémia játékosa vette át. Viszont a hétvégi fordulót betegség miatt a klubjában még kihagyó, de mostanra felépülő Willi Orbán ott lehetett a kezdőcsapatban, és így állt össze végül a fent látható tizenegy.
A vendégeknél is több helyen változott a kezdőcsapat összetétele a két csapat előző meccséhez képest. Egyrészt – eltiltását követően – visszatért további két topligás játékos, Keidi Bare és Elseid Hysaj, másrészt a ferencvárosi Uzuni mellé bekerült a jelenlegi legeredményesebb albán gólszerző Sokol Cikalleshi, míg Nedim Bajramit Endri Cekici váltotta Edoardo Reja 3-5-2-es játékrendszerében.
A magyar válogatott ezen a mérkőzésen is megtartotta azt a pozitív tulajdonságát, hogy amíg szervezetten képes őrizni az alakzatát labda nélkül, addig az ellenfelek csak nagyon nehezen tudnak komoly helyzetet kialakítani.
Amikor Marco Rossi csapata korábban olyan csapattal találkozott, amely három belső védővel állt fel, az egyik középpályás rendre feljebb lépett a támadók mellé, hogy kiegyenlítse a létszámot az első vonalban. A mostani új játékrendszerben azonban az 5-2-3-as alakzat labda nélkül már adott volt, és ezzel ismételten sikerült elérni, hogy az ellenfél ne tudjon középen könnyedén támadásokat vezetni.
A fenti jelenetnél egyértelműen kirajzolódik, ahogyan a magyar válogatott középmagasan kezdi meg a védekezést, és elsősorban a szélek felé próbálja terelni a labdát. A jobb oldali támadó, Sallai Roland helyezett nyomást Djimsitire, az ellenfél bal oldali középhátvédjére, aki így a bal oldali szárnyvédőnek Trashinak passzolt. Rá azonnal ki is lépett Nego, míg Botka Endre jobb oldali középhátvédként feljebb lépett, hogy Cekici ne tudja szabadon megkapni a labdát a félterületben.