Kapzsi és robbanásveszélyes: elfajuló viszály lehet a kétévenkénti vb tervéből

„Alighanem hallották már, hogy a FIFA megvalósíthatósági tanulmányon dolgozik, mely a világbajnokság kétévenkénti megrendezését vizsgálja. Hát, mi úgy gondoljuk, a világbajnokság értéke éppen a ritkasága. Kétévenkénti rendezéssel a vb veszít legitimitásából és a márka felhígul”.

Aleksander Ceferin UEFA-elnök szavai jól mutatják, mennyire allergiás az öreg kontinens az ötletre, s allergiás volt már több mint húsz éve is, amikor Sepp Blatter először felvetette azt. Kevés dologgal verhette volna jobban ki a biztosítékot a FIFA az európai (UEFA) és dél-amerikai (CONMEBOL) kontinentális szövetségnél, mint a kétévenkénti világbajnokság ötletének újbóli lebegtetésével.

Májusban a szaúdi szövetség végezte el a „kezdőrúgást” azzal, hogy formálisan felkérte a FIFA-t a vb-sűrítés megvalósíthatóságának megvizsgálására. A nemzetközi versenynaptárról 2024-ig van egyezség, a futballvilág egyik legfontosabb keretrendszerét ezt követően lehet megváltoztatni; nem véletlen, hogy a FIFA, a kontinentális szövetségek és a klubok illetékesei egyaránt helyezkednek (gondoljunk az UEFA BL-reformjára!). A világszervezet gépezete mozgásba lendült, ennek eredményeként Arséne Wenger ismertette szeptemberben az elképzeléseket, amelyek finoman fogalmazva is megosztónak bizonyultak.

A FIFA-nak pénz kell. Több pénz.

Ugyanez igaz a valóban erős, eladható versenysorozatokkal nem rendelkező kontinentális és nemzeti szövetségekre. A futballvilág jó részének nem érdeke a status quo fenntartása, viszont azt is kimondhatjuk, hogy a közönség nem elsősorban az ötlet mellé álló országok, kontinensek mérkőzései miatt ül le drukkolni a lelátóra vagy a képernyő elé. A versenynaptár pedig valóban elavult. Kicsik és nagyok, gazdagok és újabb pénzcsapok megnyitására várók, a futball domináns országai és a fejlődésüket megrekedtnek érzők feszülhetnek egymásnak. Ha megvalósulnak a „Futball jövője” címre keresztelt előadásban részletezett tervek, azok, meglehet, háborút vetítenek előre.

Pluszos vb, mínuszos köztes évek

A FIFA 1928-ban, az amszterdami olimpia megkezdése előtt határozott arról, hogy kiírja a labdarúgó-világbajnokságot, ezzel megalkotva a legfontosabb válogatott versenysorozatot. A négyévenkénti lebonyolításról ekkor még nem született döntés, ám néhány hónappal később már ezt javasolta a vb-szervezésre felállított ad hoc bizottság a következő évi kongresszusnak. A barcelonai nagygyűlésen, 1929 tavaszán meg is állapodtak a négyévenkénti rendezésről, no meg arról, hogy a FIFA megkapja a rendező országtól a bevételek tíz százalékát. Ez volt a vb-történelem első pénzelosztása.

A négyéves ciklus olimpiai átvétel volt, hisz ekkoriban a csapatjátékok többségében még nem rendeztek világbajnokságot, nem tudtak más sportokat mintaként használni. Logikus volt a döntés: a labdarúgó-világbajnokságokra mindig az ötkarikás ciklus felezőjében, négyévente kerüljön sor, így a két legfontosabb sportesemény nem zavarja egymás köreit. A futball-kontinensviadalok közül kizárólag a dél-amerikai létezett (ekkor még nem Copa América, hanem Campeonato  Sudamericano volt a neve), melynek azonban igazából sosem alakult ki rendes ritmusa. A Sudamericanót 1919 és 1927 között évente rendezték meg, a következőt 1929-ben, majd 1935-ig szünet következett – ezt nehéz lett volna alapul venni.

Az akkori sportdiplomaták alighanem meglepődnének, ha látnák, a világbajnokság mekkora üzletté fejlődött.

Egykori, négyéves ciklust meghatározó döntésük viszont a FIFA legnagyobb fejfájását okozza manapság: a szövetségnek minden vb-évben kiugróak a bevételei, ám azok drasztikusan visszaesnek azokban az esztendőkben, amelyekben nincs világbajnokság, és az éves mérleg ekkor negatívat mutat. A legutóbbi teljes ciklus számai sokatmondók: a FIFA 2015-ben 117 millió, 2016-ban 391 millió, 2017-ben 189 millió amerikai dolláros veszteséget könyvelt el, mielőtt a 2018-as vb-év rekordbevételével 1,75 milliárd dolláros pluszba lökte volna a mérleget. A négyéves ciklus vastagon nyereséges volt, ám a világszervezet egy (igaz, nagyon erős) lábra támaszkodik. A FIFA stabil anyagi helyzetű szervezet, tartalékjaiba ugyan „beleharapott” a koronavírus-járvány, de azok így is 1,88 milliárd dollárra rúgnak. Egy négyéves ciklusban a szervezet bevételeinek nagyjából 95 százaléka a férfi-világbajnoksággal kapcsolatos jogok értékesítéséből származik.

Az ideális megoldás az lenne, ha a FIFA egyrészt tovább tudná növelni a vb-bevételeket, másrészt erősítené a többi bevételi forrását. Előbbivel bizton számolhatunk, főleg, hogy a világbajnokság mezőnyét 32-ről 48 csapatosra bővítik 2026-ban. Utóbbinak már akadályai vannak: a női világbajnokság az eddiginél is jobban kinőheti magát, de az utánpótlás-világeseményekből nem lesz pénz, a klubvilágbajnokság meg általában csendes érdektelenségbe fullad. Gianni Infantino FIFA-elnöknek ugyan nagyszabású tervei vannak a klubvilágbajnokság bővítésére, de ezek még nem valósultak meg, a torna lábjegyzet a futballnaptárban.

Míg az UEFA az Európa-bajnokságon kívül az európai kupasorozatok (elsősorban a Bajnokok Ligája) bevételeinek köszönhetően több lábon áll, a CONMEBOL-nak ott a Copa América és a 2010-es évek végén nagy bevételnövekedést hozó Libertadores Kupa, a FIFA-nak nincs a vb-n kívül másik „fejőstehene”. Azt kell hát jobban megfejni: e célt (is) szolgálja a bővítés, és az egyik még nem kihasznált opció a világbajnokságok sűrítése lenne.

Naptárreform

A Wenger által bemutatott reformterv alapvetése a következő: a naptár –  amelyhez a futballvilág immár több mint 90 éve igazodik – elavult, a jelenlegi versenyrendszer sem a klubfutball, sem a nemzeti csapatok szempontjából nem ideális. A játékosokat többször ki kell adni válogatott kötelezettségeik teljesítésére, nincs kötelezően előírt pihenőidő. A terv talán legkönnyebben megemészthető és elfogadható része az, amely a válogatott mérkőzéseknek fenntartott időszakot egy vagy két hosszabb blokkba tömörítené márciusban és/vagy októberben. Ez idő alatt minden meghívott játékos végig a válogatottal lenne, a magas szintű klubfutball gyakorlatilag leállna.

Ennek a megoldásnak is vannak hátulütői, bár a klubok aligha bánnák, ha csak egyszer vagy kétszer (majd a válogatott tornákra még egyszer) kellene megválniuk legjobbjaiktól. A szövetségi kapitányok és stábjaik – még a mostanihoz képest is – hosszú időt töltenének mérkőzések, gyakorlási lehetőségek nélkül. A klubsorozatok közvetítési jogait megvásárló, ám a válogatott tornák jogát nem birtokló csatornák nem rajonganának azért, ha hosszú hetekre kiürülne a műsorrácsuk. A naptárban végrehajtott bármiféle változtatás pillangóhatásként működik: kontinentális és nemzeti szövetségeknek, ligáknak kell hozzá alkalmazkodni, márpedig vannak országok, amelyeket éghajlati okokból is kellemetlenül érintene a reform, hiszen még jobban össze kellene zsúfolniuk a már így is húzós bajnoki programot.

Kérdés, a szünet alatt mit tudnak kezdeni magukkal a klubcsapatok: a sok válogatottat adó együttesek kerete vészesen csökken válogatott mérkőzések idején, érdemi csapatedzésmunkáról nehéz lenne beszélni. A Wenger által ajánlott, nagy válogatott tornák utáni kötelező pihenőidőszak olyasmi, amit a játékos-szakszervezetek valószínűleg támogatnának – de ezen kívül sokkal több szusszanás nem jutna a válogatottakban számításba vett játékosoknak, terhelésük ugyanúgy rendkívüli lenne, pedig ennek enyhítése a reformok egyik célja.

Nem lesz könnyű lenyomni

Az igazi botránykő a világbajnokság kétévenkéntire sűrítése, amely mellett anyagi érdekek szólnak, szakmai okok aligha. A vb értékét, mint erre sokan rámutattak, éppen a ritkasága adja meg: a játékosoknak még a legjobb esetben is három-öt kísérletük kínálkozik a megnyerésére, és benne van a pakliban, hogy a játék nagy egyéniségei (hogy ne menjünk messzebb: Lionel Messi, Cristiano Ronaldo) világbajnoki cím nélkül fejezik be pályafutásukat. Wenger ugyan „több fontos tétmeccsel” érvelt, de nehéz lenne a sűrítést másképp értékelni, mint egy üzleti érdekek vezette bevételszerző hadjáratot, amely devalválhatja a torna presztízsét.

A bemutatott terv áttekinthetőbb, mint a mostani, kaotikus naptár. Páros években világbajnokság, páratlan években kontinenstornák. Mivel ezekre mind selejtezni is kell,

a klubok joggal teszik fel a kérdést: vajon nekik, akik egyébként a mindennapokban fizetik a játékosokat, mi lenne a jó ebben?

A vb-sűrítés magával vonhatja a kontinenstornák sűrítését is, ami azt jelentené, hogy nem telne el nyár nagy válogatott torna nélkül. Megint csak: mi lenne ebben jó a kluboknak, amelyeknek ráadásul még a pénzszerző nyári turnéit is fenyegetheti a naptár ilyen jellegű átszervezése?

A hangulat a reformtervek bemutatása után – bár a FIFA azt állítja, világszinten a szurkolók többsége, főleg a „fejlődő piacok” fiatal drukkerei támogatják az ötletet – egyből puskaporos lett. Míg Afrika és a karibi térség az ötlet mellé állt, Európa és Dél-Amerika merev elutasítással válaszolt, és ugyanezt tették az európai klubokat tömörítő szervezetek is. Az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin csípőből tüzet nyitott, és egyből belengetett egy bojkottot – ez nem vetít előre zökkenőmentes alkudozási folyamatot… Az UEFA tagszövetségei megbeszélték a reformtervet, majd Ceferin sürgős találkozót kért Infantinótól. Az Európai Klubszövetséget (ECA) vezető PSG-főnök, Nasszer al-Helaifi is jelezte, hogy önös érdekek által vezetett, csak egy szereplő céljait szolgáló döntések helyett valódi egyeztetések kellenének.

Széles körű megdöbbenést tapasztalok. Olybá tűnik, hogy a FIFA indított egy PR-kampányt a javaslata átpréselésére, de a kontinentális és nemzeti szövetségeknek, a ligáknak, a kluboknak, a játékosoknak, az edzőknek és a közösségnek nem mutatta be előzetesen azt

– írta a Reuters hírügynökség által közreadott levelében Ceferin. A FIFA válaszában azt közölte: az egyeztetések folyamatosan zajlanak, és a szervezet nyitottan áll az alternatív javaslatokhoz.

A kontinentális szövetségek egymás után reagáltak a tervre, így kezdenek kirajzolódni az erőviszonyok:

·        UEFA (Európa, 55 tagszövetség): mereven ellenzi a tervet, bojkottal fenyeget.

·        CONMEBOL (Dél-Amerika, 10 tagszövetség): ellenzi a tervet, sportszakmailag értelmetlennek tartja azt.

·        AFC (Ázsia, 47 tagszövetség): támogatja az egyeztetéseket, de nem kötelezte el magát egyértelműen. Valószínűleg sok tagországa támogatná a reformokat (Szaúd-Arábia volt az ötlet benyújtója).

·        CAF (Afrika, 56 tagszövetség): támogatja az egyeztetéseket. A nyáron a CAF még egyértelműen a kétévenkénti rendezés mellett állt, most kiadott nyilatkozata ennél semlegesebb, de Afrika haszonélvezője lenne a változtatásoknak.

·        CONCACAF (Észak- és Közép-Amerika, karibi térség, 41 tagszövetség): támogatja az egyeztetéseket és „látja a terv érdemeit”, de nem kötelezte el magát egyértelműen. A karibi térség (25 FIFA-tagszövetség) már jelezte, a reformok oldalán áll.

·        OFC (Óceánia, 13 tagszövetség): támogatja az egyeztetéseket, de nem kötelezte el magát egyértelműen

·        ECA (Európai Klubszövetség, 234 klubot, köztük a legnagyobbak többségét tömörítő szervezet): ellenzi a tervet.

·        European Leagues (több mint 1000 klubot tömörítő szervezet): ellenzi a tervet.

·        FIFPRO (a játékosok legfontosabb érdekvédelmi szervezete): ellenzi a tervet.

·        NOB: a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak gondot okozhat a kétévenkénti vb-rendezés, hiszen a világbajnokság négyévente ötkarikás esztendőben lenne. A szervezet elnöke, Thomas Bach távolságtartóan fogalmazott, de „érdekesnek” nevezte az egyeztetéseket.

Nagy kérdés, hogy ha a reformjavaslat valaha eljut szavazásig (ez még messze van, és hosszú egyeztetések előzik meg), milyen többséget kell összekovácsolni. Egyszerű többség esetén az UEFA-CONMEBOL duó bajban lenne, ugyanis hiába vannak itt a futballvilág erőközpontjai, a világ többi része simán leszavazza őket. Európa és Dél-Amerika nem tud még egy kétharmados döntést sem megállítani, ám ez esetben már jobb esélye van, hiszen csak néhány tagszövetséget kellene megnyernie ügyének. A The Athletic úgy értesült, a változtatáshoz a FIFA alapszabályába is bele kellene nyúlni, ezt pedig kétharmados szavazásnak kellene követnie. Az elmérgesedett hangulat megnehezítheti az egyeztetéseket.

Ha nem sikerül egy rendes egyeztetési folyamat medrébe terelni a reformokat, akkor kenyértörésig fajulhat a helyzet.

Arra lenne szükség, hogy mindenki hátrébb lépjen a saját érdekei érvényesítésétől, és széles körű diskurzus kezdődjék, de éppen ez az, ami jó ideje hiányzik vezetői szinten. Nagyon sok bizalom elveszett a futball intézményei között, és mindenki csatasorba áll, mielőtt egyáltalán részletes megbeszélésekre kerülne sor” – panaszolta a The Timesnak Jonas Baer-Hoffmann, a FIFPRO főtitkára.

Bojkottra akkor kerülhet sor, ha más eszköz nem működik, de meglepő lenne, ha idáig fajulna a konfliktus. A FIFA-nak tisztában kell lennie azzal, hogy egy Európa (és Dél-Amerika) által bojkottált világbajnokság teljesen irreleváns; a terv ellenzőinek meg azzal, hogy míg a status quo nagyon is megfelel a futballelitnek, többségben vannak azok a szövetségek, amelyek változtatást akarnak. A FIFA 211 tagszövetségéből csak 79 jutott el valaha a világbajnokságra. A legtöbb nemzeti szövetségnek erre még a létszámemelés után sem lesz esélye, viszont a vb-k sűrítéséből származó, „lecsorgó”, fejlesztésre fordítható bevételek létfontosságúak számukra. A világszövetségnek küldetése szerint a futball globális fejlesztését kell elősegítenie, még ha ez érdekellentéteket is okoz a sportági erőközpontokkal. Márpedig most elmérgesedő viszály jöhet, újabb bizonyítékául annak, hogy recseg-ropog a futballközeg, amelyet rengeteg ellentmondás feszít.

A FIFA zászlaján az áll: „For the Good of the Game” – „A játék javáért”.

Kár, hogy az egész vita során legkevésbé ezt a jelmondatot érzékelni.