„Miért kellene a világ legjobb jobbhátvédjéből középpályást csinálni?” – kérdezett vissza Jürgen Klopp, amikor a Leeds United elleni bajnoki előtt az újságírók arról kérdezték, nem tervezi-e Gareth Southgate-hez hasonlóan kipróbálni Trent Alexander-Arnoldot a pálya közepén.
A 22 esztendős játékos az elmúlt években szinte forradalmasította a jobbhátvéd pozícióját azzal, hogy erről a posztról lett a BL-győztes és angol bajnok Liverpool első számú kreatív futballistája. Alexander-Arnold a 2018/19-es szezonban 12, a 2019/20-as idényben 13, míg az előző évadban 7 gólpasszal segítette a Liverpoolt, de nemcsak ezzel, hanem fantasztikus, tért ölelő átadásaival és remek meglátásaival is segítette csapata játékát. Ráadásul olyan súlypontáthelyezésekkel bontotta meg az ellenfelek védekezését, amilyet valóban csak a világ legjobb középpályásaitól láthatunk.
Alexander-Arnold kiemelkedő képességeinek kibontakoztatásához szükség volt arra is, hogy Klopp ennek megfelelően alakítsa a Liverpool játékát. Az elmúlt években a 4-3-3-as szerkezetben játszó Vörösöknél a három középpályás – a legtöbbször Georginio Wijnaldum, Fabinho és Jordan Henderson – feladata az volt, hogy labdabirtoklás esetén biztosítsanak a magasan helyezkedő szélső hátvédek, Andy Robertson és Alexander-Arnold mögött, miközben a két szélső támadó, Sadio Mané és Mohamed Salah szűken helyezkedve részint beindulásokkal támadta az ellenfél védelmi vonalát, részint területet nyitott két szélső védőnek.
A rendszer tehát tökéletesen alkalmas volt arra, hogy Alexander-Arnold jobbhátvédként is szinte irányítóvá lépjen elő, de ugyanez már nem volt adott az angol válogatottban, amelyben Southgate teljesen más alapelvek mentén szervezte meg csapatát. És éppen ezért a liverpooli klasszis sem tudott mindig élni a neki szánt lehetőségekkel.
ami ahhoz vezetett, hogy a márciusi világbajnoki selejtezőkre például be sem hívta a keretbe a Liverpool játékosát, aki abban az időszakban a klubjában is nehéz időszakot élt át, ugyanis a rengeteg sérülés miatt némileg konzervatívabb szerepkörbe kényszerült.
Sokáig tehát az is kérdéses volt, hogy Alexander-Arnold ott lesz-e egyáltalán az Európa-bajnokságon, és bár végül bekerült a keretbe, sérülése miatt végül mégis kimaradt a csapatból. Southgate talán így járt a legjobban, mert a liverpooli többnyire valószínűleg a kispadon kapott volt helyet. Az angol válogatott első számú embere az a Kyle Walker lett a jobbhátvéd pozíciójában, aki támadásépítés során rendre harmadik középhátvédként helyezkedett. Ez az elképzelés Alexander-Arnold képességeit például aligha aknázta volna ki.
Egy világklasszisnak viszont valahogy mégis helyet kellene szorítani a csapatban, ezért Southgate úgy döntött, hogy az Andorra elleni világbajnoki selejtezőn a középpályán próbálja ki a fiatalt, de a kísérlet mindössze negyvenöt percig tartott, mivel Alexander-Arnold szinte egyáltalán nem találta a helyét régi-új posztján.
Régi-új, ugyanis nem a véletlen műve, hogy időről-időre előkerül: Alexander-Arnoldot talán be lehetne vetni középen is. A Liverpool utánpótlásában még elég sokáig elsősorban középpályásként számoltak vele, végül azonban az akadémia vezetőjével és az U18-as csapat akkori vezetőedzőjével úgy döntöttek, hogy jobbhátvédként gyorsabb út vezethet a felnőttegyütteshez.
Élvezem a játékot jobbhátvédként, mert sokkal nagyobb szabadságot kapok a támadásoknál, mint a középpályán, ahol gyakran elég kaotikus a játék.
Többször kapom meg a labdát, mint középen, és nagyobb hatást tudok gyakorolni a mérkőzésekre” – nyilatkozta még néhány évvel ezelőtt Alexander-Arnold a váltásról. Ugyanakkor Klopp tisztában van vele, hogy érdemes teljes mértékben kiaknázni a játékosában rejlő lehetőségeket anélkül, hogy megváltoztatná a posztját.
„Ha megnézik a meccseinket láthatják, hogy Trent pozíciója már módosult. Nem minden meccsen, de változtatunk, amikor lehetőségünk van rá, vagyis nincs szükség arra, hogy középpályást faragjunk belőle” – mondta a Vörösök vezetőedzője a Leeds elleni meccset megelőző sajtótájékoztatón.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2197" width="3905" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ha Klopp tanácsát követve megnézünk egy Liverpool-mérkőzést, akkor láthatjuk, hogy Alexander-Arnold valóban számos szerepkört tölt be. A legismerősebb jelenet az elmúlt évekből a fent látható, amikor is a Burnley elleni találkozón Salah szűk pozíciót vesz fel a védelmi vonalban, egy középpályás pedig biztosít Alexander-Arnold mögött, aki igyekszik minél veszélyesebben középre csavarni a labdát.
A 22 éves játékosra a labdakihozatalok során is gyakran fontos szerep hárul, ezen a mérkőzésen például a Burnley 4-4-2-es letámadása ellen harmadik belső védőként helyezkedik, ezzel kicsalogatva az ellenfél szélsőjét, hogy utána szabad emberként, remek átadással megjátssza a szabadon maradó Hendersont.
A legfontosabb változást a Liverpool játékában viszont ezen a képen látjuk: a Vörösök első három bajnokiján egyaránt kezdőként lépett pályára jobb oldali nyolcasként az előző szezont a másodosztályú Blackburnben kölcsönben töltő Harvey Elliott. A fiatal játékos viszont a legutóbbi évadban elsősorban szélsőként lépett pályára, vagyis a tapasztalata miatt mindkét poszton otthonosan mozog.
A szélső hátvéd gyakran húzódik be középre, ahogyan ennél az akciónál is látszódik: a jobb oldali nyolcas pozícióját foglalja el a középpályán, Elliott pedig elfoglalja a helyét a pálya szélén, miközben Salah a megszokott módon szűken helyezkedik a kapu előtt.
Ez a pozíció pedig tökéletes Alexander-Arnoldnak, hogy a rúgótechnikáját kihasználva pontosan ugrassa ki a védelem mögé beinduló Manét.
Ennek a három játékosnak a rotációja kulcsszerepet kapott a Liverpool első mérkőzésein az új idényben, és itt látunk egy újabb példát arra, miért is bizonyult rendkívül hatékonynak. Ezúttal Dwight McNeil balszélsőként mélyen visszazárt a támadást segítő Alexander-Arnolddal, de mivel ő gyakorlatilag ismét a pálya közepére mozgott, hatalmas terület nyílt meg Salah előtt, aki ezúttal a szélességet adta a csapatnak.
A Burnley ellen szerzett második gólnál pedig ennek a jobb oldali rotációnak minden előnye megjelent. Egy átforgatás után a szélre kimozgó Elliott magára vonta a balhátvéd figyelmét, Salah-ra a bal oldali középhátvéd lépett ki, míg a jobb oldali félterületben helyezkedő Alexander-Arnoldra a jobb oldali középhátvéd igyekezett ugyanezt megtenni. Mögötte viszont hatalmas terület nyílt meg a balról befelé induló Mané számára, aki elé Alexander-Arnold tökéletesen tette oda a labdát.
Fontos, hogy ez a fajta jobb oldali rotáció eddig sem volt idegen a Liverpooltól. Az elmúlt években ugyan legtöbbször a jobb oldali középpályás feladata volt, hogy a szűken helyezkedő Salah mellett a szélességet biztosító Alexander-Arnold mögött helyezkedjen a lehetséges kontratámadások megállítása érdekében, de gyakran előfordult, hogy Alexander-Arnold helyezkedett mélyebben, és a legtöbbször a jobb oldali nyolcas szerepkörében feltűnő Jordan Henderson beindult a jobb szélre, hogy lekösse az ellenfél védőinek figyelmét. És esetleg egy középpályás kimozgatásával területet nyisson a centrumba.
Elliott jelenlétének köszönhetően viszont egy olyan játékos tölti be ezt a pozíciót, aki a szélről akár egymaga is képes problémát okozni, így Alexander-Arnold folyamatosan bemozoghat középre, hogy indításokkal, vagy a félterületből beadott labdákkal operáljon, miközben Salah is közelebb játszhat a kapuhoz.
Ám ahogyan Klopp is kiemelte, ez leginkább akkor lehet jellemző, amikor a Liverpoolnak kell dominálnia a mérkőzést.
A Chelsea elleni rangadó első félidejében például jóval kevesebbszer láthattuk felbukkanni Alexander-Arnoldot a pálya közepén, de ha mégis beindult befelé a labdával, akkor Elliott azonnal elfoglalta a helyét a szélen, miközben Salah befelé mozgott. Ennek következtében ennél a szituációnál a fiatal középpályás teljes üresen érkezhetett a szélen, miután Marcos Alonso is behúzódott középre Salah-val együtt.
Viszont miután a Chelsea az első félidő végén emberhátrányba került, és a játék szinte csak a Kékek térfelén zajlott, Alexander-Arnold mind többször bukkant fel a pálya közepén, hogy onnan próbálja megbontani az ellenfél védekezését. Ennél a helyzetnél is látható a szokásos formula: Alexander-Arnold bemozgott a jobb oldali félterületbe, Elliott azonnal elindult kifelé a szélességet biztosítani, míg Salah egy beindulással rögtön támadta a védelem mögötti területet, és Alexander-Arnold egy remek passzal kis-híján helyzetbe is tudta hozni a csapattársát.
Azt, hogy ez a fajta játék mennyire fekszik Alexander-Arnoldnak, jól jelzi: a Premier League-ben négy lejátszott fordulót követően az ő nevéhez fűződik a legtöbb kialakított helyzet (19 kulcspassz), a legmagasabb várható gólpassz érték (2,4-es xA), holtversenyben a harmadik legtöbb tizenhatoson belülre irányuló passz (11; ezzel mindössze egyel van lemaradva a listavezető Paul Pogbától és Jack Grealishtől), miközben a progresszív passzok számát tekintve is a negyedik legjobb a Premier League játékosai között (30; kettővel lemaradva a holtversenyben listavezető Pogba, Grealish és Luke Ayling mögött).
A jövőben viszont az okozhat komoly gondot a Liverpool számára, hogy Elliott a Leeds United elleni meccsen súlyosan megsérült, pedig az ő jelenléte fiatal kora ellenére kulcsfontosságú volt a Vörösök eddigi meccsein.
Ugyanakkor nagyon jól látszódik: Alexander-Arnoldból nem kell a klasszikus értelemben vett középpályást csinálni ahhoz, hogy kihozza magából a legjobbat. Hiszen Jürgen Klopp gondolatait kiegészítve feltehetjük a kérdést:
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
