Sir Alex Ferguson 2013-as visszavonulását követően egyetlen edző sem akadt, aki két és fél évnél tovább húzta volna a Manchester United kispadján. David Moyes már az első szezonját sem élte túl, Louis van Gaal a második idénye végén ugyan nyert egy FA Kupát, de lemaradt a Bajnokok Ligája-indulásról a csapattal – miközben az Old Traffordon a szurkolók többnyire a Premier League legunalmasabb futballját figyelhettek –, így neki is mennie kellett.
Nagyágyúként José Mourinho érkezett, aki az első idénye végén a bajnokságban még Van Gaal második évét is alulmúlta, és csak a 6. helyet szerezte meg, de megnyerte mellé az angol Szuperkupát, a Ligakupát és az Európa Ligát, amelyek közül az utóbbi siker azt jelentette, hogy a United mégis indulhatott a Bajnokok Ligájában. A 2017-2018-as évadban elért második hellyel pedig a Ferguson-éra óta a legjobb bajnoki szereplést sikerült felmutatnia az együttessel, és ez a kétszeres Bajnokok Ligája győztes Mourinho saját elmondása szerint egész edzői pályafutásának legnagyobb sikere.
Ez a siker viszont nagyon gyenge lábakon állt. Bár a Manchester Unitednél csak a végül 100 pontot elérve bajnoki címet szerző városi rivális, a City kapott kevesebb gólt a szezonban, a csapat ellen kialakított helyzetek minősége (xGA) alapján az fbref.com adatai szerint 13,6 góllal többet kellett volna kapnia a Unitednek. Hogy ez mégsem így történt, az legfőképpen a pályafutása csúcsán lévő David De Geának volt köszönhető, aki egymaga 8,9 találattól mentette meg a csapatát.
