Messi Párizsban: akár hátrányt is jelenthet az argentin érkezése

Miközben Lionel Messi a könnyeivel küzdött az utolsó sajtótájékoztatóján Barcelonában, a Paris Saint-Germain már gőzerővel dolgozott azon, hogy megszerezze minden idők legjobb játékosát. Azt a klasszist, akinek az FC Barcelona felelőtlen gazdálkodása, a koronavírus-járvány nyomán keletkező bevételkiesés és a spanyol liga szabályzata miatt el kell hagynia a csapatot, amelyben felnőtt, és mindent megnyert. És amelynek a színeiben nála többször senki nem lépett pályára, és senki nem szerzett több gólt.

A Barcelona számára sportszakmai, anyagi és érzelmi szempontból is felfoghatatlan veszteséget jelent Messi távozása. Az argentin zseni az utolsó szezonjában is 39 gólban vállalt aktívan szerepet, amit az öt európai topligában egyedül Robert Lewandowski tudott felülmúlni. Ha pedig nem volt ott a pályán, akkor a legutóbbi hét évadban a Barcelona meccsenként átlagosan 0,73-mal ért el kevesebb gólt, mint vele.

Még ennél is beszédesebb, hogy a 2008/2009-es szezon óta Messinek egyetlen olyan idénye sem akadt, amelyben 90 percenként ne lett volna legalább egy gólja vagy gólpassza. Miközben a klasszis támadók közül is csak néhányan büszkélkedhetnek pár éven keresztül hasonló mutatóval,

Messi már több mint egy évtizede nyújt emberfeletti teljesítményt.

Természetesen az ő játéka is átalakult az évek során. Mivel 34 éves, már kevesebbet cselez, és többet passzol meg lő rosszabb pozíciókból, de ezek miatt csöppet sem lett gyengébb játékos. Messinél ugyanis egy-egy alacsonyabb minőségű helyzet is életveszély, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a 2017/18-as évad kezdete óta 33,5 góllal szerzett többet, mint az az xG-modell alapján várható lett volna egy átlagos topligás labdarúgótól.

Ezek alapján aligha kell aggódnia a PSG-nek amiatt, hogy a kettő plusz egy évre aláíró argentin milyen teljesítményt nyújt majd a saját képességei alapján. Az viszont már sokkal fogósabb kérdés, hogy miként illesztheti be őt Mauricio Pochettino a csapatba úgy, hogy az összességében működőképes maradjon.

Összeállt minden idők legjobb támadósora?

Ez a cím jelenleg még alighanem a 2014/15-ös szezontól Barcelonában összeálló MSN trióé, vagyis a Messi, Suárez, Neymar hármasé, amelyből ketten a mostani PSG-t is erősítik majd. A csúcson lévő Luis Suárez és a mostani Kylian Mbappé összehasonlítása igencsak hálátlan feladat, de ennek a triumvirátusnak a sikeressége alapvetően a két ex-barcelonai játékoson múlik.

Mbappé egyik legnagyobb erénye a hihetetlen sebessége, és az látványosan kidomborodhat, ha két olyan zseniális irányítókészséggel megáldott játékos tömi majd labdákkal, mint Messi és Neymar. Ráadásul a francia világbajnok beindulásai folyamatosan területet is nyithatnak a vonalak között a két kreatív támadónak, utóbbiaknak azonban egymás között meg kell majd találniuk az egyensúlyt.

Ugyanis legutóbb, amikor Messi és Neymar együtt játszott, sokkal tisztábbak voltak a szerepek. Az argentin egyértelműen a Barcelona legdominánsabb játékosa volt a támadóharmadban, és a Neymarral kialakult kiváló játékkapcsolatának az alapját képezte az is, hogy a brazil nem akarta mindenáron cipelni a labdát és irányítani a játékot, hanem labda nélküli, a védelem mögé történő beindulásokkal segítette csapattársát.

Neymar végül pontosan azért igazolt át világrekordot jelentő összegért 2017-ben a Barcelonától a Paris Saint-Germainba, hogy kiléphessen Messi árnyékából, és ő legyen egy Bajnokok Ligája-címért küzdő csapat alfahímje. Ennek megfelelően alakult a játéka, amely rendkívül meghatározóvá vált. A francia csapatban évről évre övé volt a legtöbb labdaérintés a támadóharmadban, és minden szezonban Neymar vett részt a legtöbb olyan akcióban, amelynek a végén ő maga, vagy valamelyik csapattársa kapura lőtt.

Ha Neymar statisztikai profilját egészében nézzük, akkor az fbref.com adatai szerint az öt legmagasabban jegyzett európai bajnokságban a hozzá leginkább hasonlító játékos nem más, mint Lionel Messi. A Paris Saint-Germain szezonjának talán legérdekesebb kérdése lesz, hogy a két játékos közül melyikük és hogyan tudja majd módosítani a saját játékát.

A csalódással, bajnoki és BL-cím nélkül véget érő első félszezonját követően

Pochettinónak az lesz a feladata, hogy megfelelő rendszerbe illessze a világ jelenlegi három legjobb támadó játékosát.

A PSG a francia bajnokság első fordulójában, a Troyes ellen 4-4-2-es alakzatban állt fel, ami viszont támadásban a középpályás Danilo hátralépésével 3-1-4-2-re módosult. Ám ezen a mérkőzésen a Copa America után még Neymar sem állt rendelkezésre, Messi szerződtetésének folyamata pedig még éppen csak elkezdődött.

A legkézenfekvőbb a PSG számára is a Barcelonában látott 4-3-3-as felállás lehetne, melyben Neymar helye a bal oldalon adná magát, míg Messi akár középen, hamis kilencesként is szerepelhetne Mbappéval a jobb oldalon. Vagy az argentin jobbról mozoghatna befelé, hogy mögötte a világ egyik legjobban támadó szélsővédője, Achraf Hakimi biztosítsa a szélességet.

Talán a legkockázatosabb és aligha megvalósuló lehetőség a 4-2-3-1, amelyben a nagy hármas mellé még Angel Di María is beférhetne a támadósorba, de ez valószínűleg teljesen megbontaná a csapat egyensúlyát támadás és védekezés között. Itt pedig el is érkeztünk a PSG legnagyobb problémájához Messi érkezése kapcsán.

Jó, de védekezni ki fog?

A Paris Saint-Germain hiába bukta el az előző évadban a bajnoki címet a Lille-lel szemben, a párizsiak kerete az idei átigazolási szezon után (Donnarumma, Sergio Ramos, Hakimi, Georginio Wijnaldum és Lionel Messi jövetelével) minőségben messze a riválisok előtt jár. Vagyis szinte lehetetlen, hogy ne ők diadalmaskodjanak.

Azonban a katari tulajdonosnak a jövő évi világbajnokság előtt nem is a Ligue 1 megnyerése jelenti a csúcsot, hanem a Bajnokok Ligája-sorozat, amelyben a párizsi csapat csak egyszer jutott el a fináléig, és azt is elveszítette a Bayern Münchennel szemben.

Messi érkezése ismét csak azt erősíti, hogy a PSG-nek ebben a szezonban kell nagyot durrantania a legrangosabb európai kupasorozatban. Ugyanakkor sikerült hatalmas kihívás elé állítani a csapat vezetőedzőjét, hiszen olyan támadóhármassal kellene nyernie, amelynek tagjai minimális munkát végeznek labda nélkül. Vagy szinte semennyit.

Szintén az fbref.com adatai szerint a labdás játékos elleni nyomásgyakorlások számában Mbappé az öt európai topliga játékosai közül a legalsó egy, Messi pedig a legalsó nyolc százalékba tartozik, de még az ebben a tekintetben a legkomolyabb teljesítményt nyújtó Neymar is csak átlagosnak mondható a maga kilencven percenkénti 15,64 nyomásgyakorlásával.

Amikor a Bajnokok Ligája-győzelemre pályázó klubok többsége szervezett, aktív letámadással vág neki a mérkőzéseinek,

a Paris Saint-Germain óriási hátrányba kerülhet 

három olyan játékossal, aki ugyan labdaszerzés után egyértelműen a legjobbak közé tartozik, de védekezésben eddig szinte semmit sem tudott hozzátenni a játékhoz.

Pochettino ráadásul a Tottenham edzőjeként is a labda nélküli, rendkívül agresszív presszinget helyezte előtérbe, de a PSG-nél már az első félévben is sokkal reaktívabb taktikát kellett választania a BL egyenes kieséses szakaszában. A franciák a Barcelona, a Bayern München és a Manchester City ellen sem próbáltak meg már magasan labdát szerezni, Mbappé és Neymar pedig védekezés esetén többnyire passzív követője volt az eseményeknek. Főleg a Bayern München elleni két mérkőzésen, melyeken a németek összesen 4,9 gólra elegendő lehetőséget dolgoztak ki.

Ehhez jön most Messi, akitől senki sem várja el, hogy 34 évesen olyan intenzitással játsszon labda ellen, mint tette azt tíz esztendeje. Így viszont már három olyan játékos lesz a pályán, aki miatt a maradék hétnek kell majd kompenzálnia.

Pochettino megpróbálhat három, védekezésben nagyon erős középpályást feltenni a támadói mögé, de akkor a labda nehezebben jut el hozzájuk, és Neymarnak vagy Messinek már mélyen be kell szállnia a játék szervezésébe. Mindketten zseniálisak ebben is (a brazil meccsenként 7,3 progresszív átadást, és 11,86 progresszív labdavezetést mutat be meccsenként, az argentinnál ez a két szám 9,61 és 15,50), de ily módon kevésbé osztják meg az ellenfél figyelmét a támadóharmadban, ami ennek a, Mbappéval kiegészülő hármasnak a legnagyobb erőssége lehet.

Egy másik, meglehetősen kézenfekvő lehetőség, hogy Pochettino egy extra középhátvéddel erősíti meg a csapatát. Sergio Ramos leigazolásával erre meg is van a lehetősége, hiszen Kimpembe és a csapatkapitány Marquinhos személyében eddig is volt két kiváló opciója a középhátvéd pozíciókra. Ráadásul Hakimi a Dortmundban és az Interben sem elsősorban hagyományos szélsővédőként, hanem három középhátvédes rendszerekben, szárnyvédőként tudott igazán kiteljesedni.

Mindez labdabirtoklás esetén ismét kiválóan nézhetne ki 3-4-2-1-es alakzatban: az ellenfélnek azzal a dilemmával kellene szembesülnie, hogy a vonalak között zárja inkább a területet Neymar és Messi előtt, vagy a védelem mögé beinduló Mbappét próbálja megállítani. Mindkettőből nagyon könnyen ki lehet kerülni vesztesként, arról nem beszélve, hogy a jobb oldalon – Mbappé mellett – Hakimi jelenthet extra veszélyt a beindulásaival.

Ugyanakkor, ha ez labda nélkül 5-2-3-ba fordul, a középpályán egyértelműen hátrányba kerülhet a PSG. És amennyiben nem sikerül gyorsan visszaszerezni a labdát, hiába van elöl a világ három legjobb támadó játékosa.

Pochettino abban bízhat, hogy sikerül rávennie Neymart és Mbappét: a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában vegyenek részt sokkal aktívabban a labda elleni játékban, hogy a PSG már magasabban képes legyen a labdaszerzésre. Az előző szezonban az már egyértelműen látszódott, hogy a csapat többi része két ember védőmunkájának a hiányát is nehezen képes kompenzálni, és

ez a helyzet Messi jelenléte miatt csak tovább romolhat.

Messivel a Paris Saint-Germain célja egyértelműen a Bajnokok Ligája megnyerése, de ha csapatszinten nem sikerül megoldani körülette a védekezést (ő ebben a korban sokkal több védőmunkát biztosan nem végez), akkor hiába néz ki csodálatosan a szezon java részében a csapat, a legfontosabb mérkőzéseken minden idők legjobb játékosa inkább hátrányt jelent majd.