Nem az számított, mikor érkezik. Mert kiülhetett a kút melletti betontömbre jó másfél órával korábban, de érkezhetett tíz perccel a kezdés előtt, nem ez döntött, játszik-e. A többieken múlt. Megvannak elegen? Páros számú jelentkező, páratlan? Meg hogy általában senkinek sem kellett, amiben volt igazság, mert ő volt a legrosszabb. Nem is az, hogy rossz volt, hanem hogy káros.
Amit lehet, elront, inkább azokkal van, akik ellen játszik. Ez így volt, ő is belátta, miért ne fogta volna föl, miatta, az ő hibái miatt kapnak ki, a bődületesen kínos luft, a tétovaság, az ajándék passz, a saját társ elgáncsolása miatt. Nekifut a kapusának, fölborítja, becsorog. A kurva anyád, nincs szemed, Zsizsike?! Öljük meg! Jó, de legyen kínzás is! Vágjuk le a lábát, azt a két rossz, semmire se való lábát! Hogy elmenjen a kedve. Nem akarsz inkább marokkózni, Zsizsike?
