Marcus Rashford nekifut, lövése csak egy picit pontatlan, a kapufa tövéről pattan ki. Jadon Sancho még a balszerencsével sem mentegetheti magát: lövését védi a döntő hőse, Gianluigi Donnarumma.
Rashford és Sancho a 120. percben, kimondottan a tizenegyespárbajra érkezett, és negatív hősként távozott – mindkettejüknek egy feladatuk volt, és azt nem tudták végrehajtani. Nem ez az első eset, hogy egy (azaz itt éppen két) tizenegyesrúgó becserélése a mérkőzés legvégén visszaüt, sőt: a statisztikák alapján öngyilkossággal ér fel egy késő váltással rúgót beküldeni.
Hétből kettő
A 2021-es Európa-bajnokságon a tizenegyesek többségét cserejátékosok végezték el. Ez érthető a csereszabályok megváltoztatása miatt: azzal, hogy hosszabbításos mérkőzéseken öt plusz egyre nőtt a változtatási lehetőségek száma, a véghajrában gyakran több csere volt pályán, mint kezdőjátékos. Bár egy nagy mintás elemzés nem talált összefüggést a fáradtság és a tizenegyesrúgási ráta között, nem logikátlan elképzelés, hogy egy kevésbé kimerült játékos jobban rúg. A svájciak a franciák szenzációszámba menő kiejtését például annak is köszönhették, hogy négy cserejátékosuk mind betalált a tizenegyespárbajban.
Eddig jó, mondhatnánk, viszont egy dolog mindig visszaütött az Eb-n: ha egy játékost kizárólag tizenegyest rúgni cseréltek be. Rontott Rashford, rontott Sancho és rontott a svájciak ellen a spanyol Rodri. A világ- és Európa-bajnokságok történetében a német válogatotton kívül még soha, egy csapatnak sem jött be tizenegyesrúgó beküldése a 115. perc után – a németek húzása kétszer is sikeres volt, viszont az összes többi tizenegyestaktikai csere balul sült el. Nézzük is meg ezeket!
Eb 2021
Olaszország–Anglia: Marcus Rashford a 120. percben állt be, kapufára lőtte tizenegyesét, pedig Gianluigi Donnarumma rossz irányba vetődött. 0/1.
Olaszország–Anglia: Jadon Sancho a 120. percben állt be, Donnarumma védte tizenegyesét. 0/2.
Svájc–Spanyolország: Rodri a 119. percben állt be, lövését védte Yann Sommer. 0/3.
Eb 2016
Németország–Olaszország: A hírhedt totyogó galamb tizenegyes, Simone Zaza a 120. percben állt be, aprókat toporzékolt, majd kiküldte a labdát a lelátóra. Zaza valósággal halhatatlan lett, mert tizenegyese mémek tömegét inspirálta, de ő alighanem lemondott volna erről. 0/4.
Vb 2014
Hollandia–Costa Rica: Az egyetlen reverz megoldás, és ez be is jött! Louis van Gaal, a hollandok szakvezetője Jasper Cillessen helyére beküldte Tim Krult a 120. percben, aki aztán Bryan Ruiz és Michael Umana tizenegyesét is védte. Ez persze nem számít bele a statisztikába, de az egyik legőrültebb mesterfogás volt, amit valaha tizenegyespárbajban láttunk.
Vb 2006
Portugália–Anglia: Már megint az angolok. Jamie Carragher a 119. percben állt be, elsőre berúgta, csak nem várta meg a bírói sípszót, ezért kísérlete érvénytelen volt, és nem is szerepel a statisztikában. Másodikra kihagyta – ez volt Ricardo harmadik védése a párbajban –, és ezzel szálltak el az angolok. 0/5.
Eb 1996
Németország–Anglia: Huszonöt évvel ezelőtt láttuk a legutóbbi jó kísérletet vb-n vagy Eb-n a végén beküldött tizenegyesrúgótól. Thomas Strunz a 119. percben állt be (ebben egy sérülés is szerepet játszott), és Thomas Helmer elmondása szerint a német csapatban az egyeztetés során kisebb vita tört ki arról, hogy a még „hideg” Strunz odaálljon-e (a másik négy tizenegyesrúgó kilétéről nem volt disputa). Helmer meggyőzte Berti Vogts szövetségi kapitányt, hogy nyugodtan bízza Strunzra a rúgást, kiváló tizenegyesei vannak. Nem is hibázott, kipókhálózta a jobb felső sarkot. 1/6.
Vb 1986
Mexikó–NSZK: A németek bezzeg tudják, hogyan kell ezt csinálni! Franz Beckenbauer a 116. percben előkaparta a kispadról egyik legbiztosabb tizenegyesrúgóját, Pierre Littbarskit, majd beküldte Norbert Eder helyére. Littbarski a negyedik sorozatban állt oda, és halálos higgadtsággal rúgta be tizenegyesét, az elődöntőbe repítve az NSZK-t. Litti egyébként részese volt a vb-történelem első tizenegyespárbajának is, 1982-ben értékesítette kísérletét a franciák elleni elődöntőben. 2/7.
Nagyon nem éri meg
A hétből kettő egészen pocsék értékesítési ráta: 28,6 százalék, miközben a rendes játékidőben vagy hosszabbításban megítélt büntetők 75–76 százalékából gól születik, és a tizenegyespárbajok során is csak pár százalékkal esik vissza a mutató. Mondhatjuk azt, hogy a minta nagyon kicsi (ez igaz is), így bővítsük kicsit a kört! Ha a világ- és Európa-bajnokságok tizenegyespárbajaihoz hozzávesszük a Bajnokok Ligája és az UEFA-kupa/Európa Liga tizenegyespárbajait 1992 óta, akkor is jóval az átlag alatt maradunk.
A vizsgált mintában összesen 22 olyan tizenegyes volt, amelyet a 116. perc után rúgási céllal beküldött játékos végzett el, és csak 12-ből született gól, ez 54,55 százalék, nagyon messze az átlagtól. Érdekes módon az Európa Liga húzza fel a sikerrátát – mondhatnánk, hogy kisebb a tét, de a 2021-es döntőben három rúgót is a legvégén cseréltek be, és mindhárom betalált. A statisztikák alapján ettől függetlenül aligha éri meg specialistát beküldeni a végén, hogy hidegen rúgjon. Alan Shearer – maga is kiváló tizenegyesrúgó – nem véletlenül értetlenkedett az Eb-döntő után.
Elég meredek odaállítani két, a legvégén becserélt játékost, hogy tessék, rúgjatok. Óriási a nyomás amúgy is, és ezzel még nagyobb lesz: a cserék még nem vették fel a ritmust, gyakorlatilag nem vettek részt a játékban, és erre odaküldik őket
– magyarázta a BBC-nek Shearer.
Sokan megkérdőjelezik azt is, hogy miért kellett három fiatal játékost is odaállítani az angoloknak, hiszen Rashford (aki elismert tizenegyesrúgó) 23, Sancho 21, Saka csak 19 éves. Érdekes módon bár klubfutballban a 32-33 évesek céloznak a legpontosabban és a 18-19 évesek a legkevésbé megbízhatóan, a válogatott futballra az InStat kutatása alapján ez nem áll: a nemzeti csapatoknál a 28–31 évesekre éri meg legjobban a tizenegyeseket bízni, őket a 18–21 évesek követik, és feltűnően magas a 34 fölötti rúgók rontási aránya.
Pár tizenegyesrúgó statisztika tovább erősödött az Eb-döntőben: megint volt hiba a harmadik körben (ekkor hibáznak a leggyakrabban) és kettő is az ötödikben (ez a második leggyakoribb rontás). Ismét bebizonyosodott: a párbajt kezdő csapat kis előnyt élvez, bár ennek mértékét a kutatások minta nagyságától függően eltérő mértékűre teszik.
Olaszország ünnepelhet, az 1996-os Eb-elődöntőben játékosként rontó, most pedig két cseréje miatt megtalált Gareth Southgate-et pedig tovább kísértik a tizenegyesek. Mint ahogy Angliát is: a felnőtt férfi világ- és Európa-bajnokságokon a kilencből hét párbajt elvesztett.
Szóval nem érdemes becserélni játékost a tizenegyespárbajra, és még kevésbé érdemes az angoloknak tizenegyeseket rúgni. Persze az utóbbi nem döntés kérdése.