Ötvenöt évvel ezelőtt így festett az élmezőny a tavaszi idény végén – tehát fél távnál – a labdarúgó NB I-ben: 1. Vasas 23 pont, 2. Újpest 22, 3. Honvéd 21, 4. FTC 21.
Majd a bajnokság nyári szünetében, július 27-én
Az angyalföldiek sok mindenre számíthattak, csak könnyű kis kirándulásra nem. Az első osztály utolsó tavaszi fordulója előtt ugyanis a Géczi – Novák, Páncsics, Horváth, Havasi (Mezei) – Juhász, Albert – Karába, Varga, Branikovits, Katona összetételű, abban az évben a Leeds Uniteddal Vásárvárosok Kupája-döntőt vívó FTC járt a Tisza-parti vasutasoknál, és – bomba meglepetésre – 1-0-ra kikapott.
Szegeden tréfásan azt emlegették, hogy csak a szokásos eredmény született, mert negyedszázaddal korábban, 1943 őszén az akkor Tisza Szegednek nevezett SZVSE az NB I-ben 1-0-ra győzött Schaffer Alfréd edző Csikós Gyulát, Rudas Ferencet, Polgár Gyulát, valamint a két Sárosit, Bélát és Györgyöt is felvonultató Ferencvárosa ellen.
Hatvannyolcban tízezer néző ünnepelte a vidéki kiscsapatot, a szurkolók a meccs után a vállukon hordozták a gólszerző Kiss Pétert, a mezőny legjobbjának titulált, utóbb Ulmban letelepedő Karsai Ferencet meg a többieket. A két helyi újság egyaránt azt írta: „Az SZVSE-ből mindenki dicséretet érdemel.”
A Vasast szintén tízezren fogadták. A Dél-Magyarország így vezette fel a találkozót:
Egész Csongrád megyében nagy érdeklődés nyilvánul meg az MNK-mérkőzés iránt. A Vasutas-stadion irodájában a szurkolók egymásnak adják a kilincset. Nemcsak Szegedről, hanem a környékbeli falvakból és a megye más városaiból is igényeltek már jegyeket.
Ugyanakkor a Csongrád megyei Hírlap arról cikkezett: „A szegediek vasárnapra kérték a mérkőzést, de kérésüket nem teljesítette az MLSZ. Persze nem a szövetséget érinti a találkozó kasszasikere, miért is ne ragaszkodna a kiírt időponthoz. Főleg úgy, hogy a Vasas is ahhoz ragaszkodott. Nos, ez annyit jelent, hogy szombat délután öt órára kiérnek a mérkőzésre a szegedi szurkolók, de már Szeged környékéről kevesebben várhatók, mint egy vasárnapi találkozóra.”
