„Régen kísért akkora vita összeállítást, mint Mészöly Kálmán szövetségi kapitány váratlan döntését. Bár még nem született olyan dirigens, akinek elképzeléseit mindenki üdvözölte volna, a szurkolók (valamennyien persze csalhatatlan szakértők) valósággal hápogtak a nevek hallatán” – fogalmazott az olvasók és a sportolók körében egyaránt népszerű Szabó Ferenc 1983 tavaszán a Népszabadságban.
Azért írta ezt a magyar–görög mérkőzés kapcsán, mert a szakvezető kihagyta Fazekas Lászlót és Kiss Lászlót, majd – játékosai kérésére – fellocsoltatta a Népstadion kiszáradt gyepét, és a síkos talajon a kevéssé fordulékony Kocsis István és Kardos József, az először és utoljára válogatott, mérsékelt képességű Jancsika Károly, valamint a középpályán az ugyancsak nem sprinter – sokkal inkább irányító – típusú Póczik József, és a még nála is finomabb technikájú, de szintén csupán támadni szerető Ebedli Zoltán mellett szinte száguldoztak a vendégek.
Ráadásul Nyilasi Tibor hiába vette át bravúrosan, sarokkal Póczik passzát, és küldte ugyancsak elegáns mozdulattal a kapuba, az ötven perc múltán 3-1-re vezető görögök oly meggyőzően nyertek 3-2-re, hogy a mindössze 13 800 néző egy része
A tíz évvel később, alig harmincöt esztendős korában elhunyt Zsiborás Gábor kapus magába roskadt: „Nem hiszem el, ami történt. Ami kapura ment, az gól volt.” Ebedli sem keresett mentséget: „A görögök jöttek, mint a veszedelem. Mi lassabbak vagyunk, sokkal lassabbak!”
Kétségtelen, az első gólt szerző Nikosz Anasztopulosz nemegyszer úgy suhant el honfitársaink mellett, mintha a labdát a Népstadion kezdőkörébe szállító sárkányrepülő lett volna a Rozmaring Repülő Klubból.
A Népsport ekképpen vont mérleget: „A magyar futball óriási nehézségekkel küzd, messze le van maradva a nemzetközi élvonaltól.” A Népszabadság pedig megjegyezte a két nappal a meccs előtt Carlos Santana budapesti koncertjén kikapcsolódó labdarúgókról: „A magyar játékosok közül többen – fizikai adottságaik miatt – legföljebb limbóversenyen vehetnének részt.”
A görögök először nyertek minálunk.
Aztán harminc éve másodszor. Alketasz Panaguliasz görög szövetségi kapitány szívbe hasítóan rögzítette 1993 tavaszán: „A tanítványok újból leckét adtak tanítóiknak.”
A Népszava azt dörögte a Sztratosz Aposztolakisz tizenegyesével elbukott vb-selejtező (0-1) után:
Uraim! Valljuk meg őszintén, mi kell még ahhoz, hogy távozzanak? Igenis, mondjon le az MLSZ vezérkara, dr. Laczkó Mihály elnök úrral az élen, Jenei Imre szövetségi kapitánnyal karöltve. Vegyék tudomásul: egyszer s mindenkorra megbuktak! Vége! Nincs tovább! Ha van lelkiismeretük, távoznak. Azért is, hogy higgyük, legalább ennyi tisztesség van önökben.
