Olaszország a derbik hazája, számtalan kisebb-nagyobb városi, kerületi vagy területi csörtézés tartja lázban a szurkolókat, de van négy település, amely kiemelkedik közülük. A milánói dóm tetején posztoló Mária-szoborról elnevezett Madonnina, a torinói látképet formáló Mole, a nevében mindent magába foglaló Capitale és a genovai kikötőben a hajókat évszázadok óta a mólóba irányító világítótorony, a Lanterna ihlette a legfontosabb városi csetepaték becenevét.
Annak, hogy a 2021/22-es évadban lejátszott Genoa–Sampdoria még csak a 107. genovai derbi volt, nem pusztán az az oka, hogy a mai formájában ismert Samp csak 1946-os alapítású. Sőt, nem is az, hogy a BL-elődöntőben a 236. meccsére készülő Milan–Inter páros többször csapott össze szuperkupákért, illetve a nemzetközi porondon, miközben ilyesmi a genovai csapatokkal sosem fordult elő.
Ennek köszönhető az is, hogy az övék a derbirekord a Serie B-ben: nem kevesebb, mint 16 Lanternát rendeztek a másodosztályban.
Egy őskori és egy újkori hős
A Genoát és a Sampdoriát nem szokás a nagy olasz klubok között emlegetni. A Sampnál ezen csak kicsit sértődhetnek meg, hiszen hiába van a csapatnak európai kupagyőzelme (KEK, 1989) és BEK-döntője (1992), csupán egyszeres bajnoknak mondhatja magát. Ezzel szemben a Genoa kilencszeres bajnok, ezzel a negyedik legeredményesebb olasz klub a Serie A-ban; csak jelenthetnek a büszke Griffeknek a kérdés nélkül a nagyok közé sorolt római klubok, vagy a Napoli és a Fiorentina.
A gond leginkább az időzítéssel van.
Vujadin Boskov irányításával valóban a legnagyobbak közé emelkedett az egyik elődje, az Andrea Doria sportkör révén a legidősebb klubok közé tartozó együttes. A Genoánál még súlyosabb a helyzet, hiszen döbbenetes módon a Serie A-t egyetlen egyszer sem tudta megnyerni. Az összolasz, körmérkőzéses rendszerben rendezett versenysorozat 1929-es alapítása előtt a Genoa komposzttá aprította a mezőnyt, és bár azóta nem sokszor sütött a nap a nagyapóra, egészen 1951-ig – a Juventus 10. bajnoki címéig – a legeredményesebb olasz klub volt.
Ezekben a hosszabb-rövidebb periódusokban az északi elit tagjaival is birokra kelhettek a genovaiak, de a modernkori futballfogyasztó már elsősorban nem így ismeri a csapatokat. A Genoa létezése bő harmadát alacsonyabb osztályokban töltötte (bizony kétszer is egészen a Serie C-ig zuhant), és a Sampdoria is lehúzott tizenegy szezont a B-ben. Most készülhet a tizenkettedikre.
Egy újabb hérosz harap fűbe
Az utóbbi évek nem az olasz futball legerősebb szezonjai. A milánóiakat gazdasági gondok gyötrik, a Juventusnak az Allegri-csapat nézhetetlen játéka a legkisebb gondja, Rómában pedig nem nagyon tudnak élni a felkínált lehetőséggel. És nem csak a tabella elején vannak gondok. A Serie A eladhatóságát sem emeli, de még ennél is nagyobb gond, hogy a mezőnyt is hígítja a rengeteg kiscsapat, miközben nagyok egész sora pulzál az alsóbb osztályokban.
