Tömegverekedés miatt félbeszakadt 1963. május 8-án a Skócia–Ausztria találkozó. A mérkőzés – a besorolása alapján – barátságos volt. Az osztrák frusztrációt pedig meg lehetett érteni.
Három évvel korábban, egy Ausztria–Skócia meccsen világra szóló szériába kezdtek a házigazdák:
csak egyet vesztettek el, 1960 őszén a magyarok ellen (0-2).
Azt is hogyan!
Az utolsó negyedóra kezdetéig 0-0 állt a Népstadion eredményjelző tábláin, amikor Erich Hof bombája a felső lécről Horst Nemec elé pattant. A center két méterről a hálóba tuszkolta volna a labdát, de az előző lövésre vetődő Grosics Gyula felpattant a földről, és a csatár elé dobta magát, majd a kipattanóval gyors magyar kontra indult, amelynek végén Göröcs János a bal sarokba helyezett (0-1 helyett 1-0). Aztán az utolsó percben a hátul kisegítő Tichy Lajos tértölelő labdájával a kivételesen a bal oldalon elviharzó Sándor „Csikar” átadását Machos Ferenc fölényes technikával bekülsőzte (2-0).
A tíz osztrák meccs átlagnézőszáma 69 845 volt, a spanyolok 3-0-s és az angolok 3-1-es legyőzése alkalmával egyaránt 90 726 néző tolongott a bécsi Práter stadionban, ez máig abszolút rekord a szomszédos országban. Ausztria válogatottja a tizedik – Magyarországé a hetedik – volt 1961-ben a nem hivatalos világranglistán, ám az osztrák szövetség nem nevezte legjobbjait a vb-selejtezőkre, mondván: az utazás az 1962-es chilei világbajnokságra hárommillió schillingbe kerülne, ennyi pénze pedig nincs a szervezetnek.
Karl Decker szövetségi kapitány, aki 1958 óta volt hivatalban, így reagált a megrázó (vissza)lépésre:
Miféle kicsinyes szélhámosok!
Decker játékosként előbb szerepelt a náci Németország válogatottjában, mint az Anschlusszal 1938-ban tartománnyá lefokozott Ausztriáéban: 1942-ben debütált a Harmadik Birodalom csapatában. A horogkeresztes együttessel Budapesten is járt, tagja volt annak a tizenegynek, amely 1942 májusában 3-1-es magyar vezetésről a szünet után 5-3-ra fordított az Üllői úton (40 000 néző).
Ekkor mondta Sepp Herberger, a konkrétan náci párttag német szövetségi kapitány: „Adják ide nekem ezt a magyar csapatot csak három hétre! Olyan együttest faragok belőle, amelyet éveken át nem győz le a világ egyetlen válogatottja sem.”
Jobbösszekötője, Decker 1945. augusztus 19-én, szintén Budapesten, a második világháború befejezését követő első hazai válogatott mérkőzésen debütált Ausztria legjobbjai között; akkor a magyar csapat 2-0-ra győzött (ismét Üllői út, megint 40 000).
Kapitányként 1958 novemberében Nyugat-Berlinben, az NSZK elleni találkozón (2-2) mutatkozott be. A németek szakvezetőjét még mindig Herbergernek hívták. Az őskövület 1936-tól huszonnyolc éven át, 167 találkozón dirigált, tehát még azon az 1962-es világbajnokságon is ő irányított, amelytől Ausztria távol maradt. (Az NSZK meg 1-0-ra kikapott Jugoszlávia együttesétől a santiagói negyeddöntőben.)
A mérkőzés – miként azt a The Herald című skót lap emelkedetten írta – „a nemzet lelkébe vésődött”.
