A Blackpool–Bolton FA Kupa-döntőt „Matthews Finalként” emlegetik. Hetven éve rejtély, miért. Az 1953. május 2-án rendezett találkozón ugyanis Matthews csak két blackpooli gólban játszott szerepet – egyet sem szerzett –, ellenben csatártársa, Stan Mortensen mesterhármast ért el.
Amikor Mortensen 1991-ben meghalt, egy angol lap morbid humorral megjegyezte:
Azon az 1953-as döntőn a boltoni Nat Lofthouse szerezte az első gólt mindjárt a második percben. Utóbb azt mondta: „Rajtunk és Bolton lakosságán kívül egész Anglia azt akarta, hogy Stanley Matthews emelhesse fel a trófeát.”
Úgy nézett ki, nem sikerül. A Bolton, amely a múlt század húszas éveiben háromszor (1923-ban, 1926-ban és 1929-ben) is elnyerte az FA Kupát, ám azóta először vívott döntőt, az 55. percben 3-1-re vezetett. George Farm, a Blackpool kapusa – diszkréten fogalmazva – nem védett csúcsformában, két leventególt is beszedett, és súlyos hibái után semmi nem utalt a fordításra.
Csakhogy a 68. percben Matthews veszélytelennek tetsző beívelését a másik kapus, Stan Hanson két méternyire a gólvonaltól váratlanul kiejtette, és Mortensen közvetlen közelről a hálóba kotorta a labdát, miközben szinte felcsavarodott a kapufára.
A Blackpool futballistáiban nyilván felötlött, hogy az elődöntőt 4-3-ra nyerték az Everton vendégeként. Igaz, a legjobb négy között a szünetben 4-0-ra vezettek, és majdnem ráfáztak a második félidőben. A döntő utolsó szakaszában azonban minden sikerült, és – miután Benjamin Griffiths játékvezető két percet hosszabbított – Matthews elfutása, majd visszagurítása után a balszélső Bill Perry jobbal, középről, nagyjából nyolc méterről bevágta a győztes gólt (4-3).
A BBC kerek ezer fontot fizetett a mérkőzés közvetítéséért, kommentátora, Kenneth Wolstenholme pedig azt mondta: „Ha a Bolton szerezte volna az utolsó pillanatokban a győztes gólt, akkor is úgy emlékeznénk a találkozóra, mint Matthews-döntőre.”
A News of the World című lap már egy héttel a csúcstalálkozó előtt azt írta: „Ha a Blackpool nyer, a meccs Matthews Finalként vonul be a futballtörténelembe.”
A lefújás után Joe Smith, aki 1935-től 1958-ig, huszonhárom hosszú éven át volt a Blackpool menedzsere – előtte csaknem húsz esztendeig futballozott ugyanabban a csapatban, és ugyanúgy 255 gólt szerzett, mint Lofthouse a Boltonban –, azzal rohant Matthewshoz: „Stan, Stan, egyedül legyőzted őket!”