Öt újonnan igazolt labdarúgó debütált hetven éve, 1953. március 15-én, a bajnokság nyitányán a Kinizsinek nevezett FTC-ben: Gulyás Géza, Fenyvesi Máté, Kertész Tamás, Mátrai Sándor és Orosz Pál. A kierőszakolt névváltoztatáson túl – amely a magyar futballtörténet második Kinizsivé kényszerítése volt a negyvenes évek Vasasának átkeresztelése után – a Ferencvárosra nem szállt rá különösebben a hatalom, a klub épp annyira szenvedett az elnyomatástól, amennyire az egész ország.
A legendák ellenére Kocsis Sándortól nem követelték, hogy menjen a Honvédba, a váltást önmaga határozta el, és ezt – személyes tapasztalatom szerint – Dalnoki Jenő meg Rudas Ferenc sosem tudta elfeledni, ha megbocsátott is a csatárnak. Budai II Lászlót behívták, Deák Ferenc Siófokon verekedésbe keveredett két, őt vegzáló civil ruhás ÁVH-ssal, e miatt azt közölték vele:
A némaságot és a relatív szabadságot választotta.
