A BEK-negyeddöntő első mérkőzését a Manchester United 2-1-re nyerte a Crvena Zvezdával szemben, majd a belgrádi visszavágó szünetében 3-0-ra vezetett, de a jugoszláv csapat a második félidőben egyenlített, a végeredmény (3-3) Bora Kostic szabadrúgásgóljával alakult ki a 88. percben.
A továbbjutó csapatot Angliába szállító repülőgép Münchenben leszállt tankolni, ám
Hét játékos – Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor, Liam Whelan – azonnal életét vesztette, míg a huszonegy éves Duncan Edwards, az angol válogatott legnagyobb reménységeinek egyike február 21-én halt bele sérüléseibe. A fedélzeten volt egy magyar–angol család is: az angol válogatott és a szigetországi klubcsapatok, így a Manchester United utazásait is szervező, az 1948-as londoni olimpián a magyar csapat attaséjaként ügyködő Miklós Béla Pál meghalt, míg felesége, Eleanor túlélte a katasztrófát.
Egy másik túlélő, Peter Howard, a Daily Mail Belgrádba kiküldött tudósítója így írta le a történteket: „A harmadik kísérlet után, amikor a repülő alig távolodott el a földtől, úgy éreztem, mintha a gép darabokra hullott volna. Az ülések elmozdultak alólunk, a fejünkre hullottak a bőröndök. Aztán a halál csendje állt be.”
A BEA légitársaság hivatalos közleményt adott ki: „A repülőgép Belgrádból érkezett Münchenbe, ahol üzemanyagot vett fel, majd a kifutópályára gördült, és két kísérletet tett a startra. A gép kapitánya azonban nem volt elégedett a motorok teljesítményével, ezért visszafordult, és érintkezésbe lépett a repülőmérnökökkel. Arra a megállapításra jutottak, hogy a motorok kifogástalanul működnek. Erre a gép ismét kigördült a betonpályára, és elindult. Nem vagyunk biztosak benne, hogy egyáltalán felemelkedett-e a levegőbe, csak azt tudjuk, hogy bal szárnya a kifutópályán túl, attól nagyjából száz méternyire egy háznak ütődött. A gép jobbra billent, egy másik háznak vágódott, majd lángba borult.’’
Csodával határos, hogy a két kapus, Harry Gregg és tartalékja, Ray Wood, valamint John Berry, Jackie Blanchflower, Bobby Charlton, Bill Foulkes, Kenny Morgans, Albert Scanlon, Dennis Viollet szintén megmenekült, igaz, Berry és Blanchflower soha többé nem futballozott.
Charlton így idézte fel a dermesztő pillanatokat:
Amint a gép a bérháznak ütközött, kirepültem a törzs oldalán keletkezett hatalmas léken, és vagy száz méternyire a roncstól értem földet az ülésemmel együtt. Elvesztettem az eszméletemet, s amikor magamhoz tértem, még mindig beszíjazva ültem a székemen. Kábultan, szédelegve, ám szinte karcolás nélkül. Fogalmam sem volt arról, mi történt, de mielőtt újra elájultam volna, a távolból hallottam a nálam kevésbé szerencsés emberek hátborzongató halálsikolyát.
A megmenekült labdarúgók közül hatan játszottak 1958. február elsején, az Arsenal elleni bajnoki meccsen, amelyet a korabeli brit sajtó „minden idők legjobb mérkőzésének” nevezett. A harmadik helyen álló MU Londonban 5-4-re győzött, és a következő fordulóban a listavezető Wolverhamptonnal találkozott volna.
Azt a meccset elhalasztották, akár a Vienna túráját, mert a bécsi csapat játékosai a müncheni tragédia másnapján megtagadták, hogy felüljenek a Lisszabonba tartó repülőre. Ám a United két hétig sem maradt távol a futballtól, február 19-én már pályára lépett az FA Kupában a Sheffield Wednesday ellen. Az eredeti tervek szerint Budapestre is ellátogatott volna, mert Sebes Gusztáv a belgrádi BEK-mérkőzésre utazott, hogy – előzetes levélváltás után – megállapodjon mind a Crvena Zvezda, mind a Manchester United fellépéséről a húsvéti tornán a Népstadionban.
