Zaniolo a rómaiak tavalyi Konferencia Liga-menetelésében hatalmas szerepet vállalt. A negyeddöntőben a norvégiai odavágó után fordított Mourinho csapata a Bodö-Glimt ellen: a Stadio Olimpicóban az olasz támadó mesterhármast ért el. Pályafutása csúcspillanata aztán az EKL tiranai fináléjában jött el: a 32. percben a Feyenoordnak lőtt góljával az AS Roma elképesztően hosszú idő után szerzett ismét trófeát, és az UEFA legfiatalabb versenysorozatának aranyérmeit először a Farkasok nyakába akaszthatták.
A Giallorossi egyébként sem visszafogottságukról híres szurkolói megőrültek, az ünnepélyek és a buszos diadalmenetek kavalkádjának kellős közepén pedig Zaniolo állt.
Alig néhány hónappal később, ez év januárjának utolsó napjaiban azt kérte a klubtól, hogy engedjék el. A vezetőedző, José Mourinho állítása szerint „hetek óta nyíltan kimondta, hogy menni akar”. Kérőkből azonban hiány mutatkozott. Az olasz csapatoknak – mindenféle túlzás nélkül – nincs pénzük. A Serie A teljes mezőnye 30 millió eurót költött el a téli átigazolási időszakban – Zaniolo pedig a beszámolók alapján 30–40 millió közötti összegért került ki a piacra. A Juventus most kapott büntetést és 15 pontos levonást pénzügyi machinációk miatt, hosszú évek gazdasági szenvedése után az Inter kezei közül éppen most csúszott ki az egyik legnagyobb értéke (Milan Skriniar a PSG-vel egyezett meg), a Milannak és a Napolinak üres a kasszája. Az olasz bajnokság egyébként is cudarul állt financiálisan, de a Covid óta egészen kétségbeejtő a helyzet.
A hazáján kívül pedig egyetlen valódi gigász sem jelentkezett be Zaniolóért. Senki…
A Roma ugyan megegyezett a Bournemouth-szal – egy olyan együttessel, amely most agyba-főbe igazolgatva igyekszik megkapaszkodni a Premier League-ben –, ám ezt a lehetőséget Zaniolo elsőre visszautasította, lévén a céljainak és elképzeléseinek nem felelt meg az angolok státusza, majd amikor az átigazolási szezon utolsó napján állítólag meggondolta magát, addigra meg már a Bournemouth-nak nem kellett. Másfél év múlva lejár a szerződése, ezek szerint nem akar hosszabbítani, így viszont a klub nem kíván asszisztálni a fejlődéséhez, nem szeretnének formában tartani egy lelépni igyekvő játékost.
Brutális különbség ez a nyári eufóriához képest. És még kegyetlenebb kontraszt azzal szemben, amikor Zaniolo betört a köztudatba.
Egy új remény
„Zaniolo az olasz futball jövője” – ezt Fabio Capello, a sportág egyik legsikeresebb olasz edzője mondta.
„Csodálatos lehet” – ez pedig Roberto Mancini olasz szövetségi kapitány jövendölése volt.
Elképesztő az istenadta fizikuma egy ennyire fiatal játékoshoz képest, ráadásul a technikai képzettsége is kiváló. Már most nagyon jó futballista, és igazi nagysággá válhat. Nico a Roma jövője
– így nyilatkozott róla Daniele De Rossi, az AS Roma saját nevelésű, 117-szeres válogatott legendája.
„Helyesen tesszük, ha dicsérjük. A fejlődése olyan úton halad, amely meghalad mindenféle várakozást” – vélekedett Eusebio Di Francesco, a Roma egykori trénere, akinél Zaniolo bemutatkozott.
„Nicolo nyilván hatalmas tehetség, de képesnek lenni arra, amire ő képes volt, rögtön az U19-ből…, ez szinte precedens nélküli. Abnormális. Látni őt a Bernabeuban játszani és jól szerepelni… Ez óriási” – lelkendezett Stefano Vecchi, Zaniolo korábbi edzője az Inter Primavera csapatában.
Az utóbbi két idézetnél érdemes kezdeni.
