És Gömöri sétál oda négy-négynél. Ha ezt belövi, továbbjutott a Videoton. Na, rajta a világ szeme… Mellé lőtte! Mellé lőtte! Gömöri, mit csináltál?! Mit csináltál, Gömöri?!… Hát, ez most addig folytatódik, amíg valaki ki nem hagyja. Jaj, hát ott volt a lábadban a továbbjutás a négy közé jutásért. Hajaj.
1985. március huszadikát írtuk, a főszereplő Gömöri Ottó, a Videoton huszonhárom éves, szépreményű játékosa, a közvetítés helyszíne a Sóstói stadion, az ellenfél a Manchester United, a szpíker Gulyás László. S mindez a foci sztratoszférájában, az UEFA Kupában, a négy közé jutásért.
Ami pedig a flasztert illeti: iskolai tesiórák kispályás fociján, s lakótelepi ketrecekben már másnap szárnyra kapott az új szállóige, a „Gömöri, mit csináltál?!”; ezt vágták a ziccert hibázó amatőr fejéhez a játszótársak.
Gömöri, ma mit csinálsz?
*
Rozsda ette le a betűket a sporttelep kapuja fölül, egykor bizonyára az állt rajta, hogy: Hatvani Lokomotív. Különösebb funkciója nincs a lemeztáblának, hiszen vadidegen ide nem téved, ha mégis, betonkerítésre mázolt LOKI felirat és nyíl segít betalálni a pályához.
Megye kettőben vagyunk, edzés lesz. A keret fele jelent meg, a többinek dolga van; egy srác oltás utáni fáradtságra hivatkozva kér, s kap felmentést Gömöri mestertől, három kör futás, aztán mehet zuhanyozni.
A tréner a kispadra huppan. „Beszélgethetünk, itt mindenki tudja a dolgát”.
*
Ottó egri fiú, 1962-es. „Apám, anyám melós, három műszakban robotoltak a finomszerelvénygyárban, gép mellett, hadiüzemben. Fater fiatalon lerobbant, érszűkülettel műtötték, operáció közben leállt a szíve, újraélesztették, így járt rosszabbul, még egy évig húzta. Anyám viszont mindent kibír, összetartotta a családot, tisztességgel fölnevelte a bratyómat meg engem, ma is él, hála Istennek.”
Csibész volt Ottó. „Állandóan szöktem otthonról, és irány a grund. Befogadtak a nagyfiúk, pedig kis idegzsába voltam, ha vesztésre álltunk, rúgtam, akit értem, aztán rendre kaptam egy taslit, attól lehiggadtam.”
Igazi meccsre először 1970-ben keveredett ki. „Eger-Fradi, faterral. Kilencéves voltam és felhőtlenül boldog, noha kikapott a városom csapata, Branikovits lőtte az egyetlen gólt. Anyám pár héttel később levitt az Egri Dózsába, másnap már egyedül érkeztem edzésre, ragaszkodtam az önállósághoz.”
Tizennégy évesen, elsős autószerelő szakmunkásképzősként döntötte el, hogy hivatásos futballista lesz. „Végtelenül szorgalmas voltam, edzésen kívül is rengeteget gyakoroltam.”
Tizenhét múlt, amikor egy nemzetközi ifjúság torna döntőjében kettőt lőtt az Újpestnek. „Mint utóbb megtudtam, a lilák edzője, Varga Pista megjegyzett magának, és amikor pár hónappal később Törőcsik András autóbalesetet szenvedett, buliból hazafelé karambolozott, és eltört a csípőcsontja, megkeresték az egyesületemet, hogy vinnének. Sajnos az egriek azt gondolták, bármennyit kérhetnek értem, nem sikerült megegyezniük, viszont legalább fölvittek az akkor NB II-es Eger felnőttkeretébe. Megálltam a helyem, lőttem a gólokat, de mivel nem jöttem ki az edzővel, a következő idényre kölcsönadtak ide, Hatvanba, NB III-ba. Ez lett, ma is ez a város az igazi otthonom.”
Sportállást kapott a hatvani konzervgyár garázsában.
A kollégák imádták a játékomat. A munkám abból állt, hogy megjelentem műszakkezdésre, szépen megcsináltam a szakik reggelijét, amit kilenckor közösen elfogyasztottunk, aztán összepakoltam, és szóltak, hogy Ottó, mára lejárt a mandátumod, és már mehettem. Megháláltam: én lettem a bajnokság gólkirálya, lőttem úgy harmincat.
Már szezon közben vitte volna vissza az Eger. „Csank Jani lett az edző, nagyon akart, de a vezetőség a tárgyaláson úgy állt hozzám, mintha még mindig serdülő lennék, örüljek, hogy hozzám szólnak, értsd, egyetlen fillért sem akartak adni, nyilván az járt a fejükben, hogy úgyis hazahúz a szívem. Én meg csak azért is nemet mondtam. Többre tartottam magam, maradtam Hatvanban.”
