Biztosan sokan vannak úgy a mercatóval, mint én:
Nem hiszek se transzferguruknak, se átigazolási szakértőknek, még kevésbé az újságíróknak, akik (nem ritkán az ügynökök nyomására) mindenféle légből kapott, mindenféle alapot nélkülöző hírekkel szórakoztatják a holtszezonban minden hírre vércseként lecsapó szurkolókat.
Idén nyáron váratlanul unalmas átigazolási szezont teljesít a Serie A. Nem azért váratlan, mert újdonság lenne, hogy nincs pénze a csapatoknak, és nem is azért, mert másra számított az egyszeri szurkoló. Azért váratlan, mert a tőkeerős csapatok – a Juventus kivételével – tulajdonképpen készen vannak, egy-két helyen kell csak belenyúlni a keretükbe. Ehhez képest ez is rendkívül nehézkesen, néhol nyögvenyelősen megy.
A templom egerét játssza a bajnok
A címvédő Milannál Paolo Maldiniék tulajdonképpen két (és fél) feladattal futottak neki a mercatónak. Először is kellett egy 10-es, ami régóta hiánycikk a csapatnál, másodszor pedig pótolni kellett a Barcelonához igazoló Franck Kessiét. A fél feladat az évek óta megoldatlan jobbszélső poszt lett volna, de ahogy a Milan nekifutott a transzferszezonnak, érezhető volt, hogy ezt a kört nem most fogják letudni.
A helyzet azért is furcsa, mert a Milant igencsak tőkeerős tulajdonos vette meg, de úgy fest, a RedBird Capital befektetői csoport minden pénzét eltapsolta a klub megvásárlására. Más magyarázat nincs rá, hogy a klub miért szenvedett csaknem másfél hónapig Charles De Ketelaere leigazolásával úgy, hogy néhány millión ment a huzavona heteken át.
De Ketelaere a hétvégi edzőmeccsen három gólt hintett a szerény képességű Pergolettesének:
A Bruges-től érkező belga végül 32 millió euróért lett a Milan játékosa, és rajta kívül befogott egy középcsatárt is a klub, de a liverpooli Divock Origiért egy petákot sem kellett fizetnie.
A 10-es tehát megvan, de nemhogy a jobbszélső kérdéskörét nem helyezi fókuszba a Milan, még Kessié pótlásáról sincsenek konkrét információk. Bár a klub Yacine Adli személyében tavaly vett egy hasonló profilú játékost, aki most visszatér a bordeaux-i kölcsönből, de hiába tartják sokra a francia-algériai középpályást, a világ egyik legjobb fedezetét kellene pótolnia.
A Milan De Ketelaerén kívül véglegesített két kötelező opcióval kölcsönvett játékost (Junior Messiast és Alessandro Florenzit), így tart 40 millió elköltött eurónál. Ez nem egy világrengető összeg, az eladásokból behozott 13 millió még kevésbé, viszont a klub kifuttatott pár szerződést és elengedett néhány jól kereső játékost, amivel a fizetéseken spórolt egy komolyabb összeget. De hogy készen állna a csapat, az minimum kérdéses.
Tolja maga előtt a gondokat az Inter
A pandémia azért az Inter pofozta le a legdurvábban, mert a klub kínai tulajdonosának meg van kötve a keze a külföldön elköltött összegek tekintetében, így hiába számít mumutcégnek a Suning, a milánóiak már tavaly nyáron is kénytelenek voltak súlyos áldozatokat hozni legjobb játékosaik és edzőjük elengedésével.
Beppe Marotta idén sem számíthatott komoly tőkeinjekcióra, és ez látszott abból, ahogy az átigazolási piacon mozgott. A sportigazgató a keret mélyítését, illetve a sokat keresők elparentálását tűzte a zászlajára, és tulajdonképpen mindkét feladatot teljesítette: Arturo Vidal és Alexis Sánchez mellett több jól kereső peremember is távozott, Marotta pedig okos kölcsönökkel erősítette meg az Inter egyébként sem gyenge keretét.
Az idősödő kapus, Samir Handanovic mellé (elé? mögé?) érkezett ingyen André Onana az Ajaxtól, Hakan Calhanoglu tehermentesítése a szintén ingyen érkezett Henrih Mhitarjan feladata lesz, és végre lett értelmezhető helyettese Marcelo Brozovicnak az Empolitól 4 millióért kölcsönvett Kristjan Asllani személyében.
Az alig költő Interre azonban még komoly problémák leselkednek: legjobb védőjüket, Milan Skriniart környékezi a PSG, amivel kalkulált is Marotta, csakhogy a helyére kinézett brazil Bremert a Juventus elhappolta. Ha a szlovák Párizsba költözik, a rendelkezésre álló szerény összegből kell megoldani a pótlását, és ez nem ígérkezik könnyűnek az évek óta hadigazdálkodást folytató csapatnál.
Gazdag, de nem krőzus a Juventus sem
A Juventusnál másként álltak a pandémia problémáihoz, mint Milánóban: a leggazdagabb olasz család tulajdonában lévő klubnál novemberben egy 400 millió eurós tőkeemeléssel mutatták meg, ki az úr a háznál, de idén nyáron azért az is kiderült, hogy a szemmel látható, igen súlyos problémák ellenére nagyon is figyelni kell a kiadásokra Torinóban is.
Paul Pogba és Ángel Di María ingyenes befogása jó kezdet volt, de a teljesen legatyásodott Juve-keretre ennél sokkal többet kellene áldozni, ám szemlátomást nem nagyon van miből. A távozó Matthijs De Ligt pótlása megoldódott Bremer elhappolásával, és Giorgio Chiellini helyére is vett egy ígéretes ifjoncot a klub Federico Gatti személyében, de a tésztaszűrőhöz hasonlatosan lyukas keret többi problémáját egyelőre nem tudta kezelni.
