Foci sport24

Olimpiai premier: „Nehogy otthon azt higgyék, az angol footballcsapat hét góllal jobb a magyarnál”

Arcanum Digitális Tudománytár ( ADT)
Arcanum Digitális Tudománytár ( ADT)
Száztíz évvel ezelőtt, 1912 júniusában először utazott olimpiai labdarúgótornára a magyar válogatott. Kikapott egyszer, de nagyon, és nyert kétszer a vigaszágon. Walden ötször köszönt be Domonkos kapusnak, Schlosser mesterhármast ért el, Bodnár végigdriblizte az egész pályát.

Nem mondható, hogy elődeink félvállról vették az ötkarikás premiert, hiszen a MOB footballszakosztálya áprilisban 63 tagú (!) olimpiai keretet hirdetett. Egyúttal közzé tette: „Arra kéri fent nevezetteket, hogy f. hó 25-én vagy 26-án este 6-8 óra között Herzog Ede szövetségi kapitánnyal közöljék, vajon kiküldetésük esetére rendelkezhetnek-e a kellő szabadságidővel (30 nap).”

A Magyar Olimpiai Bizottság 4000 koronát irányzott elő a csapat kiküldetésének költségeire, de végül csak a tervezett összeg felével örvendeztette meg – vagy inkább keserítette el – a labdarúgókat. Az MLSZ ellenben 8000 koronát szánt a bemutatkozásra, s amikor kiderült, hogy az olimpiai bizottság felez, elhatározta, maga szervezi az expedíciót. A MOB tudomására hozta: szerinte a footballistáknak nem kell egyenruhát vagy szalmakalapot hordaniuk, sőt a megnyitóünnepségen sem kötelező részt venniük. Steiner Hugó, a szövetség főtitkára arra is kitért:

Akkor, amidőn az MLSZ a saját bőrére rendezi a stockholmi utat, senki sem utasíthatja, hogy küldöttsége hol lakjék, és minő kiadásai legyenek.

A korabeli magyar sajtó konzekvensen „football-világbajnokságnak” nevezte az 1912-es olimpiai labdarúgótornát, jóllehet az első ellenfél, Anglia az amatőr együttesével állt ki. Az is épp eléggé veszélyes volt… A Nemzeti Sport siránkozott: „A sors mostohasága a legerősebb résztvevővel, az angollal hozta össze a magyar csapatot.”

HUM Images / Universal Images Group / Getty Images Az 1912. évi nyári olimpiai játékok megnyitója Stockholmban.

Ám a közönség bízott a válogatottban, a június 16-i elutazás alkalmával nagy tömeg búcsúztatta az I. osztályú gyorsvonati jeggyel utazó játékosokat a Nyugati pályaudvaron. A legtöbben Schlosser Imrét éltették, aki egy héttel korábban, a bajnokság utolsó fordulójában nyolc gólt vágott be az FTC–III. Kerület mérkőzésen (11-3), mások meg azt fájlalták, hogy a szintén ferencvárosi Koródy Károly, aki a felét (17) jegyezte Schlosser évadbeli góltermésének, lemondta a válogatottságot.

Viszont ott volt még Bodnár Sándor. A MAC csatára áprilisban az Üllői úton (25 ezer néző előtt) mesterhármassal egyenlített a németek ellen az 1-4-es első félidő után, majd vezető gólt rúgott a Hohe Warte sporttelepen az osztrákoknak (1-1). Formáját átmentette Skandináviára is: a svédek elleni 2-2 alkalmával ő jegyezte az első magyar gólt, majd az olimpia előtti utolsó válogatott meccsen hárommal lepte meg a norvégokat (6-0).

Stockholmban 34 Celsius-fokot mértek árnyékban, amikor 1912. június 30-án, vasárnap délután fél kettőkor kivonult a két együttes.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik