Bár a Bajnokok Ligája döntője előtt egy sajtótájékoztatón félhivatalosan megígérte, hogy marad, Mohamed Szalah liverpooli szerződéshosszabbításának aljára még mindig nem került oda az aláírás. Mindeközben Sadio Mané távozása szinte garantálható, így azt figyelembe véve, hogy Roberto Firmino már az előző szezonban kiszorult a kezdőből, a mögöttünk hagyott néhány év nagy támadó triójának jövője egytől-egyig bizonytalan a Mersey partján.
Diogo Jota egy évvel ezelőtti, Luis Díaz idei érkezése részint erre a folyamatra adott választ a klub részéről – borítékolni lehetett, hogy egy fontos láncszem a mostani átigazolási ablakban is a helyére kerül. Ő lett a nemsokára 23. születésnapját ünneplő, a Benficából érkező uruguayi támadó, Darwin Núnez, 80 millió plusz további 20 millió euró bónuszért cserébe. Hatalmas pénz, hatalmas remények és egy kockázatos, ám rém izgalmas transzfer. Vizsgáljuk meg minden szereplő oldaláról!
A Benfica szempontjából
A Benfica az európai futball egyik legjobban csengő márkaneve, olyan csapaté, amelynek minden évben a bajnoki címért kell küzdenie Portugáliában. Ám amellett, hogy ez utoljára a 2018/19-es évad végén sikerült, a lisszaboniak jelenleg átmenetben lévő együttes képét mutatják, nagyon furcsa kerettel. Év közben a legendás Jorge Jesus és a klub útjai elváltak egymástól, a helyét ideiglenesen Nélson Veríssimo vette át a kispadon. Az edző a BL-ben tisztesen helytállt, míg a bajnokságban a dobogó alsó fokáig juttatta együttesét, de az egyértelmű, hogy a helyére érkező Roger Schmidtnek újjá kell építenie a társaságot.
A mediterrán ország három gigászának (a másik kettő a Porto és a Sporting) elég jól körülhatárolható az üzleti modellje: minden más klubnál jobban működő scouting-rendszer, minek köszönhetően „premier tehetségeket” találnak, s a fiatalokat élvonalbeli lehetőséghez segítve addig fejlesztik, míg a leggazdagabbak busás áron le nem csapnak rájuk. Ebből aztán kisebb összegekért újra megkereshetik az ifjú ígéreteket, akikből valószínűleg egy-két játékos ismét 50-60-70-80 millióért kelhet el, ebből újfent futja fiatalokra… A sort az Eredet című film „álom az álomban” koncepciójához hasonlóan a végtelenségig lehetne folytatni.
Miközben az elmúlt esztendőkben olyan veteránokkal töltötték fel a keretet, mint Nicolás Otamendi, Jan Vertonghen vagy Adel Taarabt, a további fontos szereplők jó korban lévő, de inkább középszerű minőséget képviselő labdarúgók: Julian Weigl, Éverton, Roman Jaremcsuk, Joao Mário, Haris Seferovic.
Ezeket a futballistákat nehezen lehetne komoly összegekért értékesíteni, olyan tehetségnek pedig, akinek reálisan kinéz egy majdani világklasszis státusz, a szárnyát egyelőre lassan bontogató Goncalo Ramost, na meg Darwin Núnezt nevezhetjük. Ahhoz, hogy a Benfica megpróbálja utolérni a Portót és a Sportingot, gyakorlatilag muszáj eladnia a csatárt. Az, hogy ennek ellenére ilyen frenetikus árat tudtak kialkudni a Liverpoolnál, a tárgyalási technikájukat dicséri, és jól mutatja, mekkora potenciál rejlik a dél-amerikai ékben.
Núnez részéről
Amikor Luis Díaz januárban Angliába érkezett, hangsúlyosan kiemeltük mi is, mennyire fontos a karaktere szempontjából, hogyan nőtt fel.
Diogo Jotát kivéve minden liverpooli támadó – Mané, Firmino és Szalah is – rengeteget küzdött azért, hogy profi futballistává váljon. Mindannyian szerény körülmények közepette nevelkedtek, így a harcos személyiségük tökéletesen alkalmassá teszi őket, hogy betagozódjanak a Klopp-féle letámadásba, és magukénak vallják a csapatot övező elévülhetetlen hozzáállást. Ez alól Núnez sem kivétel.
