Brazília már a legelső, 1930-as világbajnokságra favoritként utazhatott volna, ha nincs szinte kibékíthetetlen ellentét a Rio és a Sao Paulo állami labdarúgó-szövetség között. De volt. Olyannyira, hogy az uruguayi (montevideói) vb-n kizárólag riói klubok – America, Botafogo, Flamengo, Fluminense, Vasco da Gama, Sao Cristovao, Ypiranga – játékosai vonultak fel. Pedig a Sao Pauló-i Atletico Paulistano már 1925-ben elkápráztatta Dél-Amerikát és az öreg kontinenst. Az együttes a francia válogatott 7-2-es párizsi legyőzésével kezdte tízmeccses európai turnéját, s legjobbját, a középcsatár Arthur Friedenreichet a Le Journal című francia lap „a futball királyaként” emlegette.
A többiek sem voltak piskóták, a csatársorban az első brazil világbajnok labdarúgó, Amphiloquio Guarisi Marques is szerepelt. A túra diadalmas nyitányának Rio de Janeiróban futótűzként terjedt el a híre, az összes színházban, moziban és mulatóhelyen bemondták a végeredményt, miközben valamennyi napilap rendkívüli kiadást jelentetett meg, és másnap is több oldalon méltatta a sikert, felidézve annak minden létező részletét.
A Nemzeti Sport már a párizsi premier előtt megjövendölte:
Abban a ritka élvezetben lesz része Európának, hogy tizenegy Orth Gyuriból álló dél-amerikai csapat játékában fog szemtől-szemben gyönyörködni.
A svájciak elleni zürichi 1-0 után a Sporthírlap a helyszínről visszaigazolta a konkurens orgánum szavait: „A brazilok technikája magas fokon áll, összjátékuknál tökéletesebbet szinte már elképzelni sem lehet. A kapu előtt azonban túl sokat kombináltak, mintha csak iskolajátékot akartak volna bemutatni.”
