Általános vélekedés, hogy a vasárnap zárult németországi labdarúgó Európa-bajnokság nem igazolta a szurkolói várakozásokat. Drukkerek és szakírók tucatjai érvelnek úgy, hogy a torna javarészt unalmas meccsekből állt, kevés gól született, és a 2021-ben rendezett Eb gólfesztiváljához képest (meccsenkénti átlagban 2,78 találat, az Eb-történelem legmagasabb értéke) szürkébb, kiszámíthatóbb, kevésbé színvonalas játékot hozott.
Mások úgy érvelnek: meg kell értenünk, hogy a válogatott futballt nem lehet összevetni a klubsorozatokkal. Egy Eb- vagy vb-trófea sorsa mindössze hét mérkőzésen dől el, itt nincs – vagy csupán alig van – javítási lehetőség, a kisebb minta miatt pedig sokkal nagyobb a véletlen szerepe az eredmények alakulásában. Így mindazok a válogatottak, amelyek a győzelem reményével és céljával érkeznek egy-egy nagy eseményre, már csak a saját jól felfogott érdekükben is kockázatminimalizáló játékot fognak játszani, azaz óvatosan, lassan építkeznek, és sok játékost hagynak a labda mögött – mintegy biztosításképpen.
De vajon kinek van igaza?
Kezdjük a legegyszerűbb mutatóval, a gólok számával. A most befejeződött németországi torna számlálója végül 117 találatnál állt meg, ez meccsenkénti átlagban 2,29 gólt jelent. Amióta 1996-ban tizenhat csapatosra bővítették a torna mezőnyét, ennél alacsonyabb gólátlagot csupán két torna hozott: éppen az első, angliai viadal, illetve a 2016-os, Franciaországban rendezett Eb – amelyen először szerepelhetett huszonnégy válogatott a csoportkörben.
Az idei, meglehetősen szerény termést tehát – az előző két alkalommal ellentétben – nem lehet arra fogni, hogy a csapatoknak még meg kellett tanulniuk a lebonyolítási rendszer dinamikáját. Ráadásul az Eb csoportköre elméleti szinten inkább ösztönzi, mintsem gátolja a kockázatvállaló játékot: még a csoportharmadikok kétharmada is továbbjut az egyenes kieséses szakaszba, így, ha valaki két vereséggel kezdi a tornát (lásd például a Marco Rossi vezette magyar válogatottat), akkor sem kell mindjárt a kardjába dőlnie – mint például a világbajnokságokon –, mert még lehet esélye a továbbjutás kivívására. Azaz: a torna első két meccsén föl lehet vállalni a kezdeményezőbb, aktívabb, kockázatosabb játékot is, nagyot nem rizikózik vele egyetlen csapat sem.