A korabeli bulvár szerint Lothar Matthäus évi 300 ezer eurós fizetésért szíveskedett elvállalni, hogy magyar szövetségi kapitány legyen. Ez 2004-ben 79 millió forintos keresményt jelentett, sokaknak még ma sem lenne rossz, de viszonylag kevesen voltak világ- és Európa-bajnok, továbbá 150-szeres válogatott labdarúgók.
Igaz, a napjainkban (is) tévékommentátorként foglakoztatott Matthäus az edzői pályán a közelében sem járt annak, amit extraklasszis játékosként felmutatott.
Magyarországot mindjárt azzal lepte meg, hogy 28 futballistát hívott meg arra a ciprusi tornára, amelynek három magyar mérkőzését összesen 380 (átlagban 126) néző látta a helyszínen. A német szakvezető végül
ami alighanem a Guinness Rekordok Könyvébe illik.
Idehaza többen látták a próbameccseket, mint Cipruson, mert a Sport 1 közvetítette a hangulatmentes találkozókat, amelyek a magyar–örmény párharccal kezdődtek 2004. február 18-án Pafosz városában.
A kiutazók névsora ez volt: Babos Gábor (Breda), Vlaszák Géza (Újpest), Végh Zoltán (MTK); Fehér Csaba (Breda), Bodnár László (Szaturn), Böjte Attila, Stark Péter (mindkettő Győr), Dragóner Attila (FTC), Komlósi Ádám, Füzi Ákos (mindkettő MTK), Pető Zoltán (Sopron), Lőw Zsolt (Cottbus), Bodor Boldizsár (Beerschot); Simek Péter (Újpest), Gera Zoltán (FTC), Molnár Balázs (ZTE), Dárdai Pál (Hertha), Lendvai Miklós (Charleroi), Tóth Balázs (Videoton), Lisztes Krisztián (Werder Bremen), Polonkai Attila (Újpest), Németh Norbert (Győr); Kenesei Krisztián (Gouan), Kovács Zoltán (Újpest), Kovács Péter (Tromsö), Szabics Imre (Stuttgart), Torghelle Sándor (MTK), Tököli Attila (FTC).
A Nemzeti Sport emelkedetten vezette fel a meccset. Azt írta: „Elérkezett a várva-várt pillanat.”
Majd a legjobb osztályzatot Babos kapusnak adta, aki 8-ast érdemelt ki az újságtól. Ez sokat elárult arról, hogy – noha a magyar válogatott 2-0-ra nyert – a sikerért szenvedni kellett.
A győzelmet a német mester két német légiósa, Szabics és Lisztes gólja hozta meg a második félidőben, de rájuk a második mérkőzésen nem lehetett számítani, mert az első nap után Matthäus és lett kollégája, Aleksandrs Starkovs is – átmenetileg – elköszönt a külföldön játszóktól, Babostól, Bodortól, Fehér Csabától, Dárdaitól, Lisztestől, Szabicstól, illetve Kolinkótól (Rosztov), Astafjevstől (Admira Wacker), Laizanstól (CSZKA Moszkva), Paharstól (Southampton), Verpakovskistól (Dinamo Kijev).
Matthäus a 2-0-ról azt mondta:
Minden kezdet nehéz, csodát senki sem várhatott.
Pláne nem, hogy Pafoszra olyan eső zúdult, amilyen 1910 óta nem fordult elő a nagyjából 30 ezer lakosú településen.
A második meccs kellemesebb időben folyt Limasszolban, de úgy nézett ki, azt átvitt értelemben nem ússza meg szárazon a magyar csapat. Kenesei 11-est rontott, majd Molnár Balázst kiállította Panajotisz ciprusi játékvezető, a kettő között pedig a védő Igors Stepanovs vezetést szerzett a letteknek.
Matthäus merészen reagált: létszámhátrányban is a támadó Tökölit küldte be a középpályás Füzi helyett. A kurázsi kamatozott, hiszen Tököli a 82. percben egyenlített, majd három perccel később finom gólpasszt sarkazott Kenesei elé (2-1).
Ezzel döntőbe jutottak honfitársaink, és az első helyért vívott magyar–román találkozó nézőcsúcsot döntött a tornán: Nicosiában 200 szurkoló előtt rendezték a mérkőzést. Fülöp László riporternek ezzel együtt suttognia kellett a televíziós állásban, hogy ne hallatsszék minden szava az elhagyatott pályán.
