31-0.
Akár egyoldalú kézimeccsre is gondolhatnánk ezt az eredményt látva, amelyen az ellenfél pályára sem lépett, a hazai csapat pedig annyit dobott, amennyihez kedve volt.
De nem: ez egy futballmeccs eredménye. Méghozzá az amerikai szamoai labdarúgó-válogatott szenvedte el ezt a történelmi vereséget az ausztráloktól 2001-ben. Ez volt minden idők legnagyobb hivatalos FIFA-veresége.
Innen kellett összekaparni a darabokban lévő szamoai csapatot Thomas Rongennek, aki 2011-ben vette át az óceániai együttes vezetését. Rongen – bár kevésbé ismert név futballberkekben – az Ajax akadémiáján kezdte játékospályafutását, és a 80-as években kétszáznál több meccset játszott az észak-amerikai profibajnokságban, az akkor az első osztályt jelentő NASL-ben.
Edzőként az MLS-ben dolgozott hosszú évekig, majd az U20-as válogatottnál is volt munkája.
Egy liberális holland
Ha nem is az ősrobbanástól kezdjük történetünket, azért érdemes az országot elhelyezni földrajzi és történelmi szempontból is egy képzeletbeli térképen: Amerikai Szamoa az USA jogi személyiséggel nem rendelkező területének számít a Csendes-óceán déli részén. Futballszempontból 1983 a helyiek számára legfontosabb évszám, ekkor alakult meg ugyanis a nemzeti csapat. Két évvel később már labdarúgó-szövetséget alapítottak, és szép lassan a nemzetközi futballban is jól ismert szereplők lettek – persze esetükben ez nem a leghízelgőbb megállapítás.
A 2002-es vb-selejtezőn 31-0-ra kaptak ki az ausztráloktól, és még a győztes csapat tagjai is rém kellemetlennek érezték az eredményt. Kampányolni kezdtek azért, hogy – elkerülvén az ilyen aránytalan mérkőzéseket – a kevésbé képzett óceániai csapatok előzetes kvalifikáción vegyenek részt, és csak olyan alakulatok kerülhessenek világversenyek közelébe, amelyek valóban érdemesek rá.
És hogy mi változott a megsemmisítő vereség óta? A következő 17 találkozót mind elveszítették, kaptak 125 gólt, szereztek négyet.
Amikor idekerültem, még soha nem láttam alacsonyabb színvonalú nemzetközi futballt. Akadtak olyan játékosok – legalább négyen vagy öten –, akik harminc-negyvenkilós túlsúlyban voltak. Esélyük nem volt tíz percnél többet futballozni.
Ez már Rongen anekdotája arról, milyen állapotok uralkodtak a szamoai alakulatnál a kinevezésekor. Ő amúgy nem áll könnyű ember hírében, de a focihoz van szeme. Nem csoda, játszott Johan Cruyff és George Best oldalán is Los Angelesben, 1996-ban az év edzője lett az MLS-ben, majd miután megfordult több amerikai csapatnál, 2001-ben az U20-as amerikai válogatott vezetőedzője lett. Tíz meccsen egy győzelem, egy döntetlen és nyolc vereség jött össze – aligha meglepő, hogy távoznia kellett a posztról. Bár 2006-ban visszatért, 2011-ben megint kirúgták a csapat gyenge szereplése miatt.
2011-ben „élete lehetősége” találta meg: Amerikai Szamoa szövetségi kapitányának kérték fel. Noha a csapat vereségrekordja, képességbeli deficitjei és a professzionális sportkörülmények hiánya miatt inkább tűnhetett időpocsékolásnak az edző döntése, Rongent vonzotta a lehetőség, hogy egy felnőttválogatott vezetőjévé avanzsálhat.
