Kimegy a stadionba egy csomó ember, de így is csak ötven-hatvanezer szurkolóról beszélünk. Aztán ott vannak azok, akik az országos csatornákon megnéznek egy-két meccset, amelyet éppen műsorra tűznek. De van a futballszurkolóknak egy harmadik, hatalmas csoportjuk, amit nem érünk el. A globális szurkolótábor, amelyet a pay/view tévével kell megfogni
– mondta a nemrég elhunyt Silvio Berlusconi még valamikor a nyolcvanas évek végén. Mint az Mártha Bence Sport24-en megjelent cikkéből kiderül, az egykori olasz szórakoztatóipari látnok és későbbi miniszterelnök a Bajnokok Ligája megalkotását is előre vetítette.
Azóta eltelt egy emberöltő, ám Magyarország tartotta magát, és késleltette a futballipar fizető nézős modelljének megjelenését. Ez igaz a magyar NB I közvetítési jogaira éppen úgy, mint a globális szórakoztatóipar egyik csúcstermékére, a Bajnokok Ligájára. Csakhogy egyetlen, a szabad piacon zajló tranzakció elég volt ahhoz, hogy minden a feje tetejére álljon.
Hiszen azzal, hogy az RTL megszerezte a Bajnokok Ligája közvetítési jogainak egy részét, hirtelen úgy alakult: a magyarországi digitális média egyik legérdekesebb kísérlete indulhat el, elvégre fizetniük kellhet a fogyasztóknak azért, hogy fogyaszthassák egyik kedvenc terméküket, a labdarúgó BL-meccseket.
Mit jelent az, hogy RTL megvette a BL-jogokat?
A 2023/2024-es évad végén lejárnak a Bajnokok Ligája közvetítési jogaira kötött szerződések, így az Európai Labdarúgó Szövetség megpályáztatta a csomagokat. Alapvetően kétfajta pakkot árulnak. Az egyikbe az A jelűek tartoznak, ezekben a keddi és szerdai első választás joga van benne. Ez azt jelenti, hogy a győztes döntheti el, az adott napi kínálatból melyik találkozót közvetíti. A maradék kerül a B csomagba. A jelenlegi időszakban az A-kat az MTVA, a B-t a Sport TV birtokolta.
Több iparági forrással is folytattunk háttérbeszélgetést, és egységesen állították: az UEFA a legtisztább eljárással és sikerkritériummal játszik, azaz kvázi vaklicit zajlik, és a pénz a döntő érv. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a pályázati eljárás résztvevői számolgatnak, felmérik, kik a lehetséges riválisok az adott csomagért, és mindennek fényében alakítják ki ajánlatukat.
Az A csomagokért folytatott vetélkedő győztese az RTL lett, így az MTVA 2024-től legalább három évig BL nélkül marad. E bejelentést általános értetlenkedés fogadta az iparágban. Egyszerűen nem jött ki a matek: miért költhet az RTL évente eurómilliókat egy olyan termékre, amely hétköznapokon pár százezres közönséget garantál? Ezzel a lineáris tévében nem lehet piacvezetőnek lenni, ráadásul ennél számos olcsóbb tévés formátum előállítható kedd és szerda estékre. Ha pedig digitális platformra teszi az RTL a meccseket, akkor teljes aránytévesztésnek tetszett az elképzelés, hogy emberek tízezrei válnak előfizetővé azért, hogy egy meccset megtekintsenek, miközben a Sport TV-n nézhetnek ingyen mérkőzéseket.
A dilemmákra részben választ adott viszont az RTL jogszerzésekről szóló közleménye, amelyből kiderült: a tévés társaság sokkal nagyobb tétben játszott, mint arra az első hírekből következtetni lehetett. Előállított egy több száz meccsből álló kínálatot a majdani előfizetők számára: az A csomag mellé megvásárolta a B pakk digitális jogait, illetve az övé az Európa Liga, illetve Konferencia Liga B csomagja is. Minthogy a BL formátuma is változik majd, minek nyomán több találkozóval lehet számolni, ez összesen 36+167 BL-meccset jelent, az egész kínálat pedig 323 mérkőzést tesz ki évadonként.
A kábelbevételekre koncentráló AMC úgy ítélte meg, nem tudna több pénzt csinálni a digitális jogokkal, mint amennyiért el tudja adni azokat az RTL-nek. Üzleti modellje egyértelműen a kábeles bevételekre épül, és nyilván úgy látták, nincs olyan digitális tudásuk/termékük, ami kell a digitális sikerhez.
Az egészen váratlan dealnek köszönhető, hogy Magyaroszágon új futball- és médiapiaci kísérlet kezdődik: Berlusconi álma, ha késéssel is, de megérkezik Magyarországra. Az RTL lineáris csatornáján ugyanis biztosan a meccsek elhanyagolható kisebbsége jelenik meg, így a fizetős streamingfelületen árulják majd a hozzáférést a csúcsfutballhoz.
Mit jelentenek a közvetítési jogok a futballnak?
A futballmeccsek közvetítési jogaiért zajló elképesztő harc a futballipar egyik legfontosabb része. Nem véletlen, hogy újabb és újabb üzleti modellek jelennek meg, streamingszolgáltatók vetélkednek hagyományos médiaszereplőkkel, vagy éppen hibrid ajánlatok konkurálnak olykor állami pénzből finanszírozott közmédiás projektekkel.
A Deloitte minden évben összeállítja a legtöbb bevételt elkönyvelő futballklubok rangsorát. A 2023-as Football Money League élén a napokban BL-győztessé váló Manchester City áll, amely a 2021/2022-es évadban 731 millió eurót könyvelhetett el, ennek negyven százaléka, 294 millió euró származott a közvetítési jogokból származó pénzből. A listamásodik Real Madridnak még fontosabb ez a bevételi láb: 308 millió eurót, a 713,8 millió eurós csomagjuk 43 százalékát hozták be innen.
Ezeknek a topvállalkozásoknak alapvetően hárombázisú a költségvetésük: a közvetítési pénzek mellett a meccsnapi, illetve a kereskedelmi bevételek jelentik az alapokat.
Mármost, a meccsnapi bevételek növekedési lehetőségei korlátosak. Az arénaméret erősen meghatározza a lehetőségeket: nem fér be mindenki a stadionba. Nyilván adódnak itt is kitörési pontok. Az új építésű arénákban sokkal nagyobb szerepet kapnak a páholyok, amelyeket őrült összegekért bérelhetnek cégek, partnerek. Illetve nyilván nagyobb stadionokat is lehet építeni, ám ezek a befektések újabb problémát hoznak. Méghozzá azért, mert ahhoz, hogy itt növekmény mutatkozzon (beruházásnál megtérüljön az építkezés), általában emelni kell a jegyárakat. Ez pedig jelentős konfliktusokat generál, minthogy a futball alapvető közönségét cseréli ki. Ahogyan a globális szórakoztatóipar csúcsára lépdel a játék, úgy szorul ki hagyományos közönsége a stadionból. A termék ugyanis mind megfizethetetlenebb számára. Ebből már számos konfliktus volt a csúcsfutballban, a Borussia Dortmund vagy a Liverpool szurkolói már szűk évtizede tiltakoztak a szerintük elszabadult árak miatt.
