Bár kínos a Barcelona eddigi produkciója, voltak ennél sokkal rosszabb évkezdetei is

Hatvannégyben például két zakóval kezdett a Barca, kikapott a Las Palmastól (1-2) és az Atlético Madridtól (2-3) is. Ezt két sikerrel „kiegyenlítette”, de aztán a Levante – a brazil Wanderley Machado, valamint Serafín főszereplésével – 5-1-re eltángálta. Hét forduló után három győzelem és négy vereség volt a szomorú mérleg, a tizenkettedik fordulóban az Elchétől elszenvedett 0-2 után pedig hat győzelmet és hat vereséget rögzített a statisztika.

Ilyentájt, októberben ki is rúgták Cesar Rodríguez edzőt. Nem akárkit menesztettek. Ez a Cesar 1942 és 1955 között 351 tétmeccsen 232 gólt ért el a Barcelona együttesében (192-t a spanyol bajnokságban). Rekordját 2012 márciusában bizonyos Lionel Messi döntötte meg. A tréner utódja, Vicente Sasot sem tett csodát, a Barcelona a hatodik helyen zárta a La Liga évadát. Pedig három, 1964-es Európa-bajnok – Olivella, Fusté, Pereda (mindannyian szerepeltek a magyarok elleni 2-1-es madridi elődöntőben) –, valamint a paraguayi Cayetano Ré is a kerethez tartozott. Ezzel együtt

a vörös-kékek 1960 és 1974 között egyszer sem voltak bajnokok.

A Real Madrid közben kilencszer is. Úgyhogy nagyon is ünnepelték Barcelonában a kiegyenesedés bizonyítékát, az 1966-os Vásárvárosok Kupája-diadalt. Spanyol döntő volt, annak első meccsét – Zsolt István játékvezetése mellett, a Real Madridban is játszó brazil Canario góljával – a Zaragoza nyerte 1-0-ra a Nou Campban. A visszavágón idegenben 4-2-re győzött a Barca, Lluís Pujol mesterhármast ért el. Ez azért is feltűnést keltett, mert a Király Kupa 1965-ös negyeddöntőjében a Zaragoza 6-4-gyel ejtette ki a Barcelonát. Nem összesítésben. Ennyi volt az eredmény a La Romareda stadionban.

Ugye, milyen gyönyörűek a mostani mutatók?

Az 1980/81-es szezon kezdetén sem voltak szebbek. Kilenc forduló elteltével négy győzelemmel és öt vereséggel kullogott a csapat. Alulmaradt a Gijónnal (1-2), a Valenciával (0-3), az Osasunával (0-1), a Real Sociedaddal (0-2) és a Betisszel szemben (1-3). A 9-13-as gólkülönbség talán még ennél is jobban megrázta Barcelonát. Az igazi csapás azonban akkor következett, amikor a Harald Schumachert, Rainer Bonhofot, Pierre Littbarskit, Dieter Müllert vagy a svájci karmester René Botteront felvonultató Köln érkezett UEFA Kupa-találkozóra az Alexancóval, Miguelivel, Asensivel, Quinivel, a dán Allan Simonsennel, az osztrák Hans Krankllal sem villogó Barcelonához.

A német csapat 4-0-ra nyert, Kubala László edzőt ugyanúgy kipenderítették, mint a másik legendát, Cesar Rodríguezt. Erről idehaza nem szokás megemlékezni, mert a második világháború után külföldre szakadt minden magyar emigráns feje fölé glória kerül, a két háború között tömegével kitántorgókról meg alig hallani.

Kubala persze a Barcelona örök védjegyei közé tartozik, de ki tudott róla, hogy trénerként 1980 őszén eltanácsolták?

Jött helyette a korábbi barcelonai edző, majd az Internazionale mágusa, az argentin Helenio Herrera. A bajnokságban csak az ötödik helyig tudta „felvinni” az együttest, viszont közreműködésével a Barcelona elnyerte a spanyol Király Kupát. Majd 1982-ben elhódította a KEK-et. A döntőben azt a Standard Liége-t győzte le 2-1-re, amely a második fordulóban a Török Péterrel, Komjáti Andrással, Zombori Sándorral, Kiss Lászlóval, Izsó Ignáccal, Várady Bélával kiálló Vasassal szemben ment tovább kettős győzelemmel.

Amúgy a Barcelona 1974 és 1985 között megint nem jutott bajnoki címhez. Nyolcvanötben már az angol Terry Venables volt a tréner. Olyan nagyon jól ő sem járt, de hát ez a szakvezetők sorsa.

A brit mester barcelonai végzetét az 1987/88-as idénykezdet okozta. Hét forduló után két győzelemmel, egy döntetlennel és négy vereséggel (Sevilla 1-2, Espanyol 0-2, Valencia 0-1, Atlético Madrid 1-2) szerénykedett az immár a német Bernd Schustert és az angol Gary Linekert is megszerző katalán csapat, ezért aztán Venablest elbocsátották, érkezett 1988 májusáig Luis Aragonés, aztán meg a holland Johan Cruyff. Ez új távlatot nyitott, hiszen a Barcelona 1989-ben elhódította a KEK-et, 1992-ben – történetében először – a Bajnokok Ligájává átszervezett BEK-et (a döntőben mindkétszer a Sampdoria ellen), ráadásul 1991 és 1994 között szériában négyszer nyert bajnoki aranyérmet.

Ám még ekkor sem volt minden fenékig tejfel.

Az 1991/92-es évad első hat mérkőzése után két győzelem, egy döntetlen, három vereség állt a Barca neve mellett a tabellán. A Sevilla 4-2-re, a Gijón és az Oviedo egyaránt 2-1-re nyert a favorit ellen, amely aztán rendkívüli körülmények között szerezte meg az elsőséget. Az utolsó fordulóban a listavezető Real Madrid pontelőnnyel utazott Tenerifére, ahol szűk fél óra alatt 2-0-s előnyre tett szert Fernando Hierro fejesével és a román Gheorghe Hagi mesés szabadrúgásával. A házigazdák szépítettek, majd Ricardo Rocha őrült percei következtek: a királyi gárda 39-szeres brazil válogatott hátvédje – aki ott volt az 1994-es vb aranyérmes keretében, de egyszer sem játszott – előbb öngólt rúgott, aztán nagy ívben adott haza, ettől Francisco Buyo kapus megzavarodott, és a kapufára ütötte a labdát, a kipattanót pedig Pier bepasszolta. A Tenerife 3-2-re győzött, a bajnokságot pedig a Bilbaót 2-0-ra felülmúló Barcelona nyerte. S amint arról már volt szó, a BL-ben is diadalt aratott a Zubizarreta – Nando, Ronald Koeman, Juan Carlos, Ferrer – Eusebio, Guardiola (Alexanco), Bakero – Sztojcskov, Julio Salinas (Goicoechea), Michael Laudrup összetételű katalán csapat, amelynek győztes gólját a londoni döntőben a mostani edző, Ronald Koeman lőtte szabadrúgásból a 112. percben (1-0).

Tíz évvel később megint nagy volt a baj. Az Enke – Reiziger, Fernando Navarro, Thiago Motta, Frank de Boer – Xavi, Fabio Rochemback, Riquelme, Gerard, Gabri (Mendieta) – Giovanni (Saviola) összetételű Barcelona a Király Kupa első fordulójában kiesett a harmadosztályú Noveldával szemben – a kis csapat óriássá nőtt csatára, Antonio Madrigal mesterhármast ért el –, a bajnokságban pedig öt forduló múltán két győzelmet, egy döntetlent és két vereséget (Betis 0-3, Valladolid 1-2) mutatott fel.

Az évad végén nem is tudott előrébb kerülni a hatodik helynél.

A holland Louis van Gaalt szezon közben menesztették az edzői posztról, majd a szintén holland Frank Rijkaard váltotta a beugró szerb Radomir Anticsot.

Eleinte Rijkaarddal sem ment jobban. A 2003/04-es évad első hét fordulója után így festett a barcelonai összesítés: két győzelem, három döntetlen, két vereség. A gólkülönbség 5-5 volt, három meccsen (Atlético Madrid 0-0, Valencia 0-1, La Coruna 0-2) nullás maradt a Barca… Aztán ezüstérmet szerzett, majd 2005-ben – hat év szünet után – megnyerte a bajnokságot. Ahogyan 2006-ban a BL-t is. A Valdes – Oleguer (Belletti), Marquez, Puyol, Van Bronckhorst – Edmílson (Iniesta), Deco, Van Bommel (Henrik Larsson) – Giuly, Eto’o, Ronaldinho összeállítású csapat a Stade de France-ban rendezett párizsi döntőben 2-1-re győzött az Arsenal ellen.

Ez volt a Barcelona második BL-diadala az 1992-es premier után.

Van tehát feltámadás. Ha a Ter Stegen – Mingueza (Puig), Ronald Araújo, Piqué, Serginho Dest (Lenglet) – Frankie de Jong, Busquets, Nico González (Sergi Roberto) – Gavi (Luuk de Jong), Depay, Philippe Coutinho (Ansu Fati) összetételű jelenlegi együttesről Bajnokok Ligája-győzelmet nehéz is elképzelni…