Ha van igazán szomorú tünete a magyar futball általános szereptévesztésének, az Gera Zoltán és a Vasas esete

A Vasas évek óta tartó, már-már groteszkbe hajló kálváriája kiváló lakmuszpapírja annak, mi folyik a felszín alatt a magyar futballban. A klubhoz 2019-ben érkező új tulajdonosi kör (Csányi Sándor egyik kipróbált üzlettársa, a korábbi MET-tulajdonos Nagy György, illetve Nagy Miklós) kevesebb, mint öt év alatt úgy igazolt harmincnál is több NB I-es szintű játékost, tapsolt el 1 millió eurónál is többet átigazolási díjakra, és még ennél is jóval nagyobb összeget fizetésekre, valamint aláírási pénzekre, hogy a csapat eközben egy tapodtat sem mozdult el előre. A nagy reményekkel és óriási ambíciókkal épített csapat az előző négy szezonból mindössze egyet töltött az NB I-ben, azt is szinte végig kieső pozícióban, majd azonnal visszahullott a második vonalba, ahonnan azóta is hiába próbál visszakapaszkodni.

Pedig nekibuzdulásból tényleg nem volt hiány. A Vasas – a teljesség igénye nélkül – az elmúlt négy és fél évben magához csábított NB I-es gólkirályokat (Feczesin Róbert, Radó András), aktuális és korábbi válogatott futballistákat (Pátkai Máté, Baráth Botond, Vida Máté, Otigba Kenneth, Holender Filip, Márkvárt Dávid, Balogh Norbert), egykori szupertehetségekből lett klubszédelgőket (Novothny Soma, Bobál Gergely, Vernes Richárd, Szánthó Regő), de mellettük is olyan neveknek adtak szerződést, mint Litauszki Róbert, Hidi Patrik, Urblík József, Géresi Krisztián, Pávkovics Bence, Jova Levente, Dombó Dávid, Könyves Norbert vagy éppen Zimonyi Dávid.

Az eredmény: nulla, nyista, nuku.

Ha hihetünk az iparági pletykáknak, a Vasasnál annak ellenére bőven NB I-es fizetéseket (havi nettó 10 ezer euró felett, sőt, esetenként sokkal följebb) lehet megkeresni, hogy a csapatról az utóbbi években sok mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy stabilan NB I-es szintet képviselne. Ennek ellenére a klubvezetés, élén a kisebbségi tulajdonosi szerep mellett a sportigazgatói feladatokat is magára vállaló Nagy Miklóssal töretlenül csinálja ugyanazt, ugyanúgy.

Nagy kapcsán rendre fölmerül, hogy sikeres informatikai vállalkozóként azon kevesek közé tartozik, aki a saját pénzét – is – pumpálja a csapatba, és hát a nótát mindig annak van joga rendelni, aki a prímást fizeti. Igen ám, de attól, mert Nagy pénzt tesz a csapatba, még nem lesz föltétlenül alkalmas arra, hogy jól igazoljon, vagy pláne, jól válasszon edzőt a kerethez. Az elmúlt négy és fél év történéseinek legalábbis némi gyanút kellene ébreszteniük azzal kapcsolatosan, hogy a klub sportszakmailag dilettáns módon van vezetve, csakhogy ezen a ponton áll elő az a faramuci helyzet, hogy az egyik tulajdonosnak így végül saját magát kellene megtalálnia, mint a nevetségbe hajlóan tragikomikus szereplés egyik kiváltó okát. Ez pedig ugye – nyilván – elképzelhetetlen.

Marad tehát az edző, mint minden baj okozója, és itt jutunk el a frissiben szélnek eresztett Gera Zoltán esetéhez. Gera idén februárban, az U21-es magyar válogatott szövetségi edzői posztját hátrahagyva érkezett a Vasashoz. A csapatnak ekkor hét pont hátránya volt a feljutó helyeken állókhoz képest, ezen Gera bőven faragott, sőt, az angyalföldieknek a tavasz végén a saját kezükben volt a sorsuk, de mivel kikaptak Győrben (2-3) végül lecsúsztak a feljutásról. Ekkor tulajdonosi szinten az a verdikt született, hogy Gera helye biztos, és vele futnak neki az újabb NB II-es szezonnak, nyilván a felkapaszkodás reményében.

Na, ez a bizalom vált semmissé mindössze négy meccs után – amelyek közül a Vasas ráadásul mindössze egyet vesztett el, kettőt pedig megnyert. Oké, nem ez a világ legacélosabb rajtja (pláne, hogy a tabellán mindössze egyetlen ponttal álló, szintén a napokban edzőt cserélő Budafok ellen is csupán a hosszabbítás pillanataiban sikerült begyötörni a győztes gólt), de nehéz belátni, hogy ha mindössze néhány hónappal ezelőtt még volt türelem, bizalom és kitartás az edző mögött, most miért párolgott el mindez hirtelen.

Az esetet árnyalja, hogy a Tatabánya elleni vesztes hazai meccs (0-1) után Gera úgy nyilatkozott, a keretnek változtatnia kell a hozzáállásán. Erős, egyértelmű üzenet, egy ilyen után kirúgni az edzőt mindig jelzésértékű, és nagyon is egyértelmű állásfoglalásnak tűnik. Lefordítva:

a tulajdonosi kör úgy gondolta, hogy az öltöző és az edző konfliktusában az öltözőnek van igaza.

Gondoljunk bele kicsit mélyebben: adott Gera Zoltán, az ezredfordulót követő magyar futballtörténelem legsikeresebb játékosa, mindeddig az utolsó olyan magyar játékos, aki nemzetközi kupadöntőben szerepelt (2010), aki nyolc szezont húzott le a világ legerősebb bajnokságának számító Premier League-ben, és akinek neve mögött 97 válogatottság szerepel. Ezzel szemben ott a Vasas öltözője, tele túlfizetett, teljesítményarányosan a közröhej kategóriáját súroló szereplést villantó játékosokkal, és olyan fiatalokkal, akik egyelőre ott tartanak a karrierjükben, hogy esetleg beköthetik Gera Zoltán cipőfűzőjét, ha az hagyja nekik (és, ha Gera egyáltalán ilyen ember lenne, de mint pontosan tudjuk, nem ilyen). Mégis, miféle sportszakmai vezető az, aki egy ilyen helyzetben a magyar futball egyik legendája ellen fordul? Aki nem megvédi azt az edzőt, akibe még hetekkel korábban is maximális bizalmát fektette, hanem a busz alá löki? És csak nincs ennek valami köze ahhoz, hogy ez a sportvezető ugyanaz, aki óriási pénzekért cserébe összeharácsolta azt a bizonyos öltözőt, amelyiknek most – Gera szavait idézve – baj van a hozzáállásával?

Könnyen belátható, hogy ez megint fából vaskarika, de ne álljunk meg itt. Tudom, Gerát edzőként rengeteg kritika érte és éri: az U21-es válogatottja eleinte kétségbeejtően rossz volt, és bár később sokat javult a játéka, az eredmények azért nem mutattak túl nagy előrelépést, és a Vasasnál sem volt épp fáklyásmenet az a tizennyolc meccs, amit végigdirigált a kispadon (a mérlege: 10 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség). És igen, azzal is tisztában vagyok, hogy attól, mert valaki jó játékos volt, még nem lesz automatikusan kiváló edző is, egy csapat vezetése ugyanis összetett feladat, nem elég taktikailag felkészültnek lenni, azt át is kell tudni adni a játékosoknak, érdekeket kell érvényesíteni a klubon belül, kommunikálni kell kifelé és befelé is, határozottnak kell maradni HR-kérdésekben.

De.

Gera tudása, tapasztalata, alázata és szorgalma okán a mai magyar futball egyik legkomolyabb értéke. Felbecsülhetetlen kapcsolati hálója van, olyan edzők keze alatt dolgozott, akiket össze sem lehet hasonlítani a magyar posványban dagonyázó átlaggal, és ha hinni lehet azoknak, akik dolgoztak már vele edzőként, a munkamorálja is éppen olyan kiemelkedő, mint játékosként volt. Folyamatosan követi a topfutball trendjeit, ha valaki látta a keze alatt az U21-es válogatottat, az tudja, hogy miképpen lépett előre a csapattal taktikailag, hogyan talált rá a háromvédős rendszerre, miként mazsolázta ki a mindenkori kapitányokat nem kifejezetten elkényeztető magyar merítésből azokat a játékosprofilokat, akik nemzetközi szinten is hasznosak tudnak lenni. Feltételezem, hogy amikor a Vasasnál úgy döntöttek, őt ültetik le a kispadra, tisztában voltak ezekkel az erényeivel, mint ahogyan azzal is, hogy vezetői skilleket tekintve még van hova fejlődnie, vagy hogy a kommunikációja is bőven csiszolható hatékonyabbra. És azt is feltételezem, pontosan tudták, milyen játékrendszert akar futtatni, hogy ahhoz milyen szerepkörben pontosan milyen játékosprofilok illenek, és talán arról is lehetett némi sejtésük, hogy a magyar futball jövőjének egyik kiemelkedő értékét, esélyét, lehetőségét kell most építeniük a saját kispadjukon.

Hogy ehhez képest az első adandó alkalommal ugyanúgy lökték be őt a busz alá, mint korábban a csapat bármelyik másik edzőjét a Nagy-érában, sőt, jóval kevesebb időt, esélyt és lehetőséget kapott tervei megvalósítására, mint Desits Szilárd, Kondás Elemér, Kuttor Attila és Schindler Szabolcs, egyenesen vérlázító.

Pláne az, ha hozzátesszük, régóta nyílt titok, hogy a Vasas mögött valójában Csányi Sándor tőkéje és lobbiereje áll (egyszer még a köztévé sportkommentátora is tulajdonosként hivatkozott rá, amit az OTP nem győzött cáfolni). Azé a Csányi Sándoré, aki történetesen egyúttal az MLSZ elnöke, és ebbéli minőségében a magyar futball első számú stratégiai vezetője.

Ha valaki, bárki, akárki meg tudja nekem magyarázni, ebben a felállásban hogyan fordulhat elő, egyáltalán mitől logikus Gera Zoltán ilyen szintű megalázása, azt szívesen látnám a magyar futball irányítói között. Mert onnan, ahonnan én nézem az eseményeket, nagyon úgy tűnik, hogy Gera Zoltánnal a Vasasnál méltatlanul bántak, és olyanok helyett vitte el a balhét, akik évek óta minden következmény, mindenféle önreflexió vagy felelősségvállalás nélkül építhetik a világ legdrágább játszóterét Angyalföldön. Mindezt úgy, hogy valószínűleg tizedannyit nem láttak és tapasztaltak a valódi, igazi futballból, mint Gera Zoltán.

Ha van igazán szomorú tünete a magyar futball permanens identitásválságának, általános szereptévesztésének és romlottságának, az biztosan Gera és a Vasas esete.

Adott egy klub, ahol minden adott az értelmes, komoly, szakmailag is értelmezhető munkához, van pénz, akarat, ambíció és tradíció, négy és fél év alatt mégsem sikerül felmutatni mást, csak hét elfogyasztott edzőt, brutális pénzért igazolt, kényelmesen lézengő játékosokat, és Gera Zoltánt, mint vezéráldozatot.

Mert egy dolog fizetni a prímást, majd nótát rendelni, és egy egészen másik éveken keresztül fülsiketítően hamisan bazseválni, közben mégis arról álmodozva, hogy ez egyszer majd elég lesz egy meghíváshoz a filharmonikusok közé.

Kapcsolódó

Nem jött be a csere, Gera leváltása után is kikapott a Vasas, zakózott a Honvéd is

A kispestiek az utolsó helyen állnak a bajnokságban.