A Vasas évek óta tartó, már-már groteszkbe hajló kálváriája kiváló lakmuszpapírja annak, mi folyik a felszín alatt a magyar futballban. A klubhoz 2019-ben érkező új tulajdonosi kör (Csányi Sándor egyik kipróbált üzlettársa, a korábbi MET-tulajdonos Nagy György, illetve Nagy Miklós) kevesebb, mint öt év alatt úgy igazolt harmincnál is több NB I-es szintű játékost, tapsolt el 1 millió eurónál is többet átigazolási díjakra, és még ennél is jóval nagyobb összeget fizetésekre, valamint aláírási pénzekre, hogy a csapat eközben egy tapodtat sem mozdult el előre. A nagy reményekkel és óriási ambíciókkal épített csapat az előző négy szezonból mindössze egyet töltött az NB I-ben, azt is szinte végig kieső pozícióban, majd azonnal visszahullott a második vonalba, ahonnan azóta is hiába próbál visszakapaszkodni.
Pedig nekibuzdulásból tényleg nem volt hiány. A Vasas – a teljesség igénye nélkül – az elmúlt négy és fél évben magához csábított NB I-es gólkirályokat (Feczesin Róbert, Radó András), aktuális és korábbi válogatott futballistákat (Pátkai Máté, Baráth Botond, Vida Máté, Otigba Kenneth, Holender Filip, Márkvárt Dávid, Balogh Norbert), egykori szupertehetségekből lett klubszédelgőket (Novothny Soma, Bobál Gergely, Vernes Richárd, Szánthó Regő), de mellettük is olyan neveknek adtak szerződést, mint Litauszki Róbert, Hidi Patrik, Urblík József, Géresi Krisztián, Pávkovics Bence, Jova Levente, Dombó Dávid, Könyves Norbert vagy éppen Zimonyi Dávid.
Ha hihetünk az iparági pletykáknak, a Vasasnál annak ellenére bőven NB I-es fizetéseket (havi nettó 10 ezer euró felett, sőt, esetenként sokkal följebb) lehet megkeresni, hogy a csapatról az utóbbi években sok mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy stabilan NB I-es szintet képviselne. Ennek ellenére a klubvezetés, élén a kisebbségi tulajdonosi szerep mellett a sportigazgatói feladatokat is magára vállaló Nagy Miklóssal töretlenül csinálja ugyanazt, ugyanúgy.
