Milyen volt a 2024-es futball Eb? Átlagos – mondhatjuk. Semmiképp sem annyira nézőriogató, mint a defenzív futball csúcspontjának (mélypontjának?) számító 1990-es vb – ha valakinek nosztalgiája lenne, nézzen meg pár teljes meccset, mondjuk a sztárokkal telezsúfolt NSZK–Hollandiát, és hamar elmúlik –, de nem is olyan jó, mint a közmegegyezéssel kiválónak kikiáltott tornák (vb 1998, Eb 2000, vb 2006, vb 2014). A csúcsfocihoz – klubfocihoz – képest persze fájón átlagos, de talán a spanyol válogatott megérdemelt győzelme irányt mutat: egy jó kerettel nem muszáj a teljesen minimalista, mindenféle kockázatvállalástól visszariadó futballra szavazni (lásd: Anglia, Franciaország, Portugália, Belgium).
Biztosan hiányérzetünk lehet azzal kapcsolatban, hogy az idei kontinenstornának
- nem volt nagy gólvágója. Cody Gakpo (Hollandia), Harry Kane (Anglia), Jamal Musiala (Németország), Georges Mikautadze (Georgia), Dani Olmo (Spanyolország) és Ivan Schranz (Szlovákia) 3-3 találattal megosztva kapta meg a gólkirályi címet. Legalább 16-os mezőnyű Eb-n vagy vb-n ez a legalacsonyabb szám, amivel gólkirály lehetett valaki, holtversenyben a 2012-es Eb-kiírással (akkor szintén hatan végeztek az élen, közülük Fernando Torres kapta a címet).
- Nem volt sok kiemelkedő meccse. A spanyol–német negyeddöntő egyértelműen a torna legjobbja volt; a spanyol–angol döntő második és a spanyol–francia elődöntő első félideje szintén nagyon élvezetes játékot hozott; illetve az osztrák és a török együttes meccseinek jó része (osztrák–török, osztrák–holland, török–grúz) bizonyult nagyon szórakoztatónak. De, ha olyan találkozót keresünk, amelyet még sokáig emlegetnek, hát, nem innen fognak a meccsek bevonulni a futballfolklórba.
- Nem volt igazán nagy futballmeséje. A grúzok ugyan aranybetűkkel írtak egy fejezetet a saját futball-történelemkönyvükbe, de ez nem volt akkora menetelés, mint amivel mondjuk a dánok (1992, Eb-győzelem és 2021, elődöntő), a görögök (2004, Eb-győzelem), a törökök (2008, elődöntő) vagy a walesiek (2016, elődöntő) büszkélkedhetnek. Az viszont, hogy az UEFA által biztosított kiskapun kvalifikáló grúzok így szerepeltek, igazolja az európai szövetség döntését, mellyel a hagyományos selejtezősorozat-szisztémában kevés eséllyel bíró csapatoknak is ad egy lehetőséget a Nemzetek Ligáján keresztül.
Volt viszont hangulata – sokan meg is jegyezték, hogy a Covid-korlátozások közepette megtartott 2021-es Eb és a katari vb után végre visszatért a megszokott szurkolói fieszta, mely focikarnevált hozott a rendező németországi városokba –, kiemelkedő csapata (Spanyolország), berobbanó fiatal csillagai (Lamine Yamal, Nico Williams), egészen remek góljai (Jude Bellingham ollózása favorit lesz a Puskás-díjra, de ott van Lamine Yamal óriáskiflije, Arda Güler irdatlan bombája vagy számos ötcsillagos minőségű átlövés) és kiegyenlített mezőnye (minden csapat szerzett pontot, ez 16-os vagy 24-es mezőnyű Eb-n most fordult elő először). Nézzünk vissza pár olyan mutatóra, amivel már a torna közben is foglalkoztunk!
