„Nagy csalódás ez, amiért én vagyok az első számú felelős” – idézi Marco Rossi szövetségi kapitányt a Nemzeti Sport a magyar válogatott első Eb-mérkőzése után, amelyet a csapat 3-1-re elveszített Svájc ellen. „Sokkolta a nézőket a magyar játék” – összegez a 444.hu. „Pocsék első félidő” – jelenti ki a Telex. „Sokat kell még dolgoznunk, mert ilyen szinten semmit sem adnak ingyen” – kontrázik a látványosan csalódott Szoboszlai Dominik az M4 Sport kamerái előtt.
Ha az ember beleolvas a kommentekbe, a kép még tovább sötétül. A sportlap szavazásán a szurkolók osztályzatainak átlaga alapján senki nem kap 6-osnál jobb értékelést, a csapat zöme 4-esre, 5-ösre vizsgázik. A közösségi médiát ellepő bejegyzéseket, hozzászólásokat böngészve az ember azt hihetné, történelmi pofonba futott bele a válogatott, hogy a csapatot megsemmisítették Kölnben, hogy négyet, ötöt, esetleg hatot kaptunk az ellenféltől.
A magyar válogatott, amely az elmúlt két-három évben rendszeresen, időről időre felülmúlta önmagát, ezúttal „csupán” a realitást tudta a pályára tenni, és azt is csak 15-20 perc erejéig. A csapat, amely az utóbbi időben elkényeztetett és elkényelmesített minket, amely alkalmas volt arra, hogy a magyar futball összes nyilvánvaló, látványos és húsba markoló strukturális problémáját elfedje, szombaton délután önmagához képest gyengébben teljesített. De nem mosták le, és – végképp – nem semmisült meg. Kölnből nem lett Irapuato. Az előző másfél-két év nagy futásához (24 meccsen mindössze négy vereség) viszonyítva az első félidő bizonyosan gyenge, lassú és szárnyaszegett volt, de nem hasonlított a korábbi időszakok tragikus vereségeihez, a magyar futball önbecsapásból épített légvárainak megszokott időközönként rendre előforduló, sorsszerű és elkerülhetetlen összeomlásaihoz.
