Ha egy hatalmas futballrajongó most ébredne fel egy kétéves kómából, alighanem csak pislogna a világ szuperklubjainál zajló eseményeken. Vincent Kompany a Bayern München kispadján? Hansi Flick a Barcelonáén? Francesco Farioli az Ajaxnál? Enzo Maresca a Chelsea-nél? Kieran McKennát nézi ki magának több topcsapat? Thiago Motta mehet a Juventushoz?
A témát már érintettük korábban, Jürgen Klopp (Liverpool) és Xavi (Barcelona) év eleji, idény végi távozásukról szóló bejelentése után.
- A legmeghatározóbb klubedzők egy része (még) mozdíthatatlan (Pep Guardiola, Carlo Ancelotti, Diego Simeone),
- van, aki alkotói szabadságra megy (Jürgen Klopp),
- van, aki átlépett válogatotthoz (Julian Nagelsmann, Luciano Spalletti),
- van, aki több nagycsapatot is végigjárt, felemás sikerrel (Thomas Tuchel),
- van, aki hosszabbított klubjával (Xabi Alonso),
- van, aki kivár (Zinédine Zidane),
- és vannak, akik valószínűleg már lefelé tartanak (a Fenerbahcéhoz szerződött José Mourinho, illetve a Juventustól kirúgott Massimiliano Allegri).
A Deloitte éves, bevételi alapú listáján (Football Money League) található első tizenöt klubból – nagyjából ezeket soroljuk a szuperklubok körébe – hat biztosan edzőt cserél a nyáron, és senkit sem lepne meg, ha még egynél váltásra kerülne sor. Ez kimondottan nagy mozgást jelent ebben a körben – és a szokott edzőkeringő (viszonylag szűk a listája azoknak, akik ezekre a vezetőedzői posztokra szóba jöhetnek) sok tagja elérhetetlen. Edzőt vált vagy válthat a:
- Barcelona (Xavi távozott, Hansi Flick az új tréner)
- Manchester United (még Erik ten Hag ül a kispadon, kérdés, meddig)
- Bayern München (Thomas Tuchel távozott, Vincent Kompany váltotta)
- Liverpool (Jürgen Klopp alkotói szabadságot tart, Arne Slot az új edző)
- Chelsea (Mauricio Pochettino távozott, az új edző Enzo Maresca)
- Juventus (Massimiliano Allegrit menesztették, új edző még nincs, a favorit Thiago Motta)
- Milan (Stefano Pioli távozott, új edző még nincs, a favorit Paulo Fonseca)
A már kinevezett trénerek közül Hansi Flick egyértelműen kilóg: idősebb, sokkal rutinosabb, mint a mostani edzőkeringő legforróbb nevei (ez Fonsecára is igaz); és edzőként már irányított a szuperklubok közül egyet, nagy rutinja van a topkategóriás játékosok kezelésében. Bár kicsit talán szokatlan Flick kinevezése a Barcelonához, a német szakember BL-, Bundesliga-, Német Kupa-, európai Szuperkupa- és klubvilágbajnoki győztes a Bayernnel, stábtagként pedig számtalan nagy német válogatott sikernek volt kulcsszereplője, még ha szövetségi kapitányként meg is bukott. A nagy kispadokra leültetett vagy kiszemelt edzők köre viszont nála jóval fiatalabb, rutintalanabb és hasonló sikerei sincsenek.
Slot, Kompany, Thiago Motta, Maresca, Farioli és az Ipswich-csel a topcsapatok csábítása ellenére új szerződést kötő McKenna profilja nagyjából körvonalazza, mit keresnek a legnagyobb klubok. Viszonylag fiatal edzőt fejlődési potenciállal; támadójátékot favorizáló, szórakoztató, közönségvonzó stílussal. A nagy kispadokkal hírbe hozott – vagy már azokra szerződtetett – újhullámos edzők esetében ugyanazok a kulcsszavak sorakoznak.
Kompany Guardiola egyik legfontosabb játékosa volt a Manchester Citynél, Maresca is dolgozott a manchesterieknél, Slotra bevallottan a katalán mester volt a legerősebb befolyással, Thiago Motta a Barcelonánál nevelkedett (de Mourinho, Ancelotti és Gasperini is a mestere volt; a legjobbaktól tanult).
„Európa futballóriásai olyan edzőket keresnek, akik a labdarúgás jövőjét jelenthetik. Olyan szakembereket, akik prominens edzők stábjaiban dolgoztak, és most már vezetőedzőként próbálkoznak. (…) Különösen nagy a respektje azoknak, akik Pep Guardiolával valamiféle kapcsolatban állnak. Ebből is látszik – nem mintha külön hangsúlyozni kéne ezt –, hogy mekkora Guardiola respektje. Az ő mentora, Johan Cruyff óta nem volt olyan edző, akinek a munkájából ilyen sok edző merített inspirációt; bár Jürgen Klopp befolyása szintén nagyon erős” – írja véleménycikkében az angol FourFourTwo oldalán Steven Chicken, aki úgy véli, a csapatok minimum a következő Artetát keresik, ha nem is a következő Pepet.
Vagy akár – tehetjük hozzá a 2023/2024-es idény fényében – az új Xabi Alonsót.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2223" width="3335" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Láthatjuk, hogy az edzői potenciál és a stílus fontosabb lehet akár az eredményességnél is. Arne Slot azzal, hogy holland bajnok és kupagyőztes, valamint Konferencia Liga-döntős volt a Feyenoorddal, kimondottan eredményesnek számít a kiugrási lehetőségre vágyó trénerek között. És valljuk be, még ez sem hasonlítható egy fiatal José Mourinho eredménysorához.
Maresca legnagyobb eredménye az angol másodosztály megnyerése a Leicester Cityvel – tegyük hozzá, a Championship brutális darálóját ismerve ez nem kis dolog –, Vincent Kompanyé ugyanez (2022/2023-ban a Burnley-vel nyerte meg a másodosztályt), Thiago Motta trófeavitrinje még üres, ám a Bologna fantasztikus szereplése nem véletlenül keltette fel a nagyok érdeklődését. Ha nem is nullkilométeres edzők érkez(het)nek nagycsapatok kispadjára, de olyanok, akik még nem mérettettek meg a lehető legmagasabb szinten.
A Bayern München szurkolói nem is rejtett szkepticizmussal fogadták Kompanyt: ugyan ismeri a német futballt belülről (játszott a HSV-ban), folyékonyan beszéli a nyelvet, de azért az angol élvonal egyik kiesőjének trénerét átültetni a német rekordbajnok kispadjára legalábbis merész lépésnek tűnik. A hírek szerint Kompany lenyűgözte a müncheniek vezetőit az állásinterjúján, kommunikációs képessége, nyelvtudása és az edzői munkájában fellelhető Guardiola-befolyás szintén mellette szólt. Az más kérdés, hogy valószínűleg a sokadik jelölt volt, csak már előtte többen nemet mondtak a Bayernnek…
Ha végignézzük a Bayern München edzőinek névsorát a Bundesliga-érában, akkor Kompany kilóg közülük. A legtöbb Bayern-tréner vagy a közvetlen világelitbe tartozott, vagy eredményeivel már megbecsülést harcolt ki Németországban, vagy stábtagként (például a német válogatott mellett) aratott jelentős sikereket. A kakukktojás Sören Lerby: az egykori kitűnő dán középpályást, egyben a csapat volt játékosát 1991-ben, 33 évesen nevezték ki a kispadra (még Julian Nagelsmann-nál is fiatalabb volt, amikor a Bayern vezetőedzője lett) edzői papírok és tapasztalat nélkül.
A szívében még játékos, edzőként teljesen rutintalan, a futballisták elmondása szerint szinte érthetetlenül erős dán-német akcentusú Lerby kinevezése még Kompanyénál is meglepőbb döntés volt, ami aztán a Bayern arcába is robbant:
a Bayern szégyenszemre a bajnokság 10. helyén végzett, az 1991 októberében kinevezett Lerbyt pedig 1992 márciusában már ki is rúgták. Legmegalázóbb estéjét szülőhazájában élte át: az 1991–1992-es UEFA Kupa második fordulójában a koppenhágai B 1903 valósággal feltörölte a gyepet a Bayernnel, a 6–2-es vereség a klubtörténelem egyik fekete napja. Lerby a menesztése után soha többé nem edzősködött.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2438" width="3500" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Kompany nem Lerby – megvannak a papírjai és első, kisebb edzői sikereit is elkönyvelhette már –, de nem véletlenül hozták fel többen a dán edző katasztrofálisan végződő kalandját a kinevezés után. A német sajtó verdiktje egyértelmű: ritka kockázatos lépés volt Kompany kinevezése, és ha nem jön be, az nemcsak a belga edzőt, hanem a kiválasztási folyamatot irányító Max Eberlt is kisöpörheti a klubtól.
A munkamániásként ismert, játékosként nagy respektet kivívó Kompany a Championshipben megmutatta, hogy képes domináns, látványos futballt játszatni a csapatával; aztán a Premier League-ben azt is, hogy milyen az, ha elvein nem változtat, az ellenfelek viszont sokkal erősebbek… Ez valamelyest megkérdőjelezi alkalmazkodóképességét.
„Ne áltassuk magunkat: Vincent Kompany egy vészmegoldás volt. A legvonzóbb ara, Xabi Alonso nemet mondott. Julian Nagelsmann – akit Max Eberl favorizált – egy évvel a menesztése után nem jöhetett vissza. Ralf Rangnick eleinte érdeklődött, de aztán nem; Oliver Glasnert nem lehetett elhozni a Crystal Palace-tól, Thomas Tuchel meg nem akarta semmissé tenni a korábban már meghozott döntését. (…) Kompany kinevezése nagyon bátor döntés Eberltől és Christoph Freundtól, sőt, fantáziadúsnak is nevezhetjük. Olyan futballal juttatta fel a Burnley-t a Premier League-be, amit a Bayernnél szeretnének látni, de egyből ki is esett velük. Hibapont lenne ez? Nem feltétlen.
Otto Rehhagel és Jürgen Klopp is átélte fiatal vezetőedzőként azt, hogy milyen kiesni, és egyikük karrierjét sem törte derékba a kudarc.
Feltételezhetjük, hogy az FCB vezetői a Pep Guardiolával fennálló kapcsolataikat is kihasználták, és kérdezősködtek Kompanyról. Mindent összevetve viszont Kompany kinevezése rizikó. Ha balul sül el, akkor ismét elszabadul a teljes káosz. Ha bejön a váratlan húzás, akkor Kompany, Eberl és Freund ázsiója nagyot emelkedik. Ha nem, akkor ők lesznek a bűnbakok” – morfondírozott szerkesztőségi jegyzetében a Kicker.
Olybá tűnik, hogy 2024 nyarán nagycsapatok egész sorának kell hasonló kockázatot vállalnia. Azzal mi magunk nem vállalunk nagy rizikót, ha azt mondjuk: nem fog mindenkinek bejönni egy újhullámos edző kinevezése, és valószínűleg lesz olyan köztük, aki nagyot bukik. De edzői szempontból a mostani egy ritka jó lehetőség: be lehet tölteni a topkluboknál kialakult űrt; és ha valakiről kiderül, hogy nem csak tehetséges, hanem tényleg képes sikeresen dolgozni a legnagyobbaknál, akkor azzal a szakemberek legmagasabb köreibe lehet manőverezni. Ahogy mondjuk Pep Guardiola megtette annak idején.