A drámai osztályozóval (a Bochum hazai 0–3-as vereség után idegenben 3–0-ra nyerve, tizenegyesekkel őrizte meg élvonalbeli tagságát a Fortuna Düsseldorffal szemben) kialakult a 2024/25-ös Bundesliga mezőnye. Lesz pár sosem látott dolog:
- címvédőként vághat neki az idénynek a Bayer Leverkusen,
- először szerepelhet a Bundesligában a Holstein Kiel,
- és a német labdarúgás történetében először fordul az is, hogy Hamburg második számú csapata, a St. Pauli magasabb osztályban szerepelhet, mint a patinás történelmű és hányattatott jelenű HSV.
Hamburg barna-fehér kultcsapata legalább annyi figyelmet kap a klubidentitása, mint az eredményei miatt. Már csak azért is, mert a St. Pauli sosem volt a kikötőváros első számú csapata: tradicionális (1907-ben alapított, a regionális szövetséghez 1910-ben csatlakozó) kis klub, a kikötő, a Reeperbahn, a piroslámpás negyed és a második világháborús, gigantikus Hochbunker (Flakturm IV) árnyékában. Hogy a légvédelmi erődként és óvóhelyként is szolgáló hamburgi Flakturm IV méreteit el tudjuk képzelni: nagyjából annyian fértek be ide (25 000–30 000), mint ma a St. Pauli otthonául szolgáló Millerntor-stadionba.
A Bundesliga megalapításánál a St. Pauli neve szóba sem került, hiszen a DFB (Német Labdarúgó Szövetség) egy városból csak egy csapatot szeretett volna az új élvonalban látni. Márpedig egyértelmű volt, hogy ezt a helyet a Hamburger SV kapja meg. A későbbi „Bundesliga-dinoszaurusz” HSV mellett a St. Pauli mindig viszonylag kicsi volt, gyakran legatyásodott, és nem is túl sikeres. Először 1977-ben kóstolhatott be a Bundesliga ritkás levegőjébe: abszolút újoncként tökutolsó lett, de hat győzelméből egyet óriási meglepetésre a városi derbin, a HSV otthonában aratott. Az élvonalbeli kalandot megelőző túlköltekezés következményei hamarosan a klub nyakába zúdultak: az ismét pénz nélkül maradt St. Pauli az 1979/1980-as idényt licenszproblémák miatt az Oberligában kezdhette csak meg.
