Kele János hírlevele: Álom vagy elvárás az Eb-továbbjutás?

Mennyi valós esélye van a magyar válogatott továbbjutásának az Eb-csoportból? Tényleg a miénk a legkiegyensúlyozottabb négyes a tornán? Mi változott a három évvel ezelőtti állapotokhoz képest? És mi a helyzet a közvetlen riválisok háza táján? Eb-hírlevél, harmadik rész.

A Blikknek a jelenleg is zajló választási kampány finisében nyilatkozó miniszterelnök úgy fogalmazott a héten, azt várja az Európa-bajnokságtól, hogy „a magyar válogatott pariban legyen a fritzekkel, a svájciakkal és a szoknyás skótokkal”. Mint ismeretes, e három válogatott (a házigazda Németország, a legutóbb negyeddöntős Svájc, valamint a zsinórban második Eb-jén szereplő Skócia) lesz Marco Rossiék ellenfele a június 14-én kezdődő kontinenstorna csoportkörében, ahonnan az első két helyezett biztosan bejut a nyolcaddöntőbe, de a hat csoportharmadik közül is csupán a két legrosszabb mérlegűnek kell azonnal becsomagolnia és hazautaznia.

Legyünk pariban, oké. De mit jelent ez pontosan? Mi a realitás, és mi az álom? És mekkora valós esélye van a magyar csapatnak a továbbjutásra?

Rossi válogatottja négy évvel ezelőtt a torna „halálcsoportjába” került a világbajnok Franciaország, az akkori Eb-címvédő Portugália, valamint szintúgy Németország mellé. Akkor két meccset (vs. Portugália, Franciaország) is hazai pályán játszhattunk, az elsőt sokáig döntetlenre állva végül elbuktuk a Cristiano Ronaldo vezette portugálokkal szemben (0-3), a másodikon viszont világszenzációt okozva végeztünk döntetlenre a vb-győztes franciákkal (1-1, ki ne emlékezne Fiola Attila varázslatos góljára). A továbbjutásról döntő meccset Münchenben játszottuk a németekkel, és bár kétszer is vezetett a válogatott – Szalai Ádám, illetve Schäfer András góljaival –, végül az ellenfél döntetlenre mentette a mérkőzést (2-2), és így továbbcsorgott a csoportból – helyettünk.

Szajki Bálint / 24.hu – Magyarország – Koszovó felkészülési mérkőzés a Puskás Arénában 2024. március 26-án.

Marco Rossi akkori keretéből sérülés miatt hiányzott a legjobb magyar játékos, Szoboszlai Dominik. Jelenlegi tudásunk alapján ő most nagyon is játszani fog a tornán, sőt immáron csapatkapitányként vezeti majd harcba a válogatottat. És ez utóbbit nem csak amolyan felszínes, sportzsurnalisztikai közhelyként érdemes említeni: amióta ugyanis a Liverpool játékosa viseli a karszalagot a nemzeti csapatban, a válogatott egyetlen meccsét sem veszítette el, jelenleg éppen tizenkét meccses veretlenségi sorozatnál jár (8-4-0), ilyesmire pedig a magyar futball aranykora óta nem volt példa.

Ehhez vegyük hozzá, hogy csoportunk relatív ereje, és még inkább, az abban elfoglalt helyünk is rengeteget változott – előnyére – három év alatt. Míg 2021-ben minden objektív mutatószám alapján miénk volt a csoport leggyengébb csapata – a franciák az akkori Élő-rangsor 3., a portugálok a 4., a németek a 13., mi pedig a 36. helyén álltunk –, addig ez ma teljesen másképp fest, mutatom is, hogyan:

A Global Football prediktív statisztikai modellje alapján például a magyar válogatott csoportból való továbbjutásának valószínűsége 69,44 százalék – ennél a teljes mezőnyben is csak tizenegy válogatott áll jobban. A csoport többi tagja közül a németek esélyesek leginkább a tizenhat közé jutásra (92,04 százalékos valószínűség), ám a svájciak (59,72 százalék) és a skótok (46,4 százalék) már mögöttünk vannak.

Ha a csoporton belüli várható helyezések valószínűségét próbáljuk belőni, szintén érdemes lehet vetni egy pillantást a Global Football előrejelzésére. Ők per pillanat így sakkoznak:

Ez már valamivel árnyaltabb kép, amiből jól látszik, mennyire kiegyensúlyozott ez a csoport: a magyar válogatott majdnem pontosan ugyanakkora valószínűséggel végezhet a kvartett második, mint a harmadik helyén, miközben orkántos nagy különbség az első (21,72 százalék) és az utolsó (23,04 százalék) helyezés valószínűsége között sincsen.

A tippeket-predikciókat persze kellő távolságtartással érdemes kezelni. Egyrészt azért, mert a magyar válogatott csoportja még így is a torna egyik legerősebb kvartettje – ha a csoportokban szereplő csapatok Élő-ranglistán elfoglalt helyezéseinek átlagát vesszük figyelembe, akkor a mi négyesünknél (19,25) csak a francia-holland-osztrák-lengyel banda (16,5) számít erősebbnek –, másrészt pedig azért, mert ordít, mennyire kiegyensúlyozott a verseny a csoportunkon belül. Ha maradunk az Élő-ranglistán elfoglalt pozíciónál, mint a válogatottak egymáshoz viszonyított, objektív erősségét viszonylag jól bemutatni képes mérőszámnál, és azt vizsgáljuk meg, mekkora ezen ranglistás helyezéseknek a szórása az egyes csoportokon belül (ez esetünkben 5,05 – a második legalacsonyabb a C-csoport 12-es értéke), akkor egyértelművé válik, hogy az A-jelű négyes, vagyis a német-magyar-svájci-skót összetételű csoport végső eredményét a legnehezebb megtippelni előzetesen.

All in all, a nagy össznépi csodavárást helyre téve és kontextusba helyezve annyit lehet biztonsággal kijelenteni: a magyar válogatott számára abszolúte és vitán felül reális cél lehet a csoportból való továbbjutás kiharcolása, minimum elvárássá tenni azonban jókora túlzás volna.

A matematikáról mára ennyit, nézzük inkább, milyen kereteket hirdettek a riválisaink!

Federico Gambarini / dpa Picture-Alliance via AFP

Julian Nagelsmann négy kapussal összesen 27 fős keretet hirdetett a németeknél, ami azt jelenti, hogy a mezőnyjátékosok helye már fix az utazók között. Újra és megint van Toni Kroos – ő a márciusi barátságos meccsek alkalmával tért vissza a nemzeti csapatba –, aki éppen ezen a héten jelentette be, hogy a szezon végén visszavonul. Klubszinten a Real Madrid Borussia Dortmund ellen vívott Bajnokok Ligája-döntője lesz az utolsó meccse, karrierszinten viszont nemzeti színekben, az Eb-n fejezi be – ha nem lett volna elég gond nekünk egy ilyen kaliberű, abszolút klasszis futballista játékra jelentkezése önmagában, hát most megkapjuk extrába azt is, hogy a németek minden bizonnyal komoly közösségi plusz motivációval játszhatnak az eleve hazai rendezésű tornájukon.

Kimaradt a keretből viszont Mats Hummels, Julian Brandt (Dortmund), Leon Goretzka, Serge Gnabry (Bayern), valamint Timo Werner (Tottenham), velük együtt pedig az a mintegy 300 válogatott szereplés is, amit ezek a játékosok eddig összegyűjtöttek az Elfben. Nagelsmann helyettük olyan fiatal, és/vagy az idei szezonban kirobbanó formában játszó játékosokat favorizált, mint Maximilian Mittelstädt, Deniz Undav, Chris Führich (Stuttgart), Robert Andrich (Leverkusen), vagy épp Aleksandar Pavlovic (Bayern). A csapat kulcsemberei – Nagelsmann márciusi meccsterveit alapul véve – várhatóan Neuer, Rüdiger, Kroos, illetve a WirtzMusiala kettős lesznek, mellettük középen a csapatkapitány Gündogannak, a széleken pedig Sanénak (adott esetben csereként beszállva) és Kimmichnek juthat fontos szerep, illetve olyan kiegészítőnek látszó, valójában a szerkezeti egyensúly szempontjából nélkülözhetetlen játékosoknak kell majd előlépniük, mint a már említett Andrich – aki Kroos párja lehet a középpálya tengelyében –, Mittelstädt, vagy éppen a csatárszerepbe visszaemelt Kai Havertz. (És akkor még nem beszéltünk a szintén kerettag, de várhatóan nem kezdőként számításba vett Thomas Müllerről, a Dortmundot BL-fináléba lövő Niclas Füllkrugról, vagy a brightoni fregoliember Pascal Groß-ról.)

Várható alapcsapat (4-2-3-1): Neuer – Kimmich, Tah, Rüdiger, Mittelstädt – Andrich, Kroos – Musiala, Gündogan, Wirtz – Havertz.

A kihirdetett keret

Kapusok: Oliver Baumann (TSG Hoffenheim), Manuel Neuer (Bayern München), Alexander Nübel (VfB Stuttgart), Marc-André ter Stegen (Barcelona)

 

Védők: Waldemar Anton (VfB Stuttgart), Benjamin Henrichs (RB Leipzig), Joshua Kimmich (Bayern München), Robin Koch (Eintracht Frankfurt), Maximilian Mittelstädt (VfB Stuttgart), David Raum (RB Leipzig), Toni Rüdiger (Real Madrid), Nico Schlotterbeck (Borussia Dortmund), Jonathan Tah (Bayer Leverkusen)

 

Középpályások: Robert Andrich (Bayer Leverkusen), Chris Führich (VfB Stuttgart), Pascal Groß (Brighton), İlkay Gündoğan (Barcelona), Toni Kroos (Real Madrid), Jamal Musiala (Bayern München), Aleksandar Pavlović (Bayern München), Leroy Sané (Bayern München), Florian Wirtz (Bayer Leverkusen)

 

Támadók: Maximilian Beier (Hoffenheim), Niclas Füllkrug (Borussia Dortmund), Kai Havertz (Arsenal), Thomas Müller (Bayern Munich), Deniz Undav (VfB Stuttgart)

Svájcban egyelőre nem volt hivatalos kerethirdetés, szóval csak tippelni lehet Murat Yakin csapatának pontos összeállítására, de azért nem tapogatózunk teljesen a sötétben. Egy biztos, a korábban mindig nagyon stabil alpesieknél most távolról sincs minden rendben, a botrányhős Yakint a sikerrel megvívott selejtező ellenére kis híján úgy vágták ki a csapat éléről tavaly télen, mint a gerelyt. Jelenleg éppen a sztárjátékos Granit Xhakával áll vitában, mégpedig amiatt, mert a leverkuseni középpályás javaslata-tanácsa ellenére nem a korábbi válogatott bekk, Stephan Lichtsteiner, hanem Yakin mentora, bizonyos Giorgio Contini lett a csapat másodedzője. A védelem papíron ugyan kemény, mint a kád széle, de Yakin kitalálta, hogy a Newcastle-ben alapember Fabian Schär stílusa nem illik Manuel Akanji (Man City) mellé, emiatt többnyire Nico Elvedit favorizálja, ebből pedig – állítólag – szintén vannak feszültségek az öltözőben. Ehhez jön hozzá, hogy a selejtező-sorozatban produkált kvázi összeomlás – döntetlenek Fehéroroszorság, Izrael, Koszovó ellen, vereség Romániától – miatt Yakinnak el kellett dobnia a négyvédős felállást, és helyette az utóbbi meccseken már háromvédős formációban állt fel a csapata – annak ellenére is, hogy nincs dedikált baloldali szárnyvédője a keretben.

Temetni persze nem kell őket, nevekre-profilokra ez még mindig egy kifejezetten erős keret, Xhaka, Akanji, vagy éppen a kapus Yann Sommer klasszis szezont zártak (utóbbi cseréje ráadásul az a Gregor Kobel, aki hamarosan BL-döntőben védhet majd a Dortmund játékosaként), még mindig karistol Shaqiri, ott van a parádés szezont futó Bologna középpályás duója, Remo Freuler és Michel Aebischer, a szintén Thiago Motta keze alatt játszó Dan Ndoye – várhatóan ő lesz a csapat balfutója -, illetve két tehetséges, fiatal támadó, a Milannál játékpercekre vetítve meccsenként átlagban 0,6 gólt pöttyintő Noah Okafor, illetve az idei Burnley szinte egyetlen üde színfoltja, Zeki Amdouni is.

Várható alapcsapat (3-5-2): Sommer – Elvedi, Akanji, Rodriguez – Widmer, Freuler, Xhaka, Zakaria, Ndoye – Amdouni, Shaqiri.

Alex Nicodim / NurPhoto / NurPhoto via AFP – A svájci kapitány, Murat Yakin körül fogy a levegő.

A skótok szintén nem a legjobb előjelekkel készülnek a tornára. Egyrészt az Eb-részvétel kiharcolása óta zsinórban hét nyeretlen meccsnél járnak – márciusban a hollandok és az észak-írek verték őket barátságos készülődés formájában –, másrészt sorra dőlnek ki a keretből sérülés miatt a kulcsembereik. Steve Clarke kapitány biztosan nem számíthat az Eb-n például a Bolognával pazar szezont villantó, az idei Serie A-évad egyik legnagyobb felfedezettjének titulált Lewis Fergusonra (igaz, amikor egészséges volt, akkor sem játszatta épp csapágyasra a válogatottban, kapott is érte hideget-meleget), mint ahogyan nem épült fel a tornára a válogatott két topkategióriás jobboldali szárnyvédője, Nathan Patterson (Everton), illetve Aaron Hickey (Brentford) sem. Kérdéses Kieran Tierney szereplése, a Real Sociedad bekkje ugyanis szintén sérülésből lábadozik, mint ahogy jócskán hagyott ki meccseket az utóbbi időben Stuart Armstrong (Southampton), illetve a selejtezők gólkirálya, Scott McTominay (Man United) is.

Az nem kérdés, hogy Clarke ezzel együtt egy nagyon kompakt, nagyon stabil három/ötvédős formációt fog alkalmazni a tornán – a mi szempontunkból ez azért is fontos, mert kvázi tükrözi a Rossi-csapat felállását –, mint ahogyan az sem, hogy a csapat legfontosabb, messze pótolhatatlan embere az a John McGinn, aki idén egészen a BL-szereplést érő negyedik helyig (plusz Konferencia Liga-elődöntőig) repítette az Aston Villát. Mellette érdemes figyelni a középhátvédtől vészcenterig mindent is játszani képes McTominay-re, a liverpooli Robertson baloldali felfutásaira, a Bournemouth-ban kiváló szezont záró Ryan Christie-re, illetve arra a Ryan Shanklandre is, aki az idei évadban 41 meccsen összesen 39 gólban vállalt szerepet a Hearts játékosaként.

Várható alapcsapat (3-4-2-1): Gunn – Hendry, Cooper, Tierney – Ralston, Gilmour, McTominay, Robertson – McGinn, Christie – Shankland/Adams/Dykes.

A skótok előzetes Eb-kerete

Kapusok:  Zander Clark (Hearts), Craig Gordon (Hearts), Angus Gunn (Norwich), Liam Kelly (Motherwell)

 

Védők: Liam Cooper (Leeds United), Grant Hanley (Norwich), Jack Hendry (Al-Ettifaq), Ross McCrorie (Bristol City), Scott McKenna (Köbenhavn), Ryan Porteous (Watford), Anthony Ralston (Celtic), Andy Robertson (Liverpool), John Souttar (Rangers), Greg Taylor (Celtic), Kieran Tierney (Real Sociedad)

 

Középpályások: Stuart Armstrong (Southampton), Ryan Christie (Bournemouth), Billy Gilmour (Brighton), Ryan Jack (Rangers), Kenny McLean (Norwich), John McGinn (Aston Villa), Callum McGregor (Celtic), Scott McTominay (Manchester United)

 

Támadók: Che Adams (Southampton), Ben Doak (Liverpool), Lyndon Dykes (Queens Park Rangers), James Forrest (Celtic), Lawrence Shankland (Hearts)

Ennyit mára, jövő héten folytatjuk, addig is, ne felejtsetek el kérdezni, hozzászólni, üzenni, témát ajánlani!