Kele János hírlevele: Álom vagy elvárás az Eb-továbbjutás?

A Blikknek a jelenleg is zajló választási kampány finisében nyilatkozó miniszterelnök úgy fogalmazott a héten, azt várja az Európa-bajnokságtól, hogy „a magyar válogatott pariban legyen a fritzekkel, a svájciakkal és a szoknyás skótokkal”. Mint ismeretes, e három válogatott (a házigazda Németország, a legutóbb negyeddöntős Svájc, valamint a zsinórban második Eb-jén szereplő Skócia) lesz Marco Rossiék ellenfele a június 14-én kezdődő kontinenstorna csoportkörében, ahonnan az első két helyezett biztosan bejut a nyolcaddöntőbe, de a hat csoportharmadik közül is csupán a két legrosszabb mérlegűnek kell azonnal becsomagolnia és hazautaznia.

Legyünk pariban, oké. De mit jelent ez pontosan? Mi a realitás, és mi az álom? És mekkora valós esélye van a magyar csapatnak a továbbjutásra?

Rossi válogatottja négy évvel ezelőtt a torna „halálcsoportjába” került a világbajnok Franciaország, az akkori Eb-címvédő Portugália, valamint szintúgy Németország mellé. Akkor két meccset (vs. Portugália, Franciaország) is hazai pályán játszhattunk, az elsőt sokáig döntetlenre állva végül elbuktuk a Cristiano Ronaldo vezette portugálokkal szemben (0-3), a másodikon viszont világszenzációt okozva végeztünk döntetlenre a vb-győztes franciákkal (1-1, ki ne emlékezne Fiola Attila varázslatos góljára). A továbbjutásról döntő meccset Münchenben játszottuk a németekkel, és bár kétszer is vezetett a válogatott – Szalai Ádám, illetve Schäfer András góljaival –, végül az ellenfél döntetlenre mentette a mérkőzést (2-2), és így továbbcsorgott a csoportból – helyettünk.

Marco Rossi akkori keretéből sérülés miatt hiányzott a legjobb magyar játékos, Szoboszlai Dominik. Jelenlegi tudásunk alapján ő most nagyon is játszani fog a tornán, sőt immáron csapatkapitányként vezeti majd harcba a válogatottat. És ez utóbbit nem csak amolyan felszínes, sportzsurnalisztikai közhelyként érdemes említeni: amióta ugyanis a Liverpool játékosa viseli a karszalagot a nemzeti csapatban, a válogatott egyetlen meccsét sem veszítette el, jelenleg éppen tizenkét meccses veretlenségi sorozatnál jár (8-4-0), ilyesmire pedig a magyar futball aranykora óta nem volt példa.

Ehhez vegyük hozzá, hogy csoportunk relatív ereje, és még inkább, az abban elfoglalt helyünk is rengeteget változott – előnyére – három év alatt. Míg 2021-ben minden objektív mutatószám alapján miénk volt a csoport leggyengébb csapata – a franciák az akkori Élő-rangsor 3., a portugálok a 4., a németek a 13., mi pedig a 36. helyén álltunk –, addig ez ma teljesen másképp fest, mutatom is, hogyan:

A Global Football prediktív statisztikai modellje alapján például a magyar válogatott csoportból való továbbjutásának valószínűsége 69,44 százalék – ennél a teljes mezőnyben is csak tizenegy válogatott áll jobban. A csoport többi tagja közül a németek esélyesek leginkább a tizenhat közé jutásra (92,04 százalékos valószínűség), ám a svájciak (59,72 százalék) és a skótok (46,4 százalék) már mögöttünk vannak.

Ha a csoporton belüli várható helyezések valószínűségét próbáljuk belőni, szintén érdemes lehet vetni egy pillantást a Global Football előrejelzésére. Ők per pillanat így sakkoznak:

Ez már valamivel árnyaltabb kép, amiből jól látszik, mennyire kiegyensúlyozott ez a csoport: a magyar válogatott majdnem pontosan ugyanakkora valószínűséggel végezhet a kvartett második, mint a harmadik helyén, miközben orkántos nagy különbség az első (21,72 százalék) és az utolsó (23,04 százalék) helyezés valószínűsége között sincsen.

A tippeket-predikciókat persze kellő távolságtartással érdemes kezelni. Egyrészt azért, mert a magyar válogatott csoportja még így is a torna egyik legerősebb kvartettje – ha a csoportokban szereplő csapatok Élő-ranglistán elfoglalt helyezéseinek átlagát vesszük figyelembe, akkor a mi négyesünknél (19,25) csak a francia-holland-osztrák-lengyel banda (16,5) számít erősebbnek –, másrészt pedig azért, mert ordít, mennyire kiegyensúlyozott a verseny a csoportunkon belül. Ha maradunk az Élő-ranglistán elfoglalt pozíciónál, mint a válogatottak egymáshoz viszonyított, objektív erősségét viszonylag jól bemutatni képes mérőszámnál, és azt vizsgáljuk meg, mekkora ezen ranglistás helyezéseknek a szórása az egyes csoportokon belül (ez esetünkben 5,05 – a második legalacsonyabb a C-csoport 12-es értéke), akkor egyértelművé válik, hogy az A-jelű négyes, vagyis a német-magyar-svájci-skót összetételű csoport végső eredményét a legnehezebb megtippelni előzetesen.

All in all, a nagy össznépi csodavárást helyre téve és kontextusba helyezve annyit lehet biztonsággal kijelenteni: a magyar válogatott számára abszolúte és vitán felül reális cél lehet a csoportból való továbbjutás kiharcolása, minimum elvárássá tenni azonban jókora túlzás volna.

A matematikáról mára ennyit, nézzük inkább, milyen kereteket hirdettek a riválisaink!

Julian Nagelsmann négy kapussal összesen 27 fős keretet hirdetett a németeknél, ami azt jelenti, hogy a mezőnyjátékosok helye már fix az utazók között. Újra és megint van Toni Kroos – ő a márciusi barátságos meccsek alkalmával tért vissza a nemzeti csapatba –, aki éppen ezen a héten jelentette be, hogy a szezon végén visszavonul. Klubszinten a Real Madrid Borussia Dortmund ellen vívott Bajnokok Ligája-döntője lesz az utolsó meccse, karrierszinten viszont nemzeti színekben, az Eb-n fejezi be – ha nem lett volna elég gond nekünk egy ilyen kaliberű, abszolút klasszis futballista játékra jelentkezése önmagában, hát most megkapjuk extrába azt is, hogy a németek minden bizonnyal komoly közösségi plusz motivációval játszhatnak az eleve hazai rendezésű tornájukon.

Kimaradt a keretből viszont Mats Hummels, Julian Brandt (Dortmund), Leon Goretzka, Serge Gnabry (Bayern), valamint Timo Werner (Tottenham), velük együtt pedig az a mintegy 300 válogatott szereplés is, amit ezek a játékosok eddig összegyűjtöttek az Elfben. Nagelsmann helyettük olyan fiatal, és/vagy az idei szezonban kirobbanó formában játszó játékosokat favorizált, mint Maximilian Mittelstädt, Deniz Undav, Chris Führich (Stuttgart), Robert Andrich (Leverkusen), vagy épp Aleksandar Pavlovic (Bayern). A csapat kulcsemberei – Nagelsmann márciusi meccsterveit alapul véve – várhatóan Neuer, Rüdiger, Kroos, illetve a Wirtz–Musiala kettős lesznek, mellettük középen a csapatkapitány Gündogannak, a széleken pedig Sanénak (adott esetben csereként beszállva) és Kimmichnek juthat fontos szerep, illetve olyan kiegészítőnek látszó, valójában a szerkezeti egyensúly szempontjából nélkülözhetetlen játékosoknak kell majd előlépniük, mint a már említett Andrich – aki Kroos párja lehet a középpálya tengelyében –, Mittelstädt, vagy éppen a csatárszerepbe visszaemelt Kai Havertz. (És akkor még nem beszéltünk a szintén kerettag, de várhatóan nem kezdőként számításba vett Thomas Müllerről, a Dortmundot BL-fináléba lövő Niclas Füllkrugról, vagy a brightoni fregoliember Pascal Groß-ról.)

Várható alapcsapat (4-2-3-1): Neuer – Kimmich, Tah, Rüdiger, Mittelstädt – Andrich, Kroos – Musiala, Gündogan, Wirtz – Havertz.

Svájcban egyelőre nem volt hivatalos kerethirdetés, szóval csak tippelni lehet Murat Yakin csapatának pontos összeállítására, de azért nem tapogatózunk teljesen a sötétben. Egy biztos, a korábban mindig nagyon stabil alpesieknél most távolról sincs minden rendben, a botrányhős Yakint a sikerrel megvívott selejtező ellenére kis híján úgy vágták ki a csapat éléről tavaly télen, mint a gerelyt. Jelenleg éppen a sztárjátékos Granit Xhakával áll vitában, mégpedig amiatt, mert a leverkuseni középpályás javaslata-tanácsa ellenére nem a korábbi válogatott bekk, Stephan Lichtsteiner, hanem Yakin mentora, bizonyos Giorgio Contini lett a csapat másodedzője. A védelem papíron ugyan kemény, mint a kád széle, de Yakin kitalálta, hogy a Newcastle-ben alapember Fabian Schär stílusa nem illik Manuel Akanji (Man City) mellé, emiatt többnyire Nico Elvedit favorizálja, ebből pedig – állítólag – szintén vannak feszültségek az öltözőben. Ehhez jön hozzá, hogy a selejtező-sorozatban produkált kvázi összeomlás – döntetlenek Fehéroroszorság, Izrael, Koszovó ellen, vereség Romániától – miatt Yakinnak el kellett dobnia a négyvédős felállást, és helyette az utóbbi meccseken már háromvédős formációban állt fel a csapata – annak ellenére is, hogy nincs dedikált baloldali szárnyvédője a keretben.

Temetni persze nem kell őket, nevekre-profilokra ez még mindig egy kifejezetten erős keret, Xhaka, Akanji, vagy éppen a kapus Yann Sommer klasszis szezont zártak (utóbbi cseréje ráadásul az a Gregor Kobel, aki hamarosan BL-döntőben védhet majd a Dortmund játékosaként), még mindig karistol Shaqiri, ott van a parádés szezont futó Bologna középpályás duója, Remo Freuler és Michel Aebischer, a szintén Thiago Motta keze alatt játszó Dan Ndoye – várhatóan ő lesz a csapat balfutója -, illetve két tehetséges, fiatal támadó, a Milannál játékpercekre vetítve meccsenként átlagban 0,6 gólt pöttyintő Noah Okafor, illetve az idei Burnley szinte egyetlen üde színfoltja, Zeki Amdouni is.

Várható alapcsapat (3-5-2): Sommer – Elvedi, Akanji, Rodriguez – Widmer, Freuler, Xhaka, Zakaria, Ndoye – Amdouni, Shaqiri.

A skótok szintén nem a legjobb előjelekkel készülnek a tornára. Egyrészt az Eb-részvétel kiharcolása óta zsinórban hét nyeretlen meccsnél járnak – márciusban a hollandok és az észak-írek verték őket barátságos készülődés formájában –, másrészt sorra dőlnek ki a keretből sérülés miatt a kulcsembereik. Steve Clarke kapitány biztosan nem számíthat az Eb-n például a Bolognával pazar szezont villantó, az idei Serie A-évad egyik legnagyobb felfedezettjének titulált Lewis Fergusonra (igaz, amikor egészséges volt, akkor sem játszatta épp csapágyasra a válogatottban, kapott is érte hideget-meleget), mint ahogyan nem épült fel a tornára a válogatott két topkategióriás jobboldali szárnyvédője, Nathan Patterson (Everton), illetve Aaron Hickey (Brentford) sem. Kérdéses Kieran Tierney szereplése, a Real Sociedad bekkje ugyanis szintén sérülésből lábadozik, mint ahogy jócskán hagyott ki meccseket az utóbbi időben Stuart Armstrong (Southampton), illetve a selejtezők gólkirálya, Scott McTominay (Man United) is.

Az nem kérdés, hogy Clarke ezzel együtt egy nagyon kompakt, nagyon stabil három/ötvédős formációt fog alkalmazni a tornán – a mi szempontunkból ez azért is fontos, mert kvázi tükrözi a Rossi-csapat felállását –, mint ahogyan az sem, hogy a csapat legfontosabb, messze pótolhatatlan embere az a John McGinn, aki idén egészen a BL-szereplést érő negyedik helyig (plusz Konferencia Liga-elődöntőig) repítette az Aston Villát. Mellette érdemes figyelni a középhátvédtől vészcenterig mindent is játszani képes McTominay-re, a liverpooli Robertson baloldali felfutásaira, a Bournemouth-ban kiváló szezont záró Ryan Christie-re, illetve arra a Ryan Shanklandre is, aki az idei évadban 41 meccsen összesen 39 gólban vállalt szerepet a Hearts játékosaként.

Várható alapcsapat (3-4-2-1): Gunn – Hendry, Cooper, Tierney – Ralston, Gilmour, McTominay, Robertson – McGinn, Christie – Shankland/Adams/Dykes.

Ennyit mára, jövő héten folytatjuk, addig is, ne felejtsetek el kérdezni, hozzászólni, üzenni, témát ajánlani!