Kedves olvasó,
Marco Rossi Eb-keretet hirdetett, ez pedig itt – bevallottan – egy Eb-hírlevél, nem is foglalkozhatunk hát nagyon mással, mint a kapitányi döntéssel. Némi meglepetésre az olasz mester nem taktikázott – höhöhö – hanem egyből megnevezte azt a 26 játékost, akivel le szeretné tolni a tornát, holott ebben nem kötötte szűk határidő – a végleges kerethirdetési időszakot csak június 7-én zárja az UEFA (azaz eddig a napig még lehet változtatni, variálni, pótolni a sérülés miatt esetlegesen kiesőket, és így tovább).
Meglepetés van is, meg nincs is: kimaradt Vancsa Zalán – pontosabban: a tartalékok között nevezte meg őt Rossi –, utazik ellenben az újpesti Csoboth Kevin, nincs Szalai Gábor (Lausanne), aki helyett a rutinosabb és több poszton is biztonsággal bevethető Botka Endre mellett tette le a voksát a kapitány, és szintén kimaradt a keretből Mocsi Attila (Rizespor), akinek hiányában Rossi egy plusz középpályásnak, az MTK-ban szereplő Kata Mihálynak küldhetett behívót. Tagja a keretnek a sérüléssel bajlódó Fiola Attila (Fehérvár) és Lang Ádám (Omonia) is, a harmadik számú kapus pedig a kupadöntő hőse, a paksi Szappanos Péter lesz, aki benyúlással előzte meg az egész évadban ihletett formában védő, döbbenetes statisztikai mutatókat villantó Tóth Balázst (Fehérvár).
A tartalékok közé sem került be az ősszel négy gólt és ugyanennyi gólpasszt jegyző Dárdai Palkó, ott van ellenben az a Lisztes Krisztián, aki az utóbbi meccseken reménykeltő formában tért vissza a Fradiba – igaz, a Paks elleni kupafináléban úgy is lekapta a pályáról Dejan Stankovic, hogy előtte csereként küldte csatába (állítólag betegséggel küszködött a meccs előtti napon). Meglepetés, hogy a tavasszal Paksra hazatérő, és mindössze hat meccset játszó Vécsei Bálint is bekerült a pikszisbe, őt szintén a tartalékok közé nevezte Rossi.
Eddig a hír és a rövid kommentár – ami innentől jön, az a kontextus. Sokáig és sokat gondolkodtam, itt van-e ennek a helye és az ideje, de végül arra jutottam, hogy ez a hírlevél egy amolyan safe space – ha máshol nem, itt biztosan beszélhetünk olyan dilemmákról is, amelyek a szélesebb nyilvánosságban valószínűleg pillanatok alatt válnának a közéleti hangulatkeltés és társadalmi indulatkezelési terápia martalékaivá. Felteszem tehát a nagy kérdést arról,
