Kubatov tökéletes választása úgy hagyta faképnél a Fradit, hogy az csak úgy nyekkent

Fiatal edző vagyok, de a régi iskolát követem, azaz számomra a tisztelet mindennél fontosabb. Tisztelni kell a klubot, az elnököt, a sportigazgatót, az ügyvezetőt, a játékosokat, a társakat, és persze nagyon kell tisztelni a szurkolókat. (…) csupán annyit ígérhetek, hogy a hűség, az őszinteség és a munka mindennél fontosabb! Higgyetek nekem!

– 2023 szeptemberében ezekkel a szavakkal mutatkozott be a Ferencváros edzőjeként a korábbi BL-győztes szerb játékos, Dejan Stankovic. Nyolc hónappal és negyvenkét mérkőzéssel később a szép szavak helyén már csak egy szűkszavú közleményt találunk: Stankovicot kivásárolta szerződéséből az orosz Szpartak Moszkva, így távozik a csapattól, és az Újpest elleni utolsó bajnoki meccsen sem ül le a Fradi padjára.

200 ezer eurós lelépési pénz – kinek az érdeke lehetett?

Stankovic tiszavirág-életű budapesti karrierje több furcsa kérdést is fölvet. Az első és talán legfontosabb az, vajon hogy a búbánatos fittyfenébe’ fordulhat elő,

hogy a toronymagasan legsikeresebb magyar klubcsapat, az idehaza évek óta a professzionális menedzsment iskolapéldájaként emlegetett Ferencváros tíz hónap alatt immáron a negyedik különböző edzőjét (Sztanyiszlav Csercseszov, Máté Csaba, Stankovic, illetve az Újpest elleni meccsre ideiglenesen kinevezett Leandro) fogyasztja?

Stankovic kinevezését követően végeláthatatlan elnöki tirádákat olvashattunk arról, miért a szerb edző a tökéletes választás a Fradi padjára. Ehhez képest eltelik bő fél év, és Stankovic máris dobbant a csapattól – ráadásul egy olyan klub élére, amely jövőre (az orosz klubokat sújtó UEFA-eltiltás miatt) biztosan nem szerepelhet semmilyen nemzetközi kupasorozatban. Ehhez vegyük hozzá, hogy az edző lelépési pénze a kiszivárgott információk szerint nevetségesen alacsony, mindössze 200 ezer euró, azaz négyhavi bére volt. Ki, és miért kötött vajon ilyen szerződést Stankovic, és ha – bármilyen megfontolásból is, de – kötött, vajon miért érezte úgy, hogy ez a tökéletes megállapodás a klub érdekeit nézve?

Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke korábban többször is beszélt arról, hogy Stankovic hosszabb távon Olaszországban képzeli el magát edzőként, és hogy eljöhet majd az a pillanat, amikor a Budapesten elért esetleges sikerei visszarepítik őt oda, ahol játékosként kiemelkedő sikereket ért el (edzőként pedig kiesett a Sampdoriával). Ebből már lehetett következtetni arra, hogy valamiféle lelépési záradék belekerült Stankovic szerződésébe – ám arra, hogy ez a záradék ilyen mértékben nem védi a Fradi érdekeit, senki, még csak gondolni sem mert.

Még elgondolkodtatóbb az eset, ha megnézzük, hogy a vele kötött szerződés döbbenetesen nagy bizonytalansági faktora ellenére mekkora mozgástere volt az edzőnek a Fradinál eltöltött ideje alatt. Vegyük például csak azt, hogy a klub teljesen szabad kezet adott neki a személyi jellegű döntéseket illetően:

• Stankovicnak nem volt írásba adva, mennyit kell játszatnia Lisztes Krisztiánt (holott a Fradi a Frankfurttal kötött szerződés értelmében jelentős plusz átigazolás összegre számíthatott volna, ha a fiatal támadó játékpercei elérnek egy bizonyos szintet),
• megszabadulhatott a konfliktusos Aleksandar Pesictől a szezon közben (őt a tartalékok közé száműzték),
• kitehette a keretből Tokmacot (belőle legalább télen sikerült pénzt csinálni),
• elzavarhatta kölcsönbe a nyáron több mint 1 millió euróért szerződtetett Baráth Pétert,
• de a szerb edző terveiben nem szereplő Sigér Dávid is kikerült a pikszisből, és végül szerződésbontással távozott Fehérvárra.

Ezzel párhuzamosan a klub csak télen elköltött új igazolásokra majdnem 2,5 millió eurót, és bár ezek többsége akár lehet az edző személyétől független döntés is – a Fradinál köztudomásúlag erős jogkörökkel megtámogatott, nagy mozgástérrel bíró sportigazgató dolgozik Hajnal Tamás személyében – mindenképp furcsa jelenségnek tűnik ilyen nagy horderejű, stratégiai döntések meghozatala épp egy olyan edző érája alatt, akinek szerződésbe foglalt joga, hogy lényegében egyik napról a másikra leléphessen a klubtól.

A tisztelet nagyon fontos, de a pénz egy kicsit még annál is fontosabb

Stankovic a Paks ellen, hét közben elbukott kupadöntőt követően még úgy fogalmazott, hogy „ilyen az élet, menni kell tovább”, és bár akkor ezt még senki sem sejtette, nagy a valószínűsége, hogy továbblépés alatt már ebben a pillanatban is a moszkvai repülőjegy mielőbbi megvásárlását értette. Tekintve, hogy a szerb edző dobbantására közvetlenül a kupadöntő után került sor, az embert az a gondolat sem hagyja nyugodni, hogy valójában már a meccs előtt pontosan lehetett tudni, mi fog történni, és akár ettől nem teljesen függetlenül érezhette úgy Stankovic, hogy a létező legnagyobb színpadon leckézteti meg a magyar futball egyik legnagyobb ígéretének számító Lisztes Krisztiánt azzal, hogy előbb a 82. percben be-, majd a 100. percben lecseréli őt.

Megtette, mert megtehette – emlékszik még valaki arra, amit ugyanez az edző a kinevezése pillanatában a tiszteletről mondott?

Hab a tortán (sőt cseresznye a tetején), hogy Stankovic ezt követően úgy hagy ott csapot-papot a Fradinál, hogy még az Újpest elleni derbit – és a hivatalos bajnokavatást – sem várja meg. Letették érte a pénzt, indul is – nagy kérdés, mit szólnak ehhez vajon a klub drukkerei, akiket a szerb egész budapesti szerepvállalása alatt a Fradi-szívről és a klub identitásáról, valamint a tisztelet fontosságáról elmélkedő szónoklatokkal etetett.

Kommunikációban persze maga a klub is erős, Stankovic távozását követően Kubatov Gábor ugyanis azonnal hűtötte a kedélyeket, bedobta a közösbe pár könnyen azonosítható edzőjelölt profilját, és úgy általában is úgy csinált, mintha nem lenne itt semmi látnivaló. Naná, hiszen ő már csak tudta, milyen szerződést írt alá Stankoviccsal, ami alapján a napnál is világosabb kellett legyen számára, hogy a szerb kizárólag és leplezetlen módon ugródeszkaként tekint a Ferencvárosra.

És ez utóbbival nem is lenne semmi baj, könnyen belátható ugyanis, hogy a magyar bajnokság jelen állapotában nem kifejezetten vonzó munkakörnyezet egy fiatal, ambiciózus edző számára. Én például nem látom be, miért ne lehetne simán kibékülni azzal, ha a magyar klubok rendre olyan szakembereket tudnának megszerezni, akik a minél gyorsabb és nagyobb sikerben érdekeltek, hogy aztán röppenhessenek tovább a focipiramis magasabb lépcsőfokaira. A kérdés sokkal inkább az, hogy miért nem lehet ezt bevallani? Miért kell a helyébe üres, felszínes, hetek-hónapok alatt lelepleződő szóvirágokat költeni? Talán azért, mert még mindig hülyének nézzük a szurkolót?

A baj csak az, hogy amikor lebukás van, és szembejön a valóság, akkor fordul a kocka, és hirtelen a szurkolók fogják hülyének nézni azt a klubvezetést, amelyik a bajnokság utolsó fordulójára edző nélkül maradt.

Hogy Stankovic hiányozni fog-e valakinek, abban nem vagyok biztos. Sok nyomot nem hagyott maga után, a Fradi vele sem érte el a Rebrov-éra játékminőségét, és bár az Európai Konferencia Ligában veretlenül kivívott csoportkörös továbbjutás minden bizonnyal szép emlék marad a Ferencváros szurkolóinak, azért bőven akadtak vitatható döntései is az edzőnek. Arról nem is beszélve, hogy nyolc hónappal ezelőtt annak a Máté Csabának a helyére ültették le a vezetők a kispadra – mint most kiderült, jelentősen kiszolgáltatva a klubot a szerb edző egyéni érdekeinek –, aki korábban több mint tíz éven át szolgálta a Fradit, beugró edzőként pedig hibátlanul kezelte a Klaksvík elleni BL-kiesés okozta (nem kis) krízist. Vajon mit mondanának most a csapat szurkolói, ha megkérdeznénk őket arról, megérte-e hosszabb távon ez a vezéráldozat?

Egy szó, mint száz, a király, ha nem is meztelen, de korántsem olyan fess és jól öltözött, mint amilyennek eddig hittük. Lehet, hogy a Fradi jelenlegi menedzsmentje szintekkel profibb, mint az NB I-es átlag (ha ez egyáltalán megtehető bármiféle mércének), de az is jól látszik, hogy az általános értelemben vett, nyugati szinttől olyan messze van, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. Ebből a szempontból pedig Dejan Stankovic mindössze tünet, és abból is a felejthetőbb fajta.