Fiatal edző vagyok, de a régi iskolát követem, azaz számomra a tisztelet mindennél fontosabb. Tisztelni kell a klubot, az elnököt, a sportigazgatót, az ügyvezetőt, a játékosokat, a társakat, és persze nagyon kell tisztelni a szurkolókat. (…) csupán annyit ígérhetek, hogy a hűség, az őszinteség és a munka mindennél fontosabb! Higgyetek nekem!
– 2023 szeptemberében ezekkel a szavakkal mutatkozott be a Ferencváros edzőjeként a korábbi BL-győztes szerb játékos, Dejan Stankovic. Nyolc hónappal és negyvenkét mérkőzéssel később a szép szavak helyén már csak egy szűkszavú közleményt találunk: Stankovicot kivásárolta szerződéséből az orosz Szpartak Moszkva, így távozik a csapattól, és az Újpest elleni utolsó bajnoki meccsen sem ül le a Fradi padjára.
200 ezer eurós lelépési pénz – kinek az érdeke lehetett?
Stankovic tiszavirág-életű budapesti karrierje több furcsa kérdést is fölvet. Az első és talán legfontosabb az, vajon hogy a búbánatos fittyfenébe’ fordulhat elő,
Stankovic kinevezését követően végeláthatatlan elnöki tirádákat olvashattunk arról, miért a szerb edző a tökéletes választás a Fradi padjára. Ehhez képest eltelik bő fél év, és Stankovic máris dobbant a csapattól – ráadásul egy olyan klub élére, amely jövőre (az orosz klubokat sújtó UEFA-eltiltás miatt) biztosan nem szerepelhet semmilyen nemzetközi kupasorozatban. Ehhez vegyük hozzá, hogy az edző lelépési pénze a kiszivárgott információk szerint nevetségesen alacsony, mindössze 200 ezer euró, azaz négyhavi bére volt. Ki, és miért kötött vajon ilyen szerződést Stankovic, és ha – bármilyen megfontolásból is, de – kötött, vajon miért érezte úgy, hogy ez a tökéletes megállapodás a klub érdekeit nézve?
Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke korábban többször is beszélt arról, hogy Stankovic hosszabb távon Olaszországban képzeli el magát edzőként, és hogy eljöhet majd az a pillanat, amikor a Budapesten elért esetleges sikerei visszarepítik őt oda, ahol játékosként kiemelkedő sikereket ért el (edzőként pedig kiesett a Sampdoriával). Ebből már lehetett következtetni arra, hogy valamiféle lelépési záradék belekerült Stankovic szerződésébe – ám arra, hogy ez a záradék ilyen mértékben nem védi a Fradi érdekeit, senki, még csak gondolni sem mert.
Még elgondolkodtatóbb az eset, ha megnézzük, hogy a vele kötött szerződés döbbenetesen nagy bizonytalansági faktora ellenére mekkora mozgástere volt az edzőnek a Fradinál eltöltött ideje alatt. Vegyük például csak azt, hogy a klub teljesen szabad kezet adott neki a személyi jellegű döntéseket illetően:
- Stankovicnak nem volt írásba adva, mennyit kell játszatnia Lisztes Krisztiánt (holott a Fradi a Frankfurttal kötött szerződés értelmében jelentős plusz átigazolás összegre számíthatott volna, ha a fiatal támadó játékpercei elérnek egy bizonyos szintet),
- megszabadulhatott a konfliktusos Aleksandar Pesictől a szezon közben (őt a tartalékok közé száműzték),
- kitehette a keretből Tokmacot (belőle legalább télen sikerült pénzt csinálni),
- elzavarhatta kölcsönbe a nyáron több mint 1 millió euróért szerződtetett Baráth Pétert,
- de a szerb edző terveiben nem szereplő Sigér Dávid is kikerült a pikszisből, és végül szerződésbontással távozott Fehérvárra.
Ezzel párhuzamosan a klub csak télen elköltött új igazolásokra majdnem 2,5 millió eurót, és bár ezek többsége akár lehet az edző személyétől független döntés is – a Fradinál köztudomásúlag erős jogkörökkel megtámogatott, nagy mozgástérrel bíró sportigazgató dolgozik Hajnal Tamás személyében – mindenképp furcsa jelenségnek tűnik ilyen nagy horderejű, stratégiai döntések meghozatala épp egy olyan edző érája alatt, akinek szerződésbe foglalt joga, hogy lényegében egyik napról a másikra leléphessen a klubtól.
