Foci

„Egy gólt kell rúgni, de arra emlékezzenek!” – a virtuóz bohém Müller Sándor tizenegy pillanata

75 éves korában meghalt Müller Sándor magyar bajnok válogatott labdarúgó. A Vasas mindmáig utolsó első osztályú bajnokcsapata bohém és virtuóz, szeretetre méltó kapitányának-karmesterének pályafutásából idézünk fel tizenegy emlékezetes pillanatot. Száztizenegyet is lehetne…

1968. június 1.

Tizenkilenc évesen a Vasas–Pécs mérkőzésen (4-0) debütált az NB I-ben. Sok gyenge pontja nem volt piros-kék együttesnek, Várkonyi Sándor, a Népsport Müllerhez hasonlóan közkedvelt szakírója így osztályozta az angyalföldi játékosokat: Bolemányi 8 – Ihász 7, Mészöly 8, Menczel 7, Fister 7 – Mathesz 9, Müller 7 – Radics 7, Puskás Lajos 8, Farkas 7, Korsós 7.

FTC–Vasas 2-1. Első NB I-es gólját lőtte csaknem félpályás szóló végén. Ám a régi menők megegyeztek a ferencvárosi győzelemben, ám ezt nem tudatták a Vasas két fiataljával, Müller Sándorral és Radics Jánossal. Müller tehát a 16-os jobb oldali sarkáról parádésan felküldte a labdát a rövid felsőbe, aztán a ferencvárosi tábor, a P szektor előtt ünnepelt. Majd jöttek a többiek, látszólag köszönteni, valójában lehordani őt:

Mit csinálsz, kölyök?!

(A bronzérmes Vasas azért adta oda a meccset az FTC-nek, mert – labdarúgóinak egybehangzó állítása szerint – az Újpest csúnyán átverte a csapatot a Megyeri úti villanyvilágítás az évi avatásán, amikor a piros-kék együttes még listavezető volt.)

Arcanum Digitális Tudománytár Népsport, 1968. december 1.

1970. június 20.

Lemásolta „ferencvárosi” alakítását a Közép-európai Kupa döntőjében, az Inter Bratislava ellen. A 4-1 valamelyes visszavágás volt a csehszlovákoktól fél évvel korábban, a marseille-i vb-pótselejtezőn elszenvedett 1-4-ért. Müller a Vasas harmadik gólját varrta be a bal felsőbe, és akkor már ő irányított a középpályán, noha világ- és Európa-válogatott nagymenők között futballozott.

1970. október 7.

A Norvégia–Magyarország Eb-selejtezőn (1-3) bemutatkozott a válogatottban. A középpályás sorban együtt játszott a káprázatos kispesti klasszissal, Kocsis Lajossal; sok labda nem pattant el… Ám a Népsport szalagcíme inkább kritikus, mint dicsérő volt: „Biztatóan kezdett a magyar csapat, de 2-0 után megtorpant”. A hajdanán igényes sportlap megállapította, hogy „kevesen játszottak igazán jól”, Müllerről pedig megjegyezte:

a szünet után visszaesett, nem ízlett neki a csúszós talaj.

Arcanum Digitális Tudománytár Népsport, 1970. október 8.

1973. szeptember 9.

Sokszor brillírozott a Népstadionban, nagy előadásainak egyike volt a Vasas–Újpest 4-2. A 75 524 fizető néző (telt ház) ámult és bámult, amilyen lenyűgözően vezényelt és szerezte a gólokat (kettőt). Az elsőt három méterről fejelte be, miután Várady Béla balról átemelt a hosszú oldalra.

Utóbb – szokás szerint – tréfálkozott:

Tessék, már a fejjátékom is pompás.

Nagyszerűen cselezett, remekül látott a pályán, kitűnően rúgott, de fejelni, azt nem tudott, és nem is nagyon akart.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik