Kimászott története legmélyebb válságából a brazil válogatott, de a munka csak most kezdődik

Nyitányként a pályafutása utóbbi éveiben ragyogó válságmenedzserként feltűnést keltő kapitány a harmadik brazil trénerré avanzsált, aki Anglia ellen a Wembley-ben győzelemre vezette a nemzeti együttest. Önmagában is nagy tett a ’81-ben az aktuálisan legszebben focizó társaságot irányító Telé Santanához és a ’95-ben friss világbajnokként győztes csapatot dirigáló legendához, Zagallóhoz csatlakozni, az előjelek figyelembevételével pedig egyenesen grandiózus.

A szövetség vezetőinek állhatatos Ancelotti utáni vágyakozása és következetesen fejetlen logikátlansága vezetett oda, hogy

Brazília válogatottja a dél-amerikai vb-selejtezők hatodik helyén szerénykedve lépett át 2024-be,

végre letudva története egyik legrosszabb évét. Dorival első keretét is csak kis részben alakította a szövetségi kapitány, nagyobb szelet jutott a válogatás keserédes tortájából a sérülések és lábadozások kórlap-katalógusának. A nagy Labdarúgás Főorvos az Alisson, Éderson, Vanderson, Éder Militao, Marquinhos, Gabriel Magalhaes, Caio Henrique, Gabriel Martinelli, Casemiro, Neymar, Joao Pedro, Mathues Cunha, Gabriel Jesus, Richarlison társaságot vonta ki Dorival hatóköréből, rengeteg opciót eleve kizárva az új tréner elképzelései közül.

Dorivalnak hasznosítania kellett a brazil edzők fékeveszett körtáncának köszönhető reflexszerű ismereteit. A sűrű edzőcsere tradicionális brazil rítusa ugyanis nemcsak szédüléshez vezet, hanem ahhoz is, hogy a mesterek hozzászoknak a gyors eredmények felmutatásának igényéhez, és rengeteg játékossal dolgoznak együtt, ami kapitányként a rendelkezésre álló emberállománnyal kapcsolatos jelentős ismeretekhez vezet.

Dorival 2010 óta tizenhárom különböző klubmunkát látott el, és legalább négyszáz futballistát instruált. Az Anglia ellen kezdőként pályára küldött társaságból Bento (kapus, Atletico PR), Danilo (Santos), Fabricio Bruno (Flamengo), Beraldo (Sao Paulo), Joao Gomes (Flamengo), Paqueta (Flamengo) és Rodrygo (Santos) is tevékenykedett a kapitány keze alatt, ahogyan a később a padról érkező Pablo Maia (Sao Paulo) és Andreas Perreira (Flamengo) szintén.

Akik a brazil nemzeti együttestől a szokásos domináns játékot várták, azoknak csalódniuk kellett. Dorival – a helyzet követelte racionalitással – a biztonságra és a gyors támadásokra épített. Az első félidő jelentős részében még az első is nehezen jött össze, Anglia a széleken teremtett előnyökből és a rendkívül nagy számban megítélt szabadrúgásból igyekezett veszélyt teremteni, miközben letámadásával jelentősen nehezítette a labdakihozatalt. Ahogy telt az idő, úgy vált egyre hatástalanabbá az angol csapat támadójátéka és egyre veszélyesebbé a brazil kontrajáték. A meccset végül a csereként beállt Endrick góljával nyerte meg Brazília. A 17 éves fiatalember a selecao történetének negyedik legfiatalabb gólszerzőjévé lett, a brazil együttes pedig hét újoncot avatva aratott győzelmet egy nyolc éve jelenlegi kapitányával készülő, kiemelten erős válogatott ellen úgy, hogy a kihagyott helyzetek alapján

a 0-1-nek a hazaiak örülhettek.

Épphogy elhagyta a visszatartott lélegzet utáni orkánerejű sóhaj Brazíliában a szurkolói és szakértői ajkakat, a csapat máris Madridban került turbulenciába. Vinicius Junior sajtótájékoztatója – amelyet a rasszizmussal kapcsolatos kérdések uraltak – a futballista könnyek között elmondott vallomásában érte el csúcspontját: „Többször megfordult a fejemben, hogy elhagyom Spanyolországot, de akkor megadnám a rasszistáknak, amit szeretnének”. Míg Vinicius Junior Spanyolországban megosztó, e tekintetben Brazíliában mindenki mögötte áll. A támadónak a spanyol társadalom jelentős részével zajló háborúja mellett a spanyol-brazil pikantériájának éppen Vini Jr. és Rodrygo Bernabeu-béli vendégszereplése ígérkezett. Meg Endrické, aki már a Real futballistája, költözésének időpontja viszont még bizonytalan.

A spanyol válogatott Kolumbia ellen szenvedett vereséget, és egy nappal többet pihent (kettő helyett hármat), ráadásul De la Fuente kapitány ezúttal az A sort küldte pályára, míg Dorival ugyanazt a tizenegyet dobta a küzdelembe, amellyel Anglia ellen elkezdte a játékot. A brazil kapitány ragaszkodása az első siker letéteményeseihez érthető, de balul ütött ki, a frissebb spanyolok uralták az első félidőt, és bár 2-0 után, Unai Simon eladott labdájából Rodrygo szépített, a szünetben a vendéglátó 2-1-re vezetett.

Dorival hármat cserélt, a játék Brazília felé billent, jött Endrick is, akinek öt perc kellett a Bernabeu gyepén, hogy gólt érjen el. Utólag is nehéz magyarázatot találni, de az összeesküvések szintjén mégis egyszerű, hogy a spanyol szövetség miért döntött úgy, nem használ VAR-t a mérkőzésen: a spanyol együttes első és harmadik gólja is erősen vitatható tizenegyesből született. A Marca cikkecskéje érdekes:

Jobb VAR nélkül? Természetesen! Ugyanezt mondanánk-e, ha a két több mint kétes büntető Brazíliát segítette volna? Abszolút, igen.

A brazil csapatnak 0-2 után most 2-3-ról kellett felállnia. Lucas Paqueta gyakorlatilag a meccs utolsó jelenetéből, jogos büntetőből alakította ki a 3-3-as végeredményt, a dél-amerikaiak cserejátékosostul, stábostul önfeledt táncba kezdtek.

A spanyol sajtó nagy része azt írja, hogy Brazília úgy ünnepelt „mintha világbajnoki címet nyert volna”. Ha a mélyére nézünk, igen. Lucas Paquetának ez a gól személy szerint is rengeteget jelent. Nyáron nyomozás kezdődött ellene fogadási csalásban való részvétel miatt, ami egy valószínű Manchester City-szerződéstől és jó időre a válogatott meztől is megfosztotta. Remek visszatérésére ezzel a góllal tette fel a koronát.

Másrészt, ott a csapat, amely ezzel a két meccsel a brazil futball történetének egyik legmélyebb válságából mászott ki, ráadásul a brazil válogatott tradícióiba amúgy is mélyen gravírozott a közös ünneplés hagyománya, és nem utolsósorban a tény: a világ egyik legjobb válogatottjának otthonában erős játékvezetői nyomás alatt az utolsó másodpercekben küzdöttek ki döntetlent.

Brazília ezt értékeli. A csapat elhivatottságát, egységét, küzdeni tudását, Dorival pragmatizmusát (Diniz lánglelkűsége után) és egyes játékosok – mint Joao Gomes, Fabricio Bruno vagy Endrick – berobbanását a nemzeti csapatba. Csakhogy a munka majd most kezdődik, mert ami jelenleg siker – a fiatalok, az újoncok helytállása – a rutinosak felépülése, visszatérése esetén nehéz döntési helyzeteket jelent, és a brazil közvélemény csak a letargikus megelőző időszak következményeként fogadta el a kisebb labdabirtoklási arányt, az elveszett dominanciát.

Dorival számára a nyári Copa Americán jön el az igazság pillanata, addig viszont időt nyert és bizalmat kapott.