A VfB Stuttgart Németország legsikeresebb klubjainak egyike; fennállása során ötször nyerte meg a német első osztályt, azon belül háromszor a Bundesligát. A legutóbbi, 2007-es győzelme óta azonban főleg az alsóházban találkozhattunk a csapat nevével, sőt volt két évad, amit a másodosztályban töltött az együttes. A Stuttgart tavaly is közel állt a kieséshez, végül osztályozón tudta megőrizni Bundesliga-tagságát, miután a kétmeccses párharcban 6–1-re verte a Hamburgot.
A klubvezetés ekkor elégelte meg Bruno Labbadia munkáját, akit Sebastian Hoeness váltott a kispadon. A Stuttgart vele sem kezdett katartikus feltámadásba, de az új edző a hátralévő nyolc bajnokiból csak egyet veszített el (három győzelem és négy döntetlen mellett), így meglett az osztályozó. Az elmúlt három évadban a csapat a 9., a 15. és a 16. helyen zárt, de Hoeness kinevezése azonnali és tartós változást hozott a klub életében. Az xG és xGA tízmeccses görgőátlagán jól látszik, hogy az utóbbi években a csapat alárendelt szerepet játszott a meccseken, Hoeness érkezésével azonban ez a trend megváltozott, és most már a Stuttgart az, amely gyakorlatilag hétről hétre felülmúlja az ellenfeleit.
Sebastian Hoeness, az egykori Bayern München-elnök Uli Hoeness unokaöccse korábban a Bayern második csapatánál és a Hoffenheimnél edzősködött. Ő is azok közé a szakemberek közé tartozik, akikre nagy hatást gyakorolt Pep Guardiola. „Az a futball elképesztő volt – emlékezett vissza Hoeness Guardiola Bayernjére. – Olyan nyomasztó fölényben játszottak, hogy az ellenfeleknek levegőt venni sem volt idejük. Néhányan talán unalmasnak találták, de én nagyon élveztem, a megszállottja lettem. Aztán ott voltak a taktikai újítások – például a szélső védők középpályán történő játszatása –, amelyek az én gondolkodásmódomat is átformálták.”
A Guardiola-foci stílusjegyei Hoeness Stuttgartján is megmutatkoznak. A mostani idényben a Leverkusen és a Bayern után a Stuttgart labdabirtoklásai állnak a legtöbb passzból (4,27), és a támadások sebességét illetően is csak ez a két csapat lassabb Hoeness együttesénél (1,77 méter/másodperc).
A Stuttgart igazi erejét azonban az adja, hogy nemcsak egyféleképpen tud játszani. „Szeretjük variálni a dolgokat – mondja Hoeness.
Van egy rendszerünk, amelyhez bármikor vissza tudunk térni, de adunk egy bizonyos fokú szabadságot a játékosoknak.
A német csapatokra általánosságban jellemző, hogy jók az átmenetekben, de mostanában senki sem alkalmazza olyan hatékonyan azokat, mint a Stuttgart. Hoenessék általában a pálya középső harmadában kezdik meg a letámadást, emiatt csak hatodikak a magas labdaszerzések számát tekintve (203). (Magas labdaszerzés alatt azokat értjük, amelyek az ellenfél kapujától maximum 40 méterre történnek). A góllal végződő magas labdaszerzéseket tekintve viszont toronymagasan a Stuttgart vezet, amely már kilenc (!) gólt szerzett ilyen akcióból. Ez nemcsak a Bundesligában számít extrának, hanem az öt európai topliga mezőnyében is; ennél több gólt (10) csak a Napoli lőtt magas labdaszerzés után. A kontextus kedvéért, a Leverkusennek négy, a Bayernnek három ilyen gólja van.
Nyáron a kulcsjátékosok közül Borna Sosa (Ajax), Konstantinos Mavropanos (West Ham) és Wataru Endo (Liverpool) is elhagyta a csapatot. Az érkezők oldalán viszont ott volt Alexander Nübel (Bayern), Maximilian Mittelstadt (Hertha Berlin), Deniz Undav (Brighton), Serhou Guirassy (Rennes) és Angelo Stiller; utóbbival a Hoffenheimnél dolgozott együtt Hoeness. Ezek a játékosok azonnal meghatározó tagjai lettek a Stuttgartnak, amely jelenleg a legfiatalabb átlagéletkorú (25,6 év) csapat a Bundesligában.
Hátulról történő építkezésnél általában a háromfős védelem bal oldalán játszó Hiroki Ito feladata a labda felpasszolása a középső harmadba. Itt legtöbbször Stiller kéri a labdát, aki kellően gyors és mozgékony ahhoz, hogy nyomás alatt is leforduljon, és meginduljon a kapu felé. A Bundesliga mezőnyében Granit Xhaka után neki van a második legtöbb labdaérintése a pálya közepén (1201) és a második legtöbb pontos passza a támadóharmadba (156). Stillertől rendszerint a bal oldali szárnyvédő Mittelstadthoz vagy a félterületbe behúzódó Chris Führichhez vezet a labda útja. Innentől kezdve ők vagy rágyorsítanak a védelemre (ha van területük) és belemennek az egy az egy elleni szituációba, vagy egymással összejátszva megpróbálnak a védelem mögé kerülni – a lényeg, hogy a labda kerüljön minél közelebb a tizenhatoshoz. Felfutások és mélységi beindulások természetesen a jobb oldalon is előfordulnak (Josha Vagnoman vagy Jamie Leweling szokott szárnyvédőt játszani), de jóval ritkábban, mint a bal szélen.
Az alábbi ábrán a Stuttgart-játékosok átlagos pozíciói és a leggyakoribb passzkapcsolatok láthatók a Borussia Dortmund elleni bajnokin; az említett négy játékos helyzete és aktivitása jól kivehető. A Stuttgart egyébként 20-szor lőtt kapura ezen a meccsen, a helyzetek többsége bal oldali támadás után keletkezett.
Ennél az ábránál is beszédesebb az alábbi jelenetsor a múlt heti, Wolfsburg ellen idegenben 3-2-re megnyert bajnokiról, amely a Stuttgart vezető gólját eredményezte.
Labdabirtoklási fázisban a labda Ito lábánál van, miközben körülötte mindenki más felveszi a pozícióját. A legközelebbi csapattárs Stiller, akihez azonban most a védője miatt nem lehet passzolni. Führich bemozog a félterületbe, ezzel megnyitja a területet Mittelstadt számára, aki majdnem a támadókkal van egy vonalban.
Mivel Stillerhez most nem lehetett passzolni, Ito Führichet játssza meg, aki a kapu felé fordul. Mittelstadt olvassa a játékot, és azonnal megindul a szélen.
Führich megjátssza Mittelstadt-ot, aki futtából beíveli a labdát, a középen érkező Guirassy pedig megveri a védőjét és a kapuba fejel. 0–1.
Ez a jelenetsor gyakran ismétli magát a Stuttgart meccsein, még ha nem is lesz mindegyikből gól vagy helyzet. Az viszont mindegyikben közös, hogy
Igaz, hogy a gólokat általában Guirassy vagy Undav lövi, de a helyzetek kialakításáért Führich felel. A csapaton belül a 26 éves szélső vezet a várható gólpasszok (7,2), a kulcspasszok (42), a lövést eredményező akciók (109), a cselek (114) és a progresszív labdavezetések (122) tekintetében is. Utóbbi két mutató és adat jól felhívja a figyelmet Führich egyéni játékára, amelyből a Stuttgart olyan sokat profitál. A két mutatót ligaszinten vizsgálva is azt látjuk, hogy Führich abszolút kiemelkedő, és olyan játékosokkal alkot nagyon szűk halmazt, mint Xavi Simons, Florian Wirtz, Kingsley Coman, Leroy Sané, Jamal Musiala és a Mainz futballistája, Brajan Gruda.
Legyen szó a Guardiola-csapatokra jellemző hosszú labdabirtoklási fázisokról, vagy a gyors átmenetekről, a Stuttgart gépezete működik. Ez abból is látszik, hogy két teljesen különböző felépítésű és profilú csatára van a csapatnak, mégis mindkettő ugyanolyan könnyedén kerül helyzetbe. Guirassy és Undav eddig szinte ugyanannyi időt töltött a pályán (előbbi 1322, utóbbi 1313 percet), Guirassy 20, Undav tizennégy gólt szerzett. A két csatár nagyon hasonlóan teljesít, de alapesetben Guirassy a kezdőjátékos. A guineai amellett, hogy rendkívül hatékony a kapu előtt (6,2 góllal múlta felül az xG-jét), taktikailag is jól használható; magas letámadás ellen például Nübel felrúghatja rá a labdát, mert testalkatából fakadóan jó eséllyel megtartja azt a védő szorításában is. Guirassy jelenleg a tökéletes csatár a Stuttgart számára; mindegy, hogy beadás után kell fejelni vagy egy összjáték végén kell kimozogni a tizenhatos szélére, mindkettőből képes gólt szerezni. És a Stuttgart játékában mindkét szituáció igen gyakran előfordul.
A Stuttgart néhány hónap leforgása alatt kiesés elől menekülő csapatból harmadik erővé lépett elő a Bundesligában. Az új vezetőedző olyan rugalmas környezetet teremtett, amelyben
A Stuttgart megtanult labdával és labda ellen is játszani, vannak automatizmusok, de teljesen váratlan megoldások is a pályán, ez teszi veszélyessé az együttest. A végeredménytől függetlenül ez a szezon már sikersztori, ami a csapat számára Bajnokok Ligája-indulást érhet, Hoenessnek pedig 2027-ig szóló szerződéshosszabbítást eredményezett.
A szerző Kovács Gábor, az FTC adatelemzője.