„Az MTK nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértést szenvedett el” – nyolcassal vágott vissza a Honvéd

Olyan erős volt a magyar futball még 1982-ben is, hogy a Honvéd mellett az NB II Középcsoportjából feljutott MTK-t is meghívták arra a nyári zaragozai tornára, amelyet halála óta Carlos Lapetra emlékére rendeznek.

A hajdani balszélsőről Spanyolországban azt írták: „Zseni volt.” Klubtársával, Marcelinóval az első két Zaragoza-játékos közé tartozott, aki átlépte a szezononkénti egymillió pesetás fizetési határt. A két csatár két felejthetetlen hét alatt, 1964. június 21-től július 5-ig zsinórban Európa-bajnoki címet, Vásárvárosok Kupáját és spanyol kupát nyert.

Az 1982-es Zaragoza három sztárja a négy évvel később világbajnok argentin Jorge Valdano, valamint az 1984-es Európa-bajnokság két ezüstérmese, Salva és Juan Senor volt. A házigazdák ellen az MTK 0-0-t ért el, majd a tizenegyespárbajban a vendéglátók győztek, miután Borsó János föld körüli pályára küldte a leállított labdát.

A Honvéd a Bailey – Duxbury, Moran, McQueen, Albiston – Wilkins, Robson, Arnold Mühren – Birtles, Whiteside (McGarvey), Macari összetételű Manchester Uniteddal találkozott, és 3-1-es vereséget szenvedett úgy, hogy Détári Lajos 3-0-nál büntetőből szépített.

A Zaragoza végül két gól nélküli döntetlennel nyerte a tornát – a tizenegyesrúgásokban a Manchestert is felülmúlta –, míg

a harmadik helyért vívott magyar mérkőzés gólzuhatagot zúdított a Romareda-stadionra:

a Brünyi – Szabados, Turner, Varga II István, Kovács János – Turtóczky, Varga I István, Bognár, Borsó – Fodor (Morgós), Fülöp összeállítású MTK 8-1-re verte az Andrusch – Paróczai, Lukács, Garaba, Varga József – Gere, Gyimesi, Tóth – Bodonyi, Dajka, Esterházy felállásban pályára lépő Honvédot.

A nem éppen a halvérűségéről ismert Komora Imre kispesti edző óriási patáliát rendezett, egyrészt a megrázó vereség miatt, másrészt azért, mert a Honvéd „szépítő” gólja után, amelyet Gere László szerzett, Gyimesi László mámort mímelve „repülőzött” a pályán… Ennek oka az volt, hogy az 1982-es spanyolországi világbajnokságon már kivetítőkként is működtek az eredményjelző táblák, és a kispesti középpályás kihasználta, hogy premier plánban láthatta magát az elektromos készüléken.

Komorát további nehézség elé állították játékosai, akik közül hiányzott a csapatkapitány Nagy Antal. Az itthon maradt labdarúgó még akkor sem akarta elhinni, hogy csapata 8-1-re kikapott, amikor az eredményt már a televízióban is közölték.

A kinn lévők Párizs érintésével utaztak haza, és az Orly repülőtéren bánatukban leöblítettek jó néhány liter Kronenbourg 1664 márkájú folyékony kenyeret. Mire a szakvezető rájuk talált, már csak vihogni tudtak a szoborrá dermedt trénerre, aki megtorolta a kihágást. Ahogyan Esterházy Márton most felidézte:

Komora Imre Ferihegyről egyenesen a kispesti stadionba vitette a csapatot, és a támolygó társaságnak edzést tartott azzal a felkiáltással, hogy kicsapatjuk a sört!

S milyen az élet? Másfél évvel később, 1984. március 3-án, az NB I tavaszi nyitányán Honvéd–MTK meccs volt Kispesten, és a kispestiek 8-0-ra nyertek!

„Ugyanaz történt meg velünk, ami az MTK-sokkal Zaragozában: minden bejött” – mondja Esterházy, aki mesterhármast ért el, és Dajka Lászlóval együtt 9-es osztályzatot kapott. Gyimesi, Détári Lajos, valamint Andrusch József kapus 8-ast érdemelt ki, ezek szerint az agyonvert kék-fehérek is mutattak valamit.

Nagy Antal meg azzal froclizta társait, hogy „tessék, ez a különbség a között, hogy játszom vagy nem játszom…”

Az XXXL-es zakóban vastagon benne volt Palicskó Tibor, az MTK edzője, aki Nagy Jánost szerepeltette a jobb-bekk, Balogh „Torony” Gábort a középhátvéd és Kürtösi Ferencet az úgynevezett beállós posztján. (A balbekk a labdaművésznek szintén nem mondható Kovács János volt.)  Turner Csabát a védelemből kivitte a középpályára, Détári őrzésére, de a szőke irányítóval szemben majdnem úgy mozgott szegény, mint a már nem szomjas Honvéd-labdarúgók Orlyn.

A Népsport azt írta a 8-0 után: „Amit ezen a napon a hazai gárda produkált, az valóságos futballparádé volt. A látványos játék a régi, nagy Honvédéra emlékeztetett.”

A Népszabadságban a sportolók és az olvasók széles körében kedvelt Szabó Ferenc a maga sajátos stílusában foglalta össze a látottakat:

Jogi nyelven szólva, az MTK nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértést szenvedett el.

Megemlítette továbbá: „A kispesti szurkolók a Honvéd labdarúgóit piros ördögöknek nevezték.”

Az Esti Hírlap szerint „a rendkívül mély talajú pályán a Honvéd meglepő könnyedséggel és szellemességgel játszott, a kék-fehér védők képtelenek voltak a felázott talajhoz alkalmazkodni; a nyolcgólos különbség a mutatott játék alapján egyáltalán nem túlzott”.

A Magyar Nemzet megállapította: „A rajt legkellemesebb meglepetését a Honvéd okozta olykor sziporkázóan színes, szellemes játékával, s góláradatával, amely a két ponton túl a listavezető pozíciót is jelentette számára. Kispesten ugyanis pillanatok alatt kiszámították, hogy a Videotonnak legalább hat góllal kell győznie a ZTE ellen, ha elöl akar maradni. A Videoton egy szerény gólocskával szerezte meg a két pontot, s hosszú élen állás után a második helyre csúszott.”

A Képes Sport arról számolt be:

Katasztrófa – mondogatták már mérkőzés közben is a Hungária körúti csapat hívei. A találkozó lefújása után ehhez még bizonyos jelzőket is tettek, amelyekkel sem Palicskó edzőt, sem Borsóékat nem kímélték.

Hoffer József, aki az MTI sportszerkesztőségének vezetőjeként és szövetségi kapitányként is közismertté vált, azon búslakodott: „Nem volt kegyes az időjárás a tavaszi évadnyitóhoz. Az egész napos eső nyomai nemcsak a pálya talaján látszottak meg, hanem az időjárás kihatott a közönség érdeklődésére is, hiszen Kispesten az ötezres nézőszám gyenge kasszának számít. Pedig ezt a találkozót tízezreknek kellett volna látniuk.”

A Hungária körútiak persze nem keseregtek, amiért a KO-vereségnek nem sok tanúja volt. Mert hogy kit ütnek ki ilyen csúnyán, az bizony egyáltalán nem nyolc.