A csapat, amely sosem játszik hazai pályán, mégis az NB I küszöbére ért

Tavaly nyáron a másodosztályú szezon jelentős részében pofontól pofonig szédelgő Nyíregyháza Spartacus remegő lábakkal utazott el az osztályozó első mérkőzésére. Az NB III nyugati csoportját megnyerő Veszprém – saját stadionja nem lévén – Ajkán fogadta a Szparit, és bár játékban félholtra verte a vendégét, a nyíregyiek óriási mázlival megúszták 0-0-lal. A visszavágó még szörnyűségesebben nézett ki, az egy szerencsés lövéssel előnybe kerülő Szpari szinte a félpályát sem lépte át, a veszprémiek végig domináltak, de gólt nem tudtak szerezni. Bennmaradt a Nyíregyháza.

Nagy ugrás az időben: 2024 februárjának legvégén a szabolcsiak három nap leforgása alatt Győrben melegre verték legfőbb kihívójukat az NB I-ért folyó harcban, majd egy újabb idegenbeli győzelemmel a MOL Magyar Kupában is bejutottak a legjobb nyolc közé. A Szpari megállíthatatlanul menetel a Merkantil Bank Ligában, úgy vezeti tizenegy pontos előnnyel a tabellát, hogy mindössze egyetlen vereséget szenvedett el a szezonban. Alaposan megfordult a széljárás Szabolcsban az elmúlt egy évben.

Lerohannak, lenyomnak, legyőznek!

Egy ekkora fordulathoz általában égszakadás-földindulás kell, kivált egy olyan kiegyenlített bajnokságban, mint a magyar másodosztály, amelyben az első tíz helyezett általában lazán össze-vissza veri egymást, még ha minden évben van is egy kiemelkedő csapat. Nyíregyházán nyilván nem kívántak maguknak még egy olyan szezont, mint a legutóbbi, de arra talán a klubvezetés sem számított, hogy az idén február végére gyakorlatilag kiharcolja a feljutást a csapat.

A csapat újratervezéséhez nyilván

nem jött rosszul a tőkeerős tulajdonos,

és Révész Bálint az NB II szintjén abszolúte odatette magát. Már tavaly, amikor égett a ház, több NB I-es rutinnal büszkélkedő játékos érkezett, de a sikert eleve ellehetetlenítette, hogy a csapatot nem kevesebb, mint öt edzőváltás hátráltatta (Lengyel Rolandot kétszer is kinevezték, bár másodjára már a sportigazgató, Fekete Tivadar állt helyette a vonal mellett). Először a kispadon kellett tehát rendet tenni.

Tímár Krisztián kinevezése mellett több dolog is szólt. Egyrészt a korábbi védő pályafutása során volt a Szpari játékosa, másrészt elég jól ismerte az NB II-es viszonyokat, hiszen Győrben dolgozott korábban, ezen kívül tudott róla, hogy szívesen dolgozik fiatal játékosokkal. De talán minden másnál fontosabb volt a futballfilozófia, amit a fiatal edző magáénak vall.

A Szpari úgy presszingel, mintha nem lenne holnap, igyekszik minél magasabban labdát szerezni és hibákra kényszeríteni az ellenfelet. A rendkívül proaktív, támadó szellemű játékot kevesen vállalják fel a másodosztályban (talán még Aczél Zoltán Kozármislenye próbálkozik hasonlóval), legfőképpen azért, mert ez a fajta játék makulátlan erőnlétet követel. De Nyíregyen ezt is megoldották, kiváló munkát végez a fiziós stáb, minek köszönhetően hiába várják az ellenfelek, hogy a Szpari elfárad a labda szüntelen üldözésében.

Az emberanyag is változott

A tavaly tűzoltás céljával igazolt játékosok között is akadnak, akik alapemberek lettek (például Nagy Barnabás), de a nyári piacon mozgott igazán eredményesen a Szpari. Az NB I-ből kieső Vasastól érkezett a csapat házi gólkirálya, Géresi Krisztián, a Kecskeméttel nagyszerű szezon futó Mihajlo Rjasko, a Tímárral korábban Győrben már együtt dolgozó Toma György, illetve mind közül a legfontosabb igazolás, a sérüléséből lábadozó Nagy Dominik.

Az egykori válogatott játékossal nemcsak az utolsó passzok, hanem a gólok is megérkeztek, Nagy Dominik már hét találatnál jár és kulcsfontosságú szerepe van a csapat játékában.

Ő lett Tímár kirakósának utolsó darabja,

a korábban a Legia Warszawában és a Panathinaikoszban is játszó támadóval állt össze az a támadógépezet, és ez a tabella élére – vagyis inkább az NB I küszöbére – repítette a Szparit.

Valószínűleg már a vezetők is az első osztályban gondolkodnak, ezért a téli átigazolási szezonban is NB I-es játékosok érkeztek, Beke Péter a Paksból, Vida Kristopher a Kisvárdából igazolt a másodosztályba, de nyilván mindketten azzal a céllal, hogy jövőre újra az OTP Bank Ligában szerepeljenek.

Ebben egyébként a Nyíregyháza segítségére van a teljes másodosztályú mezőny is, amely előzékenyen pofoztatja magát hülyére a szembejövőkkel. Győrben a reményt keltő tulajdonosváltás ellenére valami nagyon félrement, kész csoda, hogy még feljutó helyen áll a csapat, és a Vasasnál sem jobb a helyzet; az angyalföldiek hírből sem ismerik a kiegyensúlyozottságot. Talán még a negyedik helyezett Szeged néz ki valahogy, de ott meg csatárgondok vannak, hiába játszanak jól és védekeznek hatékonyan, rengeteg a döntetlenje az együttesnek. A többiek? Statiszták a Szpari nagy meneteléséhez.

A 2015-ben meglehetősen furcsa eljárás végén kizárt – és a harmadosztályba száműzött – klub eredményeit még inkább felértékeli, hogy

a Szparinak nincs hazai pályája,

azaz a hazai meccseire is utazni kényszerül a csapat. Játszottak egy darabig Sényőn, ami jó megoldásnak tűnt, de a falusi pálya talaja nem bírta a kettős terhelést, ezért Balmazújvárosba költözött a csapat, ami viszont hatvan kilométerre van Nyíregyházától.

Az idén azonban minden szél jó irányból fúj: valamikor a nyár elején (talán még a szezon vége előtt) átadják a Szpari új arénáját. A régi városi stadion helyén felhúzott létesítmény 8500 főt tud befogadni, azaz bőven megfelel az NB I-es előírásoknak. Szükség is lesz rá.