Miért esett ki két vereséggel a Fradi? – elemzés az Olympiakosz elleni párharcról

Bár az összeállítások alapján a megszokott négyvédős rendszerre tippelhettünk volna, a Fradi gyakorlatilag három belső védővel játszott a görögországi odavágón. Dibusz előtt ugyanis Wingo, Cissé és Sammy Mmaee egyaránt a védelem tengelyében kapott helyet, a sokoldalú Makreckis pedig végül nem a középpályán, nem is klasszikus jobbhátvédként, hanem jobb oldali szárnyvédőként jutott szerephez, míg a baloldalt a rutinos ecuadori Cristian Ramireznek kellett befutnia. Abu Fani a szokásosnál kicsit hátrébb játszott, az téli, elefántcsontparti igazolás, Habib Maiga mellett. A támadósort Zachariassen, Marquinhos és Varga Barnabás alkotta.

Az első félidőben mindkét csapat nagyjából egyenlő arányban birtokolta a labdát

(51 százalék az Olympiakosz javára), és a játékrész a felek viszonylag eredménytelen támadójátékáról maradt emlékezetes. Az FTC, ahogyan azt Stankovic alatt már megszokhattuk, ezúttal is bátor letámadással kezdte a mérkőzést, aminek központi eleme az emberfogás volt. Ezzel a letámadással a labdát közvetlen nyomás alá lehet helyezni, ám hátránya, hogy ha a játékosok túlságosan az emberükre koncentrálnak, a távolságok megnőhetnek a csapatrészek között. Az 5-4-1-es középső blokk ráadásul természeténél fogva alkalmas volt arra, hogy a védősorból és a középpályáról is agresszíven kilépve, meglepetésszerűen lehessen visszafelé szorítani a görögöket. Ez magas letámadáskor leggyakrabban 4-4-2-vé alakult, és ekkor vált igazán lényegessé Makreckis hibrid szerepe. A lett védő ugyanis rendszeresen fellépett a középpályára, miközben Zachariassen Varga mellé csatlakozott az első sorba. A fő cél az Olympiakosz labdakihozatalainak oldalra szorítása volt, miközben a többi ellenfelet a zöld-fehérek emberfogással igyekeztek semlegesíteni. Ez az agresszív letámadás természetesen nem ízlett az athéniaknak, és az első félidőben több alkalommal is sikerült őket ívelésre kényszeríteni, főleg a két középhátvédet.

Letámad a Ferencváros, az ellenfél térfelén 4-4-2 a felállás. Zachariassen csatlakozik Vargához, Makreckis jobboldali szárnyvédőként lép fel a középpályára. A cél az ellenfelet oldalra szorítani, Carmo ívelésre kényszerül.

Az ellenfél térfelén José Luis Mendilibar csapata viszonylag kockázatkerülő,

sematikus futballt játszott,

amint azt a baszk mestertől már a Sevillánál vagy az Eibarnál is megszokhattuk. A játék forgatása után a jobboldalon a befelé bóklászó brazil Rodinei, a másikon pedig az argentin Francisco Ortega rohamozott szélső védőként. Gyakran azonban csak kiszámítható, magas beívelésekig jutottak. A papíron balszélsőt játszó Konsztantinosz Fortunisz szabad szerepet kapott, de hiába volt messze a legtöbb labdaérintése az egész mezőnyben (95), a Fradi többnyire sikeresen lezárta a pálya középső, legveszélyesebb területeit.

A jobbhátvéd Rodnei befelé viszi a labdát, de senki nem indul be a területére, így rosszul passzol. A Fradi a saját kapuja előtt öt védővel, a négy középpályás pedig ezúttal is emberfogással védekezik.

A Ferencváros az első félidőben idegenben is képes volt néhány alkalommal pozíciós játékra berendezkedni. Természetesen Mendilibar csapata ezt többször igyekezett magas letámadással megzavarni, amikor is az elülső négyes, Maszurasz, Alexandropulosz, Fortunisz és a marokkói El-Kabi feladata volt, hogy nyomás alá helyezze a labdát birtokló ferencvárosi védőket. A mögöttük helyezkedő Hezze és a portugál Joao Carvalho pedig a védelem előtt szedte össze a labdákat. A magas letámadás alatt Mmaee vagy éppen Wingo sem volt kifejezetten magabiztos a labdával, így kénytelenek voltak Varga Barnabás fejére ívelni azt.

Letámad az Olympiakosz, emiatt Makreckis kénytelen visszafordulni a labdával. Varga és Zachariassen is a szélre mozog, ám Maiga nyomás alatt van, kénytelen felemelni a labdát.

Ha sikerült az ellenfél térfelén berendezkedni, akkor a Fradi többnyire 3-2-4-1-es formációban birtokolta a labdát, viszonylag fegyelmezetten tartva a pozíciókat. Ahogyan azonban már korábban is megszokhattuk, a Stankovicra jellemző direktebb stílus miatt a játékosok olykor elhamarkodottan rúgták előre a labdát, így kevés alkalommal sikerült veszélyes helyzetet kialakítani.

Pozíciós játék 3-2-5-ben az ellenfél térfelén. Cissé bátran felpasszolja a labdát a vonalak közé Marquinhosnak, aki Vargát játssza meg. Vargát körbeveszik a védők, és elveszíti a labdát.

A második félidő hasonló problémákat hozott, mint amit a csoportkörben már többször is láthattunk: a játékidő végéhez közeledve

a Ferencváros fizikailag elfáradt,

labdavesztés után a hazaiak egyre több kontrát tudtak vezetni, illetve hosszabb periódusokra is képesek voltak rendezkedni a ferencvárosi kapu előtt. Az említett, fizikailag megterhelő emberfogásos védekezés egyre több szabad területet eredményezett, s a mérkőzés hajrájában Rodinei centerezéséből El-Kabi döntötte el az odavágót. A mérkőzés lőtérképe sajnos jól mutatja, hogy az Olympiakosz jóval magasabb xG-mutatót produkált. A Fradi második félidei visszaesését pedig jól jellemzi, hogy a zöld-fehérek egyetlen lövési kísérletet jegyezhettek fel a szünet után.

A Fradi emberfogása egyre jobban szétesik, a túloldal teljesen üresen marad, Fortounis gyönyörű labdát ad a felfutó Rodinei irányába. Az ő beadásából szerzi El Kaabi a győztes gólt.

A hazai visszavágót tehát győzelmi kényszerben várhatta az FTC csütörtök este, és látszólag a kezdőcsapat is direktebb játékot ígért: Varga Barnabás mellé ugyanis a fehérvári igazolás, a bosnyák Kenan Kodro is bekerült a csatársorba. A védelemben most a sérüléséből visszatérő Civic kapott helyet Wingo, Mmaee és Cissé mellett. A pálya közepét ezúttal is az Abu Fani, Maiga kettősnek kellett (volna) bejátszania, míg a két szélen ismét Zachariassen és Marquinhos szerepelt.

A kétcsatáros játék tehát direktebb filozófiát sugallt Stankovic és stábja részéről, de ebből már a visszavágó első félidejében sem jött be semmi:

a szünetig bezárólag a Fradi mindössze három lövéssel próbálkozott,

s ezek közül egy érkezett a tizenhatoson belülről – Marquinhos akkor is a védőbe lőtte a labdát.

A szerény ferencvárosi teljesítmény oka legfőképpen az volt, hogy az Olympiakosz ügyesen és hatékonyan fojtotta meg a zöld-fehér labdakihozatalokat gyakorlatilag az egész mérkőzésen. Mendilibar csapata a visszavágón is a megszokott 4-2-3-1-es alapfelállásban presszingelt, ám ezúttal trükkösen megengedte, hogy a magyar együttes védői a félpályáig felhozzák a labdát. Ezzel kitűnően kihasználták a labdával kevésbé magabiztos Cissé, Mmaee páros bizonytalanságait, hiszen nem kényszerítették ki az ívelést a saját tizenhatosuknál, hanem hagyták, hadd passzoljanak laposan a félpálya környékén, ezzel elcsípve a gyakran pontatlan átadásokat. Ennek érdekében a négy támadó – El-Kabi, Horta, Fortunisz, valamint a Wolverhamptonból igazolt Daniel Podence – főként a két szélső védő felé igyekezett zárni a passzsávokat, hogy a Fradi passzjátékát kimondottan a pálya közepe felé terelje.

Letámad az Olympiakosz a visszavágón: Wingo szabadon van, azonban pontatlanul passzol Abu Fanihoz, a védekező középpályás pedig lecsap a labdára, és megszerzi azt.

Ha az Olympiakosz a saját kapujától hozta ki a labdát, akkor a magyar bajnok is megpróbált letámadást alkalmazni, a megszokott, emberfogásos módszerrel. Ezúttal Varga és Kodro támadta egy az egyben a két középhátvédet, a négyfős középpálya pedig a szélső védőket és a Hezza, Chiquinho középpályás párost. Bár a letámadással Stankovic csapata többször is képes volt ívelést kikényszeríteni, sajnos a módszert mégsem nevezhetjük sikeresnek.

A visszalépő vendégjátékosok ugyanis sikeresen „megnyújtották” mélységben a Ferencvárost, minek nyomán az elülső négyes könnyebben szedhette össze a felívelt labdákat.  Emiatt a pireusziak többször is képesek voltak labdával berendezkedni a Fradi térfelén, elsősorban a pálya bal oldalát túltöltve.  A két portugál, Daniel Podence és Chiquinho pedig némi plusz minőséget is hozott az ellenfél játékába. Podence 0.50-es xA-mutatót és a második legtöbb érintést hozta össze az ellenfél tizenhatosán belül, ez is mutatja a hatását az Olympiakosz játékára. Bár a gól végül nem akcióból, hanem tizenegyesből jött össze a vendégeknek Sammy Mmaee kezezése után, így sem kétséges, hogy a görögök kevesebb labdabirtoklással is uralták az első félidőt.

A Fradi 4-4-2-ben támad le a visszavágón, Varga mellett Kodro indítja a presszinget. A görög játékosok azonban felíveléssel próbálkoznak, így ezekből nem sikerül magasan labdákat szerezni.

Olympiakosz-labdabirtoklás az ellenfél térfelén. A játékosok túltöltik a pálya bal oldalát, Chiquinho jó érzékkel a félterületbe indul, de magas beadás jön El Kaabi felé.

A második félidő sem hozott sok változást a játék képében. Hiába maradt a kétcsatáros játék és történtek személyi változások (Pesic, Makreckis, Ben Rhomdane és Cristian Ramirez érkezett), a Ferencváros továbbra sem tudott elegendő mennyiségű és minőségű támadást vezetni. Nyoma sem volt az első két csoportmeccsen látott direkt, lendületes szélső kombinációknak, sőt: a második félidőben a Fradi hátrányban is kevesebbet birtokolta a labdát, mint az elsőben… Leginkább csak kiszámítható beívelésekből sikerült próbálkozni, a görögök pedig labdakihozatal helyett egyre többször kapuskirúgással kerülték el a kockázatokat, és őrizték összesítésben immár kétgólos előnyüket.

Kiszámítható támadójáték a második félidőben: bár a Ferencváros túltölti a pálya baloldalát, Varga és Pesic mindenkitől elszigetelve várakozik, csak beadással lehet őket megtalálni.

A visszavágó lőtérképe hasonló, nem túl biztató képet mutat: az Olympiakosz a büntetőt leszámítva is magasabb xG-mutatót dolgozott ki, aminek nagy részét az első félidőben hozta össze. A szünet után hiába próbálkozott valamivel többet a Fradi, a mennyiség nem párosult kellő minőséggel.

A Ferencváros tehát a két mérkőzés képe alapján viszonylag simán búcsúzott a Konferencia Liga első kieséses szakaszában. A papírforma alapján az Olympiakosz eleve esélyesebbnek ígérkezett: jóval erősebb kerettel, portugáliai, sőt néhány topligás tapasztalattal is rendelkező játékossal. A magyar bajnok a párharc során legfeljebb pillanatokra tudta ellensúlyozni a minőségi különbséget, ráadásul támadásban

még azt a szintet sem volt képes hozni a gárda, amit az ősszel láthattunk.