„Ich habe fertig!”
Negyedszázada akadt ki egy sajtótájékoztatón Giovanni Trapattoni, a Bayern München olasz vezetőedzője. Minden idők legjobb Bundesliga-edzői stand-upja a német futballfolklór része lett, egyben megmutatja azt is, hogy milyen elképesztő nyomás alatt dolgozik a Bayern mindenkori szakvezetője. Érdemes a döbbent arcokat megnézni, amikor a teljesen kikészült Trapattoni abbahagyja az ordítozást, és a fent említett mondattal véget vet a sajtótájékoztatónak.
A Bayern Münchennél akkor épp égett a ház: bajnoki címvédőként hét ponttal az újonc (és később a bajnokságot meg is nyerő) Kaiserslautern mögé szorult, és pont egy 1-0-s, Schalke elleni vereségből „lábadozott”. Trapattoni kifakadása sem sokat segített, az edzői produkciót a csapat egy Bochum elleni, vérszegény 0-0-val „hálálta meg”. A bajorok végül ezüstérmesek lettek a bajnokságban, megnyerték a Német Kupát, a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében pedig a Borussia Dortmund állította meg őket.
A következő idényben a Bayern vezetőedzőjét természetesen már nem Giovanni Trapattoninak hívták. Érkezett Ottmar Hitzfeld, és 1998 nyarától 2004 nyaráig ki sem engedte a kezéből a marsallbotot, közben pedig mindent megnyert a klubbal, ami megnyerhető. Amióta Hitzfeld (először) felállt a kispadról,
A korszakalkotó munkásságúnak bátran nevezhető katalán tréner távozása óta a Bayern „felzabálta” Carlo Ancelottit (454 nap), a tűzoltónak reaktivált, korábban a csapatot BL-diadalra vezető Jupp Heynckest (264), Niko Kovacot (490), Hansi Flicket (605), Julian Nagelsmannt (631) és Thomas Tuchelt (563 napja lesz a müncheniek edzője, amikor megszűnik a szerződése). Azaz két teljes idényt nem tudott kitölteni Guardiola óta egyetlen tréner sem.
Ez nem feltétlenül a stabilitás és a békés, nyugodt fejlődés képét mutatja.
Persze azt már az előző évad sem mutatta. A Bayern hihetetlen szerencsével, a Dortmund botlását kihasználva megszerezte története 33. bajnoki címét – az egymást követő tizenegyediket –, de ez legalább annyit elárult a konkurencia romos állapotáról, mint a bajorok problémáiról. A salátástálat egy különös edzőváltással (Julian Nagelsmannt menesztették, ekkor a Bayern még állt a BL-ben és csak egy ponttal volt a Dortmund mögött a bajnokságban) megspékelt szezonban, nagy kínok között sikerült megszereznie a Bayernnek, az idény zárásaként pedig magas ívben repült az ügyvezető Oliver Kahn és a sportigazgató Hasan Salihamidzic. Kahn helyébe Jan-Christian Dreesen lépett, a sportigazgatói tisztséget 2023 szeptembere óta Christoph Freund tölti be, de hamarosan érkezik a Bundesliga egyik legjobb stratégiai szakembere, Max Eberl (Mönchengladbach, majd RB Leipzig). Talán ebből is látszik, hogy bár a vezetőedző fogyóeszköz,
Ha csak az eredményességet nézzük, Tuchel teljesítménye nem nevezhető vállalhatatlannak. Behúzta a bajnoki címet (ez alapelvárás), most áll még a BL-ben (a Lazio ellen 0-1-ről, hazai pályán kellene fordítania). Ugyanakkor a bajor csapat kiesett a Német Kupából (a Saarbrücken elleni vereség igen kínos), a bajnokságban pedig már nyolc ponttal szorul a megállíthatatlanul menetelő, szenzációsan futballozó, a Guardiola-féle Bayernhez hasonlóan eredményes Leverkusen mögé. A végső csapás Tuchelre a zsinórban elszenvedett három vereség volt: a Leverkusen ellen jóformán pályán sem volt a csapat (3-0-ra elsöpörte legnagyobb riválisa), a Lazio ellen nyomorúságos képet mutatott, majd Bochumban is kikapott 3-2-re. Ez sok. A Bayern München 2015 óta először kapott ki egymás után háromszor tétmérkőzésen, „apró különbség”, hogy akkor a Pep Guardiola vezette csapat tíz pont előnnyel megnyerte a bajnokságot.
A vállalhatatlan inkább a mutatott játék és az utóbbi hetekben érzékelhető apátia volt. A Bayern München első számú szabálya: nyerni kell. A második és a harmadik számú szabály: az első számú szabály lép életbe. A győzelmen kívül minden kudarc. A rekordbajnok a legutóbbi bő évtizedben olyan erőfölényre tett szert, hogy még akkor is megnyerte a Bundesligát, ha nem volt jó szezonja – ám most felbukkant egy méltó kihívó, és megmutatkozott az is, hogy vezetési, kerettervezési problémák vannak Münchenben.
„Lehet, Tuchelnek csak balszerencséje volt, hogy az elkerülhetetlen leszálló ágban került egy történelmi dominanciát kiépítő csapathoz. A Bayern már az előző idényben is elég rossz volt ahhoz, hogy ne nyerjen bajnokságot, de valahogy behúzta azt, mert a Dortmund a Mainz elleni döntetlennel elhasalt az utolsó fordulóban. Ebben az évadban jobb a keret – a védekezésben valamivel stabilabb, elöl pedig Harry Kane érkezésével hatékonyabb –, de továbbra is rejtélyes rövidzárlatai vannak” – írta a The Athleticen Raphael Honigstein, napjaink egyik legelismertebb német futballszakírója.
A felelős pozícióban levő vezetőknek fel kell tenniük a kérdést: a jelenlegi keret mely játékosai érdemlik meg egyáltalán, hogy a közeljövőben is a német rekordbajnok mezét viseljék?
Ki húz magas fizetést átlagos teljesítményért cserébe? (…) Túl sok játékos elégedetlen, túl sokan képtelenek elviselni a kritikát, túl sokan duzzognak, ha lecserélik őket, túl későn küldik pályára őket, vagy nem is játszanak. A csapat évek óta a klubhoz méltatlan képet mutat” – morfondírozott a német Sky honlapján jegyzetében Florian Plettenberg, aki amondó volt, nem Tuchel a Bayern problémája, a baj az edzőnél mélyebben gyökerezik.
