„Kiderült: nem olyan istenszerű szuperhősök, amilyennek képzeljük őket, hanem önző seggfejek” – diplomáciai botrány lett Messiék ázsiai túrájából

Ha van „minden idők legrosszabbul sikerült futballtúrája” cím, hát az Inter Miami CF év eleji felkészülése pályázhat rá. David Beckham klubja Lionel Messi és a köré társult „Barcelona-öregfiúk” (Luis Suárez, Jordi Alba, Sergio Busquets) vonzerejére alapozva megjárta Szaúd-Arábiát, Kínát (illetve Hongkongot) és Japánt, miközben bebizonyosodott: ha a legnagyobb csillag nem játszik, abból akár diplomáciai botrány, valamint marketingöngól is lehet.

„Összefoglaló az Inter Miami történelmi túrájáról”. Ha a miami klub hivatalos honlapját olvassuk, aligha érzékelünk bármit is abból, milyen vihart kavart az említett világjáró körút. A Lionel Messi szupersztárstátuszából tőkét kovácsoló csapat január végén indult el ázsiai túrájára, játszott az al-Hilallal (4-3-as vereség) és az al-Naszrral (6-0-s zakó) Szaúd-Arábiában, átruccant Hongkongba (4-1 egy vegyescsapat ellen), majd Japánba (0-0 a Vissel Kobéval), hogy aztán már Floridában, Messi nevelőcsapata, a Newell’s Old Boys ellen zárja a felkészülés ezen szakaszát (1-1).

Az eredmény? Csalódott és dühös kínai drukkerek, nem teljesen elégedett szaúdiak, sportdiplomáciai szájkarate, valamint súlyos presztízsveszteség, amelyre a hat éve alapított csapatnak semmiképp sem volt szüksége.

A presztízsveszteség a klubkasszára is hatással lehet,

Messi pedig átélheti egy másik történelmi futballnagyság, Pelé kínjait, amit a gyakori turnézás okozott.

Mert hogy Pelé is túrázott a klubjával, a Santosszal, méghozzá nagyon sokat. Azzal semmi újat nem árulunk el, hogy a futball televíziós termékké válása, illetve globalizálódása előtt a túrázás nagyon fontos része volt minden klub életének – Magyarországon is. Egy jónevű csapat, pláne egy jónevű, nagy sztárokat felmutatni tudó együttes hatalmas vonzerővel bírt, sok tízezres tömeget tudott összecsődíteni. A túrázó gyakran busás fellépti díjat kasszírozhatott, és ez a költségvetés szempontjából is jelentős tétellé vált.

„A profi egyesületeknek – a gazdasági válság idején főként – a túrabevételek fontosabbak voltak, mint a világbajnoki részvétel” – írta Szegedi Péter a második világháború előtti magyar labdarúgásról szóló könyvében (Az első aranykor).

Így voltak ezzel szerte a világon. Televíziós bevételek még nem voltak, a hazai (vagy regionális) porondról megszerzett pénz nem feltétlenül bizonyult elegendőnek, túrázni kellett hát. A legnagyobb sztárok csapatai a fellépti díj mellett megkaphatták a jegybevétel egy részét is, ennek fejében vállalták, hogy csillagaikat ténylegesen pályára is küldik.

A Santos Pelével megütötte a főnyereményt, és nem habozott minden egyes realt kifacsarni a tényből, hogy kötelékében játszik a világ legjobb futballistája. Erre azért is szüksége volt, mert bevételei amúgy nem voltak túl magasak.

A Santos 1959-ben a hazai kötelezettségek mellett tett egy amerikai túrát (42 nap alatt 13 meccs), majd május végén, Szófiában megkezdődött az irgalmatlan európai menet, 44 nap alatt 22 találkozóval.

Mintha egy rockzenekar turnéidőpontjait látnánk: két fellépés Bulgáriában (Szófia), három Belgiumban (Liége, Brüsszel, Gent), egy Hollandiában (Groningen), egy Olaszországban (Milánó), kettő az NSZK-ban (Düsseldorf, Nürnberg), egy Svájcban (Genf), még kettő az NSZK-ban (Hamburg, Hannover), egy Hollandiában (Enschede), egy Spanyolországban (Madrid), egy Portugáliában (Lisszabon), négy újfent Spanyolországban (La Coruna, kétszer Valencia, Barcelona), a túra végén pedig egy-egy olaszországi (Genova), ausztriai (Bécs) és spanyolországi (Sevilla) meccs zárta.

Az ellenfelek gyakran vegyescsapatok voltak, a lényeg nem is a házigazda volt, hanem az, hogy jön a világbajnok brazil válogatott kulcsembereit adó Santos, soraiban a legprímább futballistával, Pelével. A legendáját építő tízes minden találkozón játszott, a 22 mérkőzésen 28 gólt szerzett. A Santos feltöltötte a klubkasszát, és július 5-én hazafelé vette az irányt, hogy 18-án már a paulista bajnokságban játsszon.

Az ifjú Pelé bírta a kiképzést, de ahogy teltek az évek, úgy lett számára egyre terhesebb az állandó turnézás. Szerződése lejáróban volt már, de a klub újabb és újabb körutakra vitte.

„Az aranytojást tojó tyúk kirepülni készült a ketrecből, így aztán játszatták és játszatták, hogy minél több pénzt hozzon a klubnak. Egy 18 hónapos időszakban voltunk túrán Dél-Amerikában, a karibi térségben, Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában, Ausztráliában. Életemben nem töltöttem ennyi időt reptereken, hotelszobákban és más országokban” – emlékezett vissza Pelé a végtelen turnékra.

Ezt ép ésszel (és fizikummal) alig lehetett bírni: amikor 1972-ben a Santos Írországban járt, a helyiek megdöbbentek azon, hogy mennyire apatikusan poroszkál a brazil csapat. Az újságok „szörnyű unalomról” cikkeztek. Amikor Pelé utoljára (1973-ban) Angliában játszott, a klub vezetői a Plymouth Argyle elleni meccset megelőzően dupla díjat követeltek.

„Tizenöt perccel a kezdés előtt hívtak, és azt mondták, nem játszanak, ha nem kapnak újabb 2500 fontot. Nem volt választásunk, a tömeg lázadni kezdett volna, ha nincs meccs. A meccs után odaadtuk a pénzt, és az elnökünk azt mondta a Santos képviselőjének, hogy ez átverés volt, jelenti őket az FA-nél, és többé nem játszhatnak Angliában. A brazil vállat vont, és annyit mondott, van még sok másik ország” – mondta egy interjúban a Daily Mailnek Graham Little, a Plymouth akkori klubtitkára.

A Santos az egész világnak megmutatta Pelét, de közben totálisan kifacsarta a játékost.

Pelének még akkor sem volt nyugta, amikor az Egyesült Államokba szerződött, de hát ő is tudta, hogy az emberek nem a Cosmosért, hanem érte (vagy Franz Beckenbauerért, Carlos Albertóért és Giorgio Chinagliáért) mennek ki a meccsekre. Búcsúturnéján (1977) Kínában is járt; ez volt az első alkalom, hogy egy profi nyugati futballcsapat a hatalmas ázsiai országban szerepelt.

Pelé Pekingben és Sanghajban egyaránt pályára lépett, a Cosmos előbb ikszelt a házigazda kínaiakkal (1-1), majd kikapott tőlük (1-2, Pelé szabadrúgásból betalált). Pekingben 80 000, Sanghajban 50 000 néző látta Pelét és társait, a kínai túra sikert aratott, a turnézó Cosmosnak még az edzésére is tízezres tömeg ment ki. Amikor a játékosok a Tiltott Városban jártak, a New York Times korabeli beszámolója szerint végig a nyomukban voltak az autogramvadászok, akik még nem láttak Kínában Peléhez és Beckenbauerhez fogható sztárokat. A túra érintette Hongkongot, Japánt, Szingapúrt, Malajziát és Indiát is.

Kicsit más volt a lecsengése ennek a turnénak, mint az Inter Miami vesszőfutásának, és ezzel vissza is kanyarodunk a jelenbe.

Az Inter Miaminak a Cosmoshoz hasonlóan a neveit kell turnéztatnia,

hiszen maga a klub nem számít veretes márkának. Egy Manchester United, Liverpool, Real Madrid, Barcelona, AC Milan, Internazionale vagy Juventus mindenhol fényes történelmével felvértezve lép pályára, mindegy, hogy gálakezdőjével vagy B csapatával teszi azt. A Miaminak történelem hiányában maradnak a veterán sztárok: Suárez, Jordi Alba, Busquets és mindenekelőtt Messi.

Messi szinte minden pénzt megér. Amióta az MLS-be igazolt, a Miami minden hazai és vendégként lejátszott meccsén égbe szöktek a jegyárak. Az Inter Miami január 31-én bejelentette, hogy bővítette stadionját a megemelkedett érdeklődés miatt. Kézenfekvő volt, hogy a floridaiak az MLS holtidényében megturnéztatják legnagyobb sztárjukat. Az is, hogy merre veszik az irányt, hiszen Szaúd-Arábia (amelyhez Messit reklámemberi kötelékek is fűzik), Hongkong (Kína), illetve Japán mind fontos piac, nagy és fizetőképes rajongótáborral.

A túra első állomásán még minden jól alakult: Messi, Suárez, Busquets és Alba is a kezdőcsapatban volt, az előbbi kettő be is talált, a Miami pedig látványos, hétgólos meccset vívott az al-Hilallal. A marketing- és PR-rémálom ezután kezdődött. A Cristiano Ronaldo–Messi „reunionként” hirdetett al-Naszr–Miami mérkőzésen nem jött össze a két szupersztár találkozója, mert Ronaldo sérülten kidőlt, Messi pedig csak a padon ült, és az utolsó hét percre szállt be, amikor csapata már 6-0-s hátrányban volt.

A hírek szerint a szaúdiak nem repestek a boldogságtól, de legalább kaptak pár percet Messitől, a többi ász pedig a kezdőcsapatban szerepelt. Az argentin legenda adduktorproblémái miatt nem tudott a minimumnál többet vállalni – nem az igazi, de szódával elmegy.

Hongkongban természetesen minden Messivel volt teliplakátolva.

A szervező Tatler Asia érthető okokból csinálta a felhajtást az összes elképzelhető platformon, a szurkolók pedig kanyarogtak is a jegyekért (a legdrágábbak 5000 hongkongi dollárba, átszámítva körülbelül 230 000 forintba kerültek). Majdnem 39 000 ember várta a hongkongi meccset.

Majd kifutott a Dos SantosYedlin, Avilés, Krivcov, AllenDavid Ruíz, Gregore, SunderlandGressel, Campana, Taylor összeállítású Miami. Busquets és Alba a kispadon, Suárez és Messi nem játszik.

A Tatler Asia ügyvezetője és elnöke, Michel Lamuniere elmondta a The Athleticnek, negyedórával a meccs előtt tudták meg, hogy Messinek egészségi problémája van, és az első félidőt azzal töltötték, hogy megpróbálják valahogy mégis pályára könyörögni a nyolcszoros aranylabdást. Hiába.

Erre azért kinyílt a képzeletbeli bicska a szurkolók zsebében. Érthető: elismerésre méltó DeAndre Yedlin 81 amerikai válogatottsága, de hát ilyen drága jegyekért cserébe az ember nem Yedlint akarja látni. Sőt: a fenti kezdőből senkit sem akar látni. A hongkongi drukkerek a pénzükért megkapták az MLS egyik leggyengébb csapatának (az Inter Miami a főcsoportjában 14., az összmérleg alapján a 29 csapatból 27. lett) a B sorát. A szurkolók úgy érezték, hogy őket itt csúfosan átverték, elégedetlenségüket pedig verbálisan vezették le: Messit akarták a pályára, kórusban követelték vissza a pénzüket, majd kifütyülték az egész spektákulumot.

„Mindenki Messiért jött ide. Messi nélkül ez egy sima hongkongi bajnokinak felel meg, csak míg azért nyolcvan hongkongi dollárt fizetünk, ezért ötezret pengettünk ki” – nyilatkozta az AFP hírügynökség stábjának a csalódott harminckilencezrek egyike, Jonathan Wang.

Súlyos arcvesztés volt ez az Inter Miami számára, és súlyos kudarc a Tatler Asiának. A cég a mérkőzés után kiadott közleményében tudatta: a szerződés szerint Messinek, Jordi Albának és Busquetsnek, valamint „minden további, igen híres játékosnak” (ez vonatkozik Suárezre, akit a meccs lekötése után szerződtettek a floridaiak) pályára kell lépnie, ha nem sérült. Messi és Suárez a nevezési listán a cserepadra került, és az Inter Miami a félidőben jelezte, hogy egyikük sem játszhat.

A Tatler a jegyár felét visszatéríti a drukkereknek, és 5,5 millió amerikai dolláros veszteséget kényszerül elkönyvelni. A helyi politikai vezetőség jelentős pénzzel támogatja a Hongkong nemzetközi ázsióját megemelő eseményeket, és természetesen a Miami vendégjátéka ilyen lett volna – azaz Messi kispadra ültetése az elitet is érzékenyen érintette.

Az igazi botrány akkor tört ki, amikor néhány nappal később Messi félórát játszott a Vissel Kobe ellen Japánban, ráadásul Jordi Alba, Busquets és Suárez is a kezdőcsapatban szerepelt.

Ezt a hongkongiak – és egész Kína – már valódi arculcsapásként, megaláztatásként élték meg: nem elég, hogy Messi ellenük nem játszik, de az egyik legnagyobb történelmi rivális országában igen. A csodás gyógyulás ténye a legkevésbé sem nyugtatta meg a feldúlt kínai focirajongókat, akik a közösségimédia-felületeken adták ki a dühüket. A helyzet sportdiplomáciai incidenssé eszkalálódott: a pekingi és hangcsoui hatóságok visszamondták az argentin válogatott márciusi, kínai túramérkőzéseit. A Hangcsoui Sporthivatal indokul annyit közölt, „mindenki tudja, miért” maradnak el a meccsek.

„Sok szurkoló küldött nekünk kérdéseket Messi pekingi mérkőzéséről. Peking nem tervez házigazdaként olyan mérkőzésnek helyszínt biztosítani, amelyen Messi pályára lép” – tudatták fővárosi kollégáik.

A százezres (nyomtatott) példányszámú, harmincötmilliós globális online elérésű South China Morning Post (SCMP) jegyzetben ment neki Messinek.

Hongkong utálja Messit – aki meg is érdemli ezt

– szól a főcím.

Ilyet azért nagyon ritkán olvashatunk. Egy-két bekezdés a véleménycikkből:

„Olybá tűnt, mintha Messi és rózsaszínbe öltözött csapattársai ott sem akartak volna lenni [a vörös szőnyeges fogadáson], vagy az egész nem is érdekelte volna őket, aztán udvariatlanul lesétáltak a színpadról, holott a ceremónia még folyt.”

„Ott ült [Messi] a kispadon, rózsaszínben, mint valami boldogtalan flamingó – ezzel az erővel egy mogorva kis balerinát is nézhettünk volna a tütüjében, aki gyerekesen duzzog. Még ha az állítólagos sérülése miatt nem is lépett pályára – tegyük hozzá, az előző napi edzésen még játékra késznek tűnt –, még ha a főnökei nem is akarták kockáztatni a sérülése súlyosbodását, vajon belehaltak volna abba, hogy a drágalátos kis hercegnőjük legalább kiinteget a közönségnek, netalántán még pár szót is szól hozzájuk?”

Rengeteg hongkongi és kínai szurkoló távozott felháborodva, és felháborodásukat széjjel is kürtölik a közösségi médiában. Sok celebnek és márkának kellett már rájönnie, hogy a kínai közönség megsértése nagyon drága mulatság – mert kikerülnek ezzel a világ legjövedelmezőbb piacáról.

„Talán ha nem emelnénk ezeket az embereket piedesztálra, akkor nem koppannánk akkorát, amikor kiderül: nem olyan istenszerű szuperhősök, amilyennek képzeljük őket, hanem önző seggfejek.”

Lehet vitatkozni a cikket jegyző Yonden Lhatoo meglátásaival, lehet azt mondani, hogy a Messit durcássággal és kedvetlenséggel vádoló hongkongiak éppoly durcásak, a házigazdák részéről pedig mindenki túlreagálta az ügyet. Meg lehet érteni azt is, hogy a floridai csapat vezetősége nem volt hajlandó kockáztatni legnagyobb értékének a játékát.

Peter PARKS / AFP – Messit akarták, de be kellett érniük egy B csapattal

Egy súlyosabb sérülés csapást jelentene nekik a hazai piacon, márpedig az argentin éppen elég meccset hagyott már ki az előző idényben is, a Ligák Kupájában nyújtott parádés teljesítményétől eltekintve nem sokat villogott. Messi már 36 éves, nem lehet csapágyasra játszatni mindenféle maratoni túrákon. Ebből a szempontból emberibb lett a turnézás az ötvenes-hatvanas évek óta.

Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az Inter Miami pontosan tudta, mibe megy bele. A csapatra kis túlzással senki sem lenne kíváncsi legnagyobb sztárja nélkül, az ázsiai túra pedig PR- és marketingszagú, zsebmegtömő kiruccanás volt.

Mindenkinek tisztában kellett lennie azzal, hogy ha nincs Messi, nincs parti: legalább néhány percre, szimbolikus jelleggel pályára kellett (volna) küldeni a szupersztárt, vagy – ha ez lehetetlen – jobban kommunikálni, hogy miért nem tud játszani.

Sportszakmailag és Messi egészsége szempontjából helyes döntés született, de ezt a keserű pirulát képtelenség beadni a kínai közönségnek. Annak, amely óriási vásárlóerőt jelent, és amelyre a világ számottevő klubjainak, bajnokságainak, sztárjátékosainak egyaránt szükségük van. Korábban az NBA vagy a Premier League is megérezhette, hogy ha az ernyőjük alá tartozó csapatok egyik reprezentánsa a kínaiak tyúkszemére lép (legyen szó az ujgurok vagy a hongkongi tüntetők melletti kiállásról, vagy – mint Messi esetében – egy megaláztatásként értékelt incidensről), akkor annak a bankszámlájuk láthatja kárát.

Hogy pont a létező legnagyobb piac közönsége előtt sikerült leégni, annak következményei lehetnek a Miami és Messi számára is.

De ezen már nem lehet segíteni, a héten ráadásul kezdődik az MLS új idénye a Real Salt Lake elleni mérkőzéssel.

Az argentin csillag hétfőn a Weibo közösségi platformra posztolt kétperces videóban kért elnézést szurkolóitól, és próbált magyarázatot adni a történtekre – talán ez is jelzi, hogy mennyire kedvében kell járni a kínai rajongótábornak.

Csatlakozz a Sport24 közösséghez, mondd el véleményedet zárt Facebook-csoportunkban, és vegyél részt csak előfizetőknek elérhető exkluzív eseményeinken.

CSATLAKOZOM