„Megerősítjük, hogy a Blackstone különböző okokból nem lesz a Bundesliga stratégiai marketingpartnere, bár a tárgyalások jól haladtak a felek között” – tudatta e-mailben a Német Labdarúgóliga (DFL). A német profi futball irányító szervezete ezzel a rövid közleménnyel ismerte el, hogy a két stratégiai partnerjelöltből (Blackstone, CVC Capital Partners) csak az utóbbi maradt, viszont érdemben nem indokolta, miért szakadtak meg a tárgyalások, csak egy félmondatot írt „kritikus pontokról”. A Blackstone szintén néma maradt.
A Bloomberg névtelenséget kérő, belső forrásaira hivatkozta azt írja: a Blackstone-t az tántorította el az üzlettől, hogy sokáig tarthat annak nyélbe ütése. Az üzleti életre szakosodott hírügynökség ugyanakkor azzal kezdi beszámolóját, hogy a tárgyalások megszakadása a szurkolói tiltakozások után történt meg – valószerű, hogy kapcsolat van a két esemény között. Az ultracsoportok „részleges sikerként” értékelték, hogy a befektetőjelölt kiszállt az egyeztetésből, és a tiltakozások folytatását ígérték. Ez nem meglepő, hiszen a lelátókon kint voltak a „Kollektíve visszautasítani a CVC-t és a Blackstone-t is” transzparensek.
és mit akar elérni a DFL?
Kezdjük az utóbbival, mert nagyon egyszerűen le lehet szűkíteni: a DFL új tőkét, új befektetőket akar vonzani a világ egyik legjobb bajnokságába a Bundesliga versenyképességének megőrzése érdekében.
Amikor a Deutsche Welle (DW) hírt adott 2023-ban a tiltakozási hullám elindulásáról, rámutatott, hogy mekkorára nyílt a bevételi olló a Bundesliga és az üzleti szempontból sokkal jobban menedzselt, világszinten sokkal jobban eladható angol Premier League között. A DW két példával világította meg a szakadéknyi különbséget: a Chelsea túlköltötte egy idény alatt a tizennyolc Bundesliga-csapatot, a Premier League nemzetközi közvetítési jogdíjbevétele (2022 és 2025 között 6,3 milliárd euró) pedig valósággal eltiporja a Bundesligáét (évi 170 millió euró).
A Deloitte friss, bevételi alapú „gazdaglistáján” (Football Money League) az első 30 helyezett között csak három német klub található – a Bayern München a 6., a Borussia Dortmund a 12., az Eintracht Frankfurt a 16. helyen –, angol ellenben tizennégy. A Bundesliga nagy (átlagnézőszám szempontjából Európában a legnagyobb), gazdag, vonzó, ám nem elég nagy, nem elég gazdag és még vonzóbb is lehetne – gondolhatja a DFL.
A labdarúgóliga terve: felállít egy, a hazai és nemzetközi média- és marketingjogok értékesítésével foglalkozó vállalatot (DFL Media GmbH & Co KGaA; azaz MediaCo). Ehhez külső befektető partnert keres, és a leendő üzlettársnak húsz évre odaadja a tevékenységből származó bevételek legfeljebb 8 százalékát. A befektetőnek legalább egymilliárd eurót le kellene tennie, a DFL pedig ebből különböző fejlesztéseket finanszírozna – többek között saját streaming szolgáltatását is magasabb szintre emelhetné. A ligának március végéig kellene döntést hoznia, bár a történtek után (hacsak a CVC nem követi a Blackstone-t) alighanem eldőlt a verseny. A luxemburgi székhelyű CVC a topligák közül a spanyol La Ligában és a francia Ligue 1-ben is érdekelt, előbbibe 2 milliárd eurót, utóbbiba 1,5 milliárdot fecskendez be hasonló megállapodások keretében.
A DFL a hivatalos honlapján egy teljes magyarázó cikket szentel a tervezett átalakításnak, és külön kiemeli, a német labdarúgás „szent tehenét”, az 50+1-es szabályt – mely szerint
– nem érintenék a reformok. Eszerint, ha egy klubnak többségi befektető-tulajdonosa van, akkor nem játszhat a német labdarúgás két legfelső osztályában. Az 1998-ban életbe léptetett szabály nem vonatkozik a vállalati csapatokra, azaz olyan klubokra, amelyeket több mint 20 éve ugyanaz a nagyvállalat folyamatosan támogat és fenntart. Ilyen a Bayer Leverkusen (Bayer gyógyszergyár), a VfL Wolfsburg (Volkswagen), és 2023-ig a Hoffenheim is kivétel volt (SAP), de Dietmar Hopp visszaadta többségi tulajdonrészét a klubnak.
„Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a klubokat nem vehetik át befektetők, és nem kényszeríthetnek ki olyan változásokat, amelyek a profitot a szurkolók érdekei fölé helyezik. A szabály megvédi a német klubokat a kalandorkedvű tulajdonosjelöltektől és őrzi azoknak demokratikus hagyományait” – magyarázza az 50+1-et a Bundesliga hivatalos oldala.
A DFL hangsúlyozza: az 50+1-nek „nem eshet bántódása”, a labdarúgóliga csak bevétele egy részét adná oda a befektetőjelöltnek, az nem kerülne teljesen házon belülre. Továbbra is a liga és a klubok határoznák meg a mérkőzések kezdési időpontját, ebbe a leendő stratégiai partnernek nem lenne beleszólása. A DFL nem adósodna el, viszont plusz tőkét tudna bevonni, ami versenyképesebbé tenné a Bundesligát.
Célunk az, hogy a Bundesliga és a Bundesliga 2 sport- és kereskedelmi szempontból is megőrizze versenyképességét, valamint pénzügyi stabilitását
– írja a drukkereket megnyugtatni kívánó liga. A bökkenő, hogy a szurkolók ebből egy betűt sem hisznek el.
A stratégiai tervet tavaly májusban leszavazták. Végül második próbálkozásra, 2023. december 11-én fogadták el, a minimálisan szükséges, kétharmados többséggel. A Bundesliga és a Bundesliga 2. 36 klubjából 24 szavazott mellette, tíz ellene, kettő tartózkodott – eggyel kevesebb igenlő voks, és megint leszavazzák a nagyszabású átalakítást.
A drukkerek gyanúja szerint a Hannover ügyvezetőjét, Martin Kindet anyaklubja azzal delegálta a tárgyalásokra, hogy nemmel szavazzon, és ő az utasítással dacolva igent mondott, ezzel billent át a voksolás. Nem tudjuk, ez igaz-e: a szavazás titkos volt, Kind és a Hannover sem árulta el, hogy a klubdelegált miként voksolt, az viszont tény, hogy a klub nemleges szavazásra utasította az ügyvezetőt, mert a Sportschau és a Bild megszerezte az erről szóló levelet. A Kicker további levelekhez jutott hozzá: Kind ezek szerint is a „szavazzon nemmel” utasítást kapta. A Hannover 96 – a klub, nem a futballcsapatot működtető gazdasági társaság – csütörtökön hivatalos közleményben erősítette meg, hogy Kindnek milyen utasítást adott, egyben nekiment a DFL-nek is, amely „szándékosan ködösített.”
Kind álláspontja jól ismert – a külső befektetők bevonásának és az 50+1-modell eltörlésének egyik szószólójáról van szó. 2009-ben kezdeményezte az 50+1 szabály megváltoztatását (döntő többséggel leszavazták), majd 2017-ben kivételt kért a szabály alól a Hannovernek (ezt a DFL nem adta meg). A klubvezető feje felbukkant az ultrák egy kétrudas molinóján – célkeresztben, ez nagyjából jelzi a népszerűségét is…
A német futballközeg jelentős része erősen tradicionalista, a közönség sem operettközönség. A klubok patinás, régimódi nevű intézmények, a helyi és regionális közösségek meghatározó szereplői, szerepük messze túlmutat azon, hogy „csak” sportegyesületekről, illetve azoknak a profi futballal foglalkozó gazdasági társaságáról van szó. A dortmundi klubvezető Hans-Joachim Watzke így magyarázta a jelenséget a Bundesliga hivatalos oldalának: „Hagyomány, hogy a német szurkoló közeli kapcsolatot ápol klubjával. És abban a pillanatban, hogy megérzi, nem szurkolóként, hanem fogyasztóként kezelik, baj van.”
Talán ezzel lehet a legegyszerűbben megmagyarázni a tiltakozásokat. Hiába próbálja a DFL megindokolni a változtatások szükségességét, a szurkolók azt érzékelik, hogy a befektetői szemlélet kerülőúton belopakodik a Bundesligába. És ha egyszer beteszi a lábát, onnan nincs megállás: a drukkerek attól tartanak, hogy előbb-utóbb vége lesz a tradíciókat védeni hivatott 50+1-es szabálynak, a hatalmas szurkolótáboroknak pedig egyre kevesebb lesz az esélyük érdemben befolyásolni a döntéseket. Elszabadulhatnak a jegyárak, a kezdési időpontok kevésbé nézőbarátak lehetnek, a Bundesliga hangulatát meghatározó szervezett szurkolói csoportokat pedig perifériára szoríthatják. Lehet, hogy csak félelmek ezek, de nem alaptalanok, és elegendők ahhoz, hogy a tüntetések már hosszabb ideje rendszeresek legyenek.
decemberben 12 perces „kollektív csend” fogadta a csapatokat, az előző hétvégén záporoztak a teniszlabdák és a csokipénzérmék. A legkreatívabb tiltakozást a hamburgi ultrák mutatták be, akik kerékpárzárakat tettek a kapufákra, és molinóval üzenték meg, miként lehet azokat kinyitni.
„A befektetők és Martin Kind a mi problémánk – a megoldás az 50+01! Nem a DFL-befektetőkre!” – szerepelt a kiírásokon. A számzárakat természetesen az 50+01 kombináció nyitotta (volna) ki…
Az ultrák a heves tiltakozással érzékeny pontra ütnek. Mérkőzéseket kellett hosszabb időre megszakítani, ami joggal idegesíti a közvetítő partner tévétársaságokat. Az nem biztos, hogy a drukkermozgalom jó vért szül (a klubvezetők nyilván nem örülnek a szervezett szurkolói csoportok gáncsoskodásának), de a tiltakozásoknak van céljuk: elriasztani a befektetőjelölteket, ezzel megtorpedózni a DFL tervét. A 23 klub szurkolói csoportjait tömörítő Unsere Kurve részsikernek tartja a Blackstone visszatáncolását.
„Pontosan ezt akartuk elérni, a tiltakozásunk sikeres volt” – mondta a SiD hírügynökségnek Jost Peter, az Unsere Kurve elnöke. A szurkolók újabb, immár nyílt DFL-szavazást követelnek a befektetési tervről, és nem hajlandók tárgyalni a ligával, amely egyeztetésekre hívta őket. A DFL pozíciója valamelyest meggyengült: már nincs verseny a befektetők között, a kalapban maradt partner (CVC) pedig hétről hétre láthatja, mennyire heves tiltakozásokkal kell szembenézni. Több klub (az Union Berlin, az Osnabrück, illetve a Karlsruhe) biztosan támogatna egy megismételt szavazást a szurkolók megnyugtatása érdekében, a Hertha BSC, a Kaiserslautern és az Eintracht Braunschweig szintén hajlik erre. A DFL jogi okokból ezt nem tartja megvalósíthatónak.
A labdarúgóliga és a szurkolók közötti kötélhúzás újabb menete a hétvégén következhet – az ultrák azt ígérték, a tüntetéssorozat folytatódik. Hogy meddig? Amíg a DFL hátraarcot nem csinál – viszont a ligának pénzre van szüksége, és
Bár Németországban akár ez is megtörténhet.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
