Száz évvel ezelőtt, 1924. február elsején az FTC vezetősége azt terjesztette az MLSZ tanácsa elé, hogy az Üllői úti pálya állóhelyén tribün létesülne, amelyen páholyok lennének 3000 ülőhellyel, ezenkívül az északi kapu mögött, ahol már két állóhelyi tribün áll, felépítenék a harmadikat. A befogadóképesség 3000 ülő- és 8000 állóhellyel emelkedne – tették hozzá az ötletgazdák.
A szövetségi ülésen, amelyen Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok, az MLSZ alelnöke elnökölt, egyhangúlag megszavazták a javaslatot, jóllehet az átépítés tervezett költsége másfél milliárd korona volt. (Aztán a végösszeg két és fél milliárdra rúgott.)
Az FTC és az Ingatlanforgalmi Bank Rt. képviselői február 16-án írták alá a nagy összegű kölcsönszerződést,
Ám a Nemzeti Sport már 1924 májusában arról cikkezett, hogy „az új, megnagyobbított FTC-pálya sem lesz képes egy-egy nagy mérkőzés nézőtömegét befogadni, a fejlesztésben tehát a mostani építkezés csak egy állomás a további fejlődés, a teljes kiépítés útján, amire az Üllői úti sporttelep teljes mértékben alkalmas”.
A ferencvárosi vezetőség mert még nagyobbat álmodni. Az elöljárók azzal a tervvel is foglalkoztak, hogy a klubház mellett elterülő terasz helyére is tribünt építtetnek. Ez – a korabeli számítások szerint – további 35 000 embert fogadott volna be, így FTC-sporttelep nézőtéri kapacitása elérte volna a 80 ezret.
Nagyjából a felénél maradtak.
De azt is ovációval fogadta a sportsajtó. A Sporthírlap így írt 1924. augusztus 30-án, egy nappal a nyitó mérkőzés előtt:
A legnehezebb körülmények között kezdett hozzá az FTC a tavasszal második nagy tribünje megépítéséhez, és amíg befejezte, ezerféle akadállyal kellett megküzdenie. Bátran megállapíthatjuk, hogy ez az egyetlen építkezés Budapesten, amelyet sikerült befejezni.
A lap megjegyezte még: „Az új tribünnek óriási előnye, hogy legmagasabb pontja is sokkal közelebb (tizenhat méterre) fekszik a futballpályához, mint a régi, miután a futópálya az Üllői út mentén nem olyan széles, mint a túlsó oldalon. Aki egyszer kipróbálja az új tribünt, alighanem fel nem cseréli többet a régivel, mert még az a természetes előnye is megvan, hogy kora tavasszal és késő ősszel odatűznek az áldott napsugarak.”
A Nemzeti Sport az avatást megelőzően elégedetten állapította meg: „Sehol a világon nincs annyi és olyan modern pálya, mint éppen a mi fővárosunkban, Budapesten. Talán London az a város, ahol a futball óriási népszerűsége folytán leghamarabb kiépültek az óriási befogadóképességgel rendelkező sporttelepek.”
Közbevetőleg: az emelkedett méltatások nyilván nem annak szóltak, hogy a B tribün bemutatása alkalmával „a megtekintés fáradalmait az udvarias FTC uzsonnával enyhítette”.
Az első meccs a magyar–lengyel válogatott találkozó volt. Pardon, az volt a második. Elvégre előmérkőzést is rendeztek Budapest és Bécs másodosztályú válogatottja között. Ne legyintsünk, mert 1-0-ra győztes honfitársaink csapatában helyet kapott Zsák Károly (33 FC) és Bukovi Márton (Ékszerész), míg az osztrák együttesben az akkor még a Hertha Wienben futballozó Matthias Sindelar.
