Ha nem lenne a Girona, most mindenki a Las Palmas csodakapusáról beszélne

Spanyolországban most minden a listavezető Gironáról szól – jogosan –, de kicsit lejjebb pillantva a táblázaton egy másik erőn felül teljesítő csapatot is találunk. Az újonc Las Palmas 21 forduló után a nyolcadik helyen áll, négy pontra az európai kupaindulástól. Az együttest 2022 nyara óta García Pimienta irányítja, aki korábban a Barcelona utánpótlásában és a klub második csapatánál dolgozott. A feljutást elsősorban a jó védekezéssel sikerült kivívni – a Las Palmas kapta a legkevesebb gólt a másodosztályban (29-et) –, és egyelőre az élvonalban is ennek köszönhetően eredményes a csapat.

Kezdjük azzal, hogy mennyire megérdemelt a jelenlegi nyolcadik hely! A csapat összteljesítményének megítéléséhez a büntetők nélküli várható szerzett (npxG) és kapott (npxGA) gólok számát vesszük alapul. Kilencven percre vetítve a Las Palmas 0,68 gólra elegendő helyzetet alakít ki, ami a La Liga 20 csapatos mezőnyében a legkevesebb. Ezzel szemben az ellenfeleknek majdnem kétszer ennyi, 1,26-os npxG-t enged a védelem, aminél ugyan nyolc együttes is rosszabbul teljesít, de így is a ligaátlag alatt van. Röviden összefoglalva tehát:

a támadással és a védekezéssel is akadnak gondok bőven.

De akkor mégis hogyan lehetséges, hogy az európai kupaindulásért harcolnak a Kanári-szigetiek?

Ilyen számok mellett az eredményességhez az kell, hogy a pálya egyik végén jelentősen túlteljesítsen a csapat. A Las Palmas 21 forduló alatt 21 gólt szerzett, vagyis egyértelmű, hogy nem a támadósorban kell keresni a siker titkát. A tizenhét kapott gól viszont már sokkal impozánsabb, sőt: ennél kevesebbszer csak a Real Madrid kapuját tudták bevenni a ligában. A Las Palmas úgy kapott tizenhét gólt, hogy az ellenfelek összesített xG-je 30,1 vagyis a lövések pozíciója alapján ennyi gólt kellett volna szerezniük. Már csak az a kérdés maradt hátra, hogy vajon az ellenfelek rossz helyzetkihasználása az oka az európai szinten is példátlan felülteljesítésnek?

Vagy a Las Palmas kapusa véd ennyire jól?

Ennek megválaszolásához egy másik minőségi mutatóra van szükségünk. Az xG azt mondja meg, hogy egy-egy lövés mekkora valószínűséggel eredményez gólt a pozíciója alapján. Klasszikus példa erre a tizenegyes, és – bár ez adatszolgáltatónként minimálisan eltér – hozzávetőleg 0,75-ös xG-értékkel bír. Ez azt jelenti, hogy négy tizenegyesből három gól lesz. A PSxG (post-shot xG) viszont az alapján minősíti a lövést, hogy a kapu mely pontjára tart (értelemszerűen csak azokat minősíti, amelyek eltalálják a kapu felületét).

Egy, a kapus kezébe tartó lövés sokkal kisebb értéket fog kapni, mint az, amelyiket a jobb felsőbe küldenek. Ezt a mutatót leginkább a kapusok értékelésére szokták használni; az a mondás, hogy akinek a PSxG-je hosszú távon pluszban van (tehát góloktól mentette meg a csapatát), az átlagosnál jobb kapus, akinek pedig mínuszban, az rosszabb. A Las Palmas kapusának, Álvaro Vallésnek már tavaly (+4,5) és tavaly előtt (+4,7) a másodosztályban is pluszban volt a PSxG-je, de amit most művel, az egészen elképesztő.

Vallés kapujára eddig 93 lövés érkezett, ezeknek az összesített PSxG-je 29,4 volt – vagyis az alapján, hogy a kapu mely pontjára tartottak, ennyi gólt kellett volna szerezniük az ellenfeleknek. Vallés azonban csak 17-et kapott, azaz 12,4 góltól mentette meg a Las Palmast a bravúrjaival. Csak, hogy kontextusba tegyük ezt a teljesítményt: az öt európai topliga 96 csapatának kapusai között messze ez a legjobb érték, a rangsorban második Arthur Desmas (Le Havre) PSxG-je is „csak” +6,9.

Ezek az adatok Vallés klasszisa mellett azt is megmutatják azonban, hogy a kapus néha mennyire kiszolgáltatott helyzetben van.

Ennek oka pedig a Las Palmas játékstílusa. A vezetőedző Pimienta tősgyökeres barcelonai, így nem meglepő, hogy a Las Palmas a lassú, sokpasszos focit játszó csapatok közé tartozik. Az újonc labdabirtoklásai átlagosan négy passzból állnak (ennél csak a Real Madrid, a Barcelona, a Girona és az Atlético passzol többet), a labda pedig 1,71 méter/másodperc sebességgel halad az ellenfél kapuja felé (ennél lassabban csak a Girona és a Barcelona vezeti a támadásait).

A Las Palmas rendszerint támadólag lép fel a meccsein, ezért magasra tolt védelmi vonallal játszik, és úgy próbál meg védekezni, hogy nem veszíti el a labdát. Ha ez mégis megtörténik, akkor azonnali területszűkítéssel próbálja meg hibára kényszeríteni az ellenfelet, és visszaszerezni a labdát. Ehhez leggyakrabban a lescsapdát alkalmazza Pimienta; a Las Palmas ellenfeleit eddig összesen 104-szer állították meg lesen, ami a legtöbb a La Liga mezőnyében. Sőt az öt európai topligát nézve is csak az Aston Villa állította lesre többször az ellenfeleit (106). A Las Palmas hatékonyan használja a lescsapdát, de ebben nagyon nagy a kockázat, ahogyan azt az ellenfelek xG-je és PSxG-je is mutatja.

A lescsapdát egy teljes meccsen át hiba nélkül fenntartani gyakorlatilag lehetetlen feladat. Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb a védelem egyik tagjának kihagyjon a figyelme egy pillanatra, és máris bukik az egész rendszer. Ilyen esetben az ellenfél támadója ziccerben vezetheti kapura a labdát – hacsak nincs egy söprögető kapus a védelem mögött. A söprögető kapusra jellemző, hogy fel van készülve az ellenfél mélységi beindulásaira, így, ha esetleg valamelyik védő beragad a lesre állításkor, a kapusnak még van lehetősége tisztázni.

Vallés nemcsak a megelőzött gólok számában emelkedik ki a spanyol és az európai mezőnyből, hanem a tizenhatoson kívüli védekező akciók számában is.

A Las Palmas kapusának 55 ilyen típusú akciója volt eddig a mostani évadban; a La Ligában ez a legtöbb, de Európában is csupán a Bochum kapusa, Manuel Riemann előzi meg őt (62). Vallés tehát amellett, hogy bravúrt bravúrra halmoz, a mezőnymunkából is aktívan kiveszi a részét.

Ez az erénye pedig a támadásépítéseknél is jól jön. Ahogyan arról az előbb szó volt, a Las Palmas hátulról, lassan építi az akcióit, ilyenkor pedig gyakran előfordul, hogy a kapust is be kell vonni a labdakihozatalba. Megintcsak az öt európai topligát figyelembe véve: egyetlen kapus sem passzol többet Vallésnél (48,1 passz 90 percenként – a kirúgásokat nem számolva). Az alábbi ábrán Vallés labdaérintéseinek helye látható a múlt heti Rayo Vallecano ellen 2–0-ra megnyert bajnokin.

A kapus összesen 76-szor ért labdába

(csak három csapattársnak volt ennél több labdaérintése), ebből tizenhatszor a tizenhatoson kívül.

Összefoglalva tehát, a Las Palmas legfőképpen kapusának köszönheti a jó szereplését. Vallés lényegében mindent tud, amit egy modern kapustól elvárnak: 1) kiveszi a részét a labdakihozatalból; 2) utolsó emberként biztosít a védelem mögött; 3) góloktól menti meg a csapatát. A Las Palmas kockázatos futballt játszik, ami nagymértékben függ az egyén (ez esetben Vallés) formájától, de a kapus teljesítménye 21 forduló után is kitart.

A szezon vége felé közeledve majd azért valószínű, hogy Vallés számai romlanak (a +12,4-es PSxG hosszú távon fenntarthatatlannak tűnik), de a felsőház elérése így is reális cél lehet az újonc számára – kiesési gondjai biztosan nem lesznek. Ami pedig Vallést illeti, kapusposzton még mindig fiatalnak számít (26 éves), így

nem lenne meglepő, ha a következő idényben valamelyik topcsapat kapujában látnánk.

A szerző Kovács Gábor, az FTC adatelemzője.