Aki a kevésgólos meccsekben is meglátja a szépet – olasz filozófus visz új színt a francia fociba

2019-ben új időszámítás kezdődött az OGC Nice-nél, augusztusban ugyanis bejelentették, hogy Sir Jim Ratcliffe és az Ineos beszáll a helyi fociba és megveszik a klubot. Nizza az ötödik legnépesebb, és az egyik legtehetősebb város Franciaországban, azonban az 1904-ben alapított focicsapatot nyugodtan nevezhetjük alulteljesítőnek, bajnoki címet és kupát is négyszer-négyszer nyert, azaz mérsékelten sikeres az eddigi szereplése. A Ligue 1-ben 1959-ben, a kupában pedig 1997-ben győzött legutóbb, azóta pár évig a másodosztályt is megjárta a Nice.

Így aztán a leggazdagabb brit felbukkanását érdeklődve nézték és nemcsak az Azúr-parton, hanem Nagy-Britanniában is. A nagy áttörés azonban egyelőre még várat magára, hiába fordultak meg olyan edzők a csapatnál, mint az akkor még nagy ígéretnek tűnő Patrick Vieira, vagy épp a később a PSG-vel bajnoki címet nyert Christophe Galtier, ötödik helynél magasabbra még nem sikerült jutni a szezon végére az Ineos-érában.

2022 nyarán a vezetőség újabb bizalmat szavazott Lucien Favrénak, akiről meglehetősen szép emlékeket őrizhettek a szurkolók, ugyanis előző, 2016-os kinevezésekor az első szezonjában – Mario Balottellivel a csatársorban – bajnoki bronzig vezette a csapatot. A svájci edző második időszaka ugyanakkor egy mélyrepülés volt, a csapat se szépen, se eredményesen nem játszott, majd szégyenszemre kiesett a kupából a harmadik ligás Le Puy Foot ellen. Mivel a bajnokságban is csak a 11. helyen állt a csapat, Favrét kirúgták.

Francia kluboknál jellemző, hogy ilyenkor a biztosra mennek, a Nizza azonban azt a Didier Digard-t tette meg vezetőedzőnek a szezon végéig, aki korábban évekig játszott a klubnál, és Favre menesztésekor a B csapatot irányította. Digard-ral kilőtt a Nice, az első 14 meccsét új edzőjével veretlenül vívta meg a csapat, nyolcszor is nyert (kiütötte a Montpelliert, de elkapta a Lenst, a Marseille-t és a Monacót is), és közben továbbjutott a Konferencia Ligában is.

A PSG rángatta vissza a földre a nizzaiakat, akik ezután egy hónapig nem nyertek meccset, és a Basel ellen csalódást keltő módon kiestek a KL-negyeddöntőben. A szezont ugyan a Lyon legyőzésével sikerült lezárni, de az utolsó 13 fordulóban szerzett 17 pont, valamint a bajnoki a kilencedik hely után adta magát a kérdés: vajon tényleg Digard a megfelelő ember és kapjon esélyt, hogy a nyári felkészülést követően egy teljes szezonban bizonyítson, vagy keresni kell egy új vezetőedzőt? A második forgatókönyv teljesült, újabb váltás következett a kispadon, és sikerült mindenkit meglepni azzal, hogy a vezetőedzőként addig csak Törökországban dolgozó, mindössze 34 éves Fariolira esett a választás.

Abban már semmi szokatlan nincs manapság, hogy egy edző komoly játékosmúlt nélkül is eljut egy topligás klubhoz: José Mourinho portugál tartalékbajnokságokban játszott, majd volt tolmács is; Julian Nagelsmann karrierje sérülések miatt még azelőtt véget ért, hogy beindult volna; Maurizio Sarri bankárból képezte át magát; a francia élvonalban dolgozó Will Still pedig tinédzserként, a Football Manager-játék hatására döntött úgy, hogy a labdarúgó-pályafutás helyett inkább az edzői szakmára készül rá. Ebbe a sorba illik Farioli is, aki kapusként amatőr szintig jutott, majd a nagy focis álmokat viszonylag korán elengedte, már ami a játékoskarriert illeti. Hogy a focit nem engedte el, azt megerősíti, hogy a diplomamunkáját is a labdarúgás és azon belül is a kapusposzt esztétikájáról írta a firenzei egyetem filozófiaszakán.

Farioli, mi itt nem a Gazzetta dello Sportnak írunk

– mondta akkor a professzora, aki a So Footnak már nevetve emlékezett vissza erre és megjegyezte, diákja szerencsére nem hagyta lebeszélni magát a témáról.

Farioli ezután olasz alacsonyabb osztályban edzősködött, majd beszállt a katari futballprojektbe a 2022-es világbajnokság előtt, az Aspire Akadémián dolgozott és fiatal kapusokkal foglalkozott. Közben saját honlapján focielemzéseket írt, mígnem

2017-ben váratlanul felhívta őt telefonon Roberto De Zerbi, hogy olvasta az írásait, nagyon tetszettek neki, különösen az, amiket korábbi csapatáról, a Foggiáról írt. Ezután megkérdezte, nem csatlakozna-e a stábjához.

Farioli a meglepettség után igennel felelt, így aztán előbb a Beneventónál, majd a Sassuolónál dolgozott együtt a feltörekvő vezetőedzővel a következő három évben. „Bár kapusedzőként dolgoztam, de teljes értékű társ voltam. Soha akkora szabadságot még nem kaptam, mint nála. Volt egy saját Guardiolám” – mondta erről az időszakról a Gazzettának.

2020-ban Farioli még előadást tartott a Barcelona akadémiáján, a La Masián, majd Törökországba ment, ahol már másodedzőként helyezkedett el az Alanyaspornál, 2021 márciusában pedig jött a lehetőség, hogy Karagümrüknél vezetőedző legyen – 31 éves volt ekkor. A Karagümrük akkor frissen feljutottként a nyolcadik helyen állt, Farioli pedig ennél előrébb nem tudta vezetni a csapatot, ugyanakkor a tíz bajnokin elért négy-négy győzelem és döntetlen, és csak két vereség elég jól mutatott, főleg, hogy közben a későbbi bajnoki Besiktast is sikerült legyőzni. Törökország nem a nyugdíjas edzői állások országa, így a következő szezonban, három egymást követő vereség után közös megegyezéssel távozott, de aztán két hét múlva már az Alanyaspornál találta magát, mint vezetőedző.

Az Alanyaspornál rendre a Brighton meccseit néztük és elemeztük, hogyan mozognak együtt játékosok, főleg a pálya belső részein. Ő és De Zerbi is a futball megszállottjai, akik folyton valami újon gondolkodnak

– emlékezett vissza Arnaud Lasumba a közös törökországi időszakra, illetve arra, hogy Fariolira mekkora hatással volt a Brightonnál egyre több futballszurkolót maga mellé állító De Zerbi.

Az év közbeni edzőváltás bejött, az Alanyaspor története addigi legtöbb szerzett pontjával az ötödik helyen végzett a török élvonalban, de alig több mint fél évvel később, 2023 februárjában Fariolit menesztették. Azonban ez a viszonylag rövid vezetőedzői időszaka is elég volt, hogy felkerüljön Ratcliffe-ék radarjára.

„Adatalapú elemzést végeztek, a különböző szűrések után megmaradt nevek között szerepelt az enyém is. Ezután egy elég hosszú állásinterjún vettem részt, vagy öt órán át tartott” – mondta Farioli, akinek sikerült meggyőznie az Ineos sportügyi fejeseit, ugyanis nem minden előzmény nélkül, de azért meglepetést okozva nevezték ki.

Mivel elég sokan szkeptikusak voltak egy Törökországból érkező és még csak 34 éves vezetőedzővel szemben, így felharsant itt-ott füttyszó, amikor a szezon első három bajnokiján döntetleneket szállított a csapat. A Lyon elleni, hazai 0-0-t követően a csapat védője, Dante (aki a többi közt három bajnoki címet és egy Bajnokok Ligáját nyert a Bayern Münchennel) vette védelmébe Fariolit, mondván nem lehet egyik pillanatról a másikra csodát várni, a keret és az edző is még ismerkedési fázisban van, össze kell csiszolódniuk.

Ez utóbbi nagyon is sikerült, mert a Nice a szezon első 13 fordulójában veretlen maradt, sőt mi több, nyolcszor győztesen hagyta el a pályát, verte a többi közt a PSG-t, a Monacót és a Marseille-t is.

A sikerek egyik alapja az volt, hogy Farioli korábbi kapusként először a tizenhatoson belül hozott meg egy markáns döntést, elengedte Kasper Schmeichelt, és második számúból előléptette Marcin Bulkát, aki például a Monaco ellen két tizenegyest is kivédett, és a bajnokságban az eddigi 18 forduló alatt 11-szer nem kapott gólt. A lengyel az európai topligák első felében van azzal, hogy az ellenfelek lövéseinek minőségét figyelembe véve 3,4 góltól mentette meg eddig csapatát. Közben előtte az egyik legjobb védelem van egész Európában, ugyanis csak az Arsenal kapuját sikerül kevesebbszer eltalálni, mint a Nizzáét (2,5 lövés meccsenként).

„Amikor találkoztunk, ámulatba ejtett bennünket. Fantasztikus ember, meggyőződéses és olyan elképzelései vannak, amik Franciaországban ritkák. Itt a legtöbb csapat a meccs kontrollálására, a labdabirtoklásra törekszik, ő azonban stabilitást akar.

Ez persze olykor teret enged a kritikáknak, mert túlzottan kiegyensúlyozott mérkőzéseink vannak. A nézők és az újságírók jobb szeretik, amikor sok a fordulat, amikor a játék az egyik kaputól a másikig megy. Ezzel szemben mi sokkal kiegyensúlyozottabbak, szilárdabbak vagyunk, de nagyon érdekes és inspiráló nézni egy másfajta játékot.

Francesco merőben szokatlan nyomot hagy a bajnokságon” – mondta a nizzaiak sportigazgatója, Florent Ghisolfi a vezetőedzőről.

Farioli a saját filozófiája kapcsán úgy nyilatkozott, hogy biztos játékra törekednek minden téren, épp ezért a mérkőzések után nem az előre játék miatt, hanem azért szokta megdicsérni a támadóit, ahogyan védekeztek.

„Ahogy én látom, az átmenetek határozzák meg a Ligue 1-t, épp ezért próbáljuk lassítani kicsit a játékot. Mert minél gyorsabban próbálunk előretörni, a labda annál gyorsabban jöhet vissza, márpedig az lenne a lényeg, hogy kevesebbszer rohanjanak le minket, ezért kulcsfontosságú a türelem. Épp ezért kevés az átmenet a játékunkban, jól védekezünk a labda nélkül, de labdával is” – magyarázta a vezetőedző a Nizza támadásban 4-3-3-as, védekezésben pedig 5-4-1-es szisztémájáról, illetve arról, hogy kivárnak addig, míg a játékosok felveszik a megfelelő pozíciót, hogy miután elindítják a támadást, az se érje őket váratlanul, ha esetleg elveszítenék a labdát.

A már említett Bulka mellett mindenképpen ki kell emelni Dantét, aki 40 évesen is a liga egyik legjobb formát nyújtó belső védője és társát, a korábban a Barcelonánál könnyűnek találtatott (mindössze öt meccs az első csapatban) Jean-Clair Todibót, valamint a középpálya legfontosabb tagját, Morgan Samsont, és a csatár Terem Moffit, utóbbi a 19 nizzai bajnoki gólból nyolcból vette ki a részét – hatot maga lőtt, kettőt előkészített.

A kevés lőtt gól – a francia élvonalban csak négy csapat talált be kevesebbszer a Nizzánál – és a rengeteg nullára hozott találkozó tényleg egy defenzív csapat képét vetíti elénk, az igazság azonban az, hogy a Nice egyelőre alulteljesít támadásban, ugyanis majdnem héttel lőtt kevesebb gólt, mint amit a helyzetek minőségét visszaadó xG-mutató szerint szerezhetett volna – másik oldalon védekezésben erősen felülteljesít, még úgy is, hogy eleve a legkevesebb gólt ígérő helyzetet engedélyezte az ellenfeleknek.

Ha unalmas lenne a stílusunk, akkor biztosan nem lenne olyan jó a hangulat a stadionban a meccseink végén, mint szokott. Számomra nem unalmas az, hogy nem kapunk gólt, ez sokkal inkább mutatja meg, hogy szívvel és alázattal játszunk

– véli Farioli.

Az azért sejthető volt, hogy a végtelenségig nem tart majd ki a veretlenségi sorozat, a Nice pedig december eleje óta elkezdett botladozni, a legutóbbi öt bajnokijából kettőt nyert meg, miközben háromszor is kikapott – ám még így is a PSG elsőszámú üldözője, bár a Brest és a Monaco is a nyakában liheg. Francesco Farioli és a klubvezetők sem győzik hangsúlyozni, hogy hosszú távú projektben gondolkodnak, amihez türelem kell, de azért, ha a dobogót tudná hozni a csapat, akkor történelmet írna, mert először szerepelhetne a Bajnokok Ligája csoportkörében.

Ezt a tempót alighanem Farioliék és elviselnék.