Németországban számos lenyűgöző méretű pályaudvar akad, a leverkuseni azonban nem tartozik közéjük. Egyszerű, elővárosi jellegű, jobbára ingázókat kiszolgáló vasútállomásán felújítási-bővítési munkákat végeznek, és a helyiek némi akasztófahumorral tavaly év végén már azzal viccelődtek, hogy
Ismerve a Vizekusen vagy Neverkusen hírnevét – mindkét gúnynév arra utal, hogy a Bayernek rossz szokása orrhosszal lemaradni a nagy trófeákról –, az is nagy szó, hogy ez a dilemma egyáltalán felvetődik a balsorshoz már rég hozzászokott szurkolókban. Márpedig a salátástál egyre elérhetőbbnek látszik: 18 forduló után a Leverkusennek 48 pontja van, a Bayern Münchennek 41 (igaz, a rekordbajnok egy mérkőzéssel kevesebbet játszott, tehát vesztett pontokban csak 4 a különbség), az pedig nem is kérdés, hogy a két csapatból eddig melyik rukkolt elő szórakoztatóbb focival.
Spoiler: nem a Bayern München.
Most vagy soha?
A Bayern München 2012/13 óta tartó egyeduralmának – ez 11, zsinórban megnyert bajnoki címet jelent – megtöréséhez egyszerre két dolog kell. A rekordbajnoknak magához képest rossz idényt kell futnia, kihívójának pedig magához képest kiemelkedőt. A Bundesliga-rajongók trónfosztásra áhítozó része az előző évadban láthatta, hogy egy magához képest pocsékul teljesítő Bayern München önmagában nem elég a salátástál elvesztéséhez, a potenciális vetélytársnak végig kell bírnia a bajnoki versenyfutással járó terhelést. A múlt év tavaszán majd’ minden ütőkártya a Borussia Dortmund kezében volt, de a fekete-sárgák nem bírtak a saját idegeikkel, és a Mainz elleni 2-2 az utolsó fordulóban azt jelentette, hogy bajnokünneplés helyett a (nagyon) keserű pirula lenyelése maradt.
A 2023/24-es évadban látott Leverkusen viszont erősebb a legutóbbi kihívó Dortmundnál. Hogy mást ne mondjunk, 14 (!) ponttal gyűjtött többet az első 18 fordulóban, mint a tavalyi BVB, ami egészen nyaktörő, klubrekord-döntögető tempót jelent. A Leverkusen mostani pontszámával a 9. helyen végzett volna a 2022/23-as Bundesliga végelszámolásánál, és, ha a következő fordulóban is győzni tud, akkor már felülmúlja saját előző évadbeli ponttermését. Ennél jobb illusztráció nem kell ahhoz, hogy
A Bayer ígéretes szezonkezdetéről már szeptemberben írtunk, és a címbéli jóslat – mely szerint a Leverkusen lehet a Bayern München legnagyobb kihívója – már biztosan beigazolódik, hiszen a többi rivális tisztes távolból nézi csak a gyógyszergyáriak és a bajorok hátát. A leverkusenieknek most vagy soha érzésük lehet: a mostanihoz hasonló esélyük a 2001/2002-es – a bajnokságban, a Német Kupában és a Bajnokok Ligájában is második helyen végzett – „ezüstcsapat” óta nem volt.
„Most van egy olyan Leverkusen, amely messze felülmúl minden várakozást. A Leipzig elleni meccsük tipikusan olyan találkozó volt, amelyen az előző évek kihívói pontokat hullajtottak volna. De nem tették. Kétszer hátrányba kerültek idegenben, de nyertek. Münchenben szintén kétszer hátrányba kerültek idegenben, de ikszeltek. A Dortmund ellen is hátrányból mentettek pontot. Stuttgartban is. Klisé, de ez a bajnokaspiránsok egyik jele” – hangzott el a Gegenpressing podcast friss epizódjában. A Kicker szakírója, Stephan von Nocks hasonlóképpen értékelt („Amit a Leverkusen csinált, abban volt valami Bayern-szerű”).
Xabi Alonso csapata olyan ütemben gyűjti a pontokat, amelynél jobbat csak Pep Guardiola lehengerlő Bayernje mutatott a közelmúltban. Ráadásul – ismerve a Bundesliga erőviszonyait, ez nagyon nagy dolog – a Leverkusen minden statisztikai mutatóban felveszi a versenyt a Bayernnel: védekezésben, passzjátékban, támadásban, és még a produktum is tetszetősebb, mint a bajnokság topfavoritjánál. A támadóharmadba az összes Bundesliga-csapat közül a Leverkusen juttatja be a legtöbbször a labdát, egyben a legpontosabban is teszi ezt. A befejezések is jók: az agresszív, kiszámíthatatlanul támadó Bayer ereje nem fogy el a kapu előtt, lövéshatékonyságban is a liga élmezőnyébe tartozik.
(rendezetlen védelem elleni játékban már az előző idényben is jeleskedtek), pontrúgásaik sikerességét jelentősen megdobta a gólpasszlistán második Alejandro Grimaldo szerződtetése, a nyáron hozott rutinos játékosok (Grimaldo, Granit Xhaka, a Bundesliga „fantasykirály” Jonas Hofmann) mind telitalálatnak bizonyultak, ahogyan a fiatal érkezők közül a házi gólkirály Victor Boniface is. És persze mindez nagyon ígéretes vázra – benne a szupertehetség Florian Wirtz-cel – épült. A WyScout teljesítményindexe szerint a Bundesliga álomcsapatába öt leverkuseni (Lukas Hradecky, Jonathan Tah, Jeremie Frimpong, Grimaldo, Wirtz) fér be, de Boniface és Hofmann is a tizenegy kapuján dörömböl a posztonkénti rangsor alapján.
Xabi Alonso együttese a Bundesliga hajrákirálya: az utolsó negyedórában elért gólokat tekintve 8-1-re áll, három rangadón (Bayern München, Dortmund, Leipzig) fogott pontot vagy pontokat a meccs legvégén. A támadógépezet egyelőre megállíthatatlan: a Bayer minden tétmérkőzésén betalált – ez már 27 találkozót jelent –, 23 alkalommal pedig legalább kétszer az aktuális ellenfél hálójába került a labda. Ezek a számok egy csúcsformában játszó Bayern Münchennek is becsületére válnának. A csapatvédekezés szintén kiváló, bár a lipcsei mérkőzésen azért meglátszott, hogy a stabil védőhármas két tagja (Odilon Kossounou, Edmond Tapsoba) épp az Afrika Kupán szerepel. A kulcsemberek helyére előrelépők eddig hozták, amit hozni kell – az ANK kritikus időszakát eddig két győzelemmel tudta le a Bayer.
Ami a Leverkusen ellen szól
Két mondattal is le lehetne rendezni ezt:
- Mert a Bayern München a Bayern München.
- A Leverkusen pedig a Leverkusen.
A poénkodást félretéve, azért van több dolog is, ami arra utal, nem lesz végig felhőtlen az ég Xabi Alonso csapata fölött. Az egyik ilyen, hogy a mutatók szerint a Leverkusen egyelőre jócskán túlteljesít, míg a Bayern minimálisan alulteljesít – láttunk már olyat, hogy egy csapat végig a várható mutatóit fölülmúlva szerepelt (lásd az Union Berlin előző idénybeli, meghökkentő adatait), de ez azért nem mindennapos.
A Leverkusen az úgynevezett várható pontok (expected points) mutatóban erősen pozitívban van (38,55 várható pontra 48 ténylegesen megszerzett pont, a Bayernnek 42,98-ra van 41). A várható gólokat (xG) messze „felüllövi” a Bayer (10 góllal többet szerzett, mint az a helyzetei minőségéből következne), és kevesebb gólt kap annál, mint az várható lenne (a differencia az xGA és a kapott gólok között közel 5). Ezek az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy
Egy bajnoki évadot végig lehet-e vinni úgy, hogy a mutatók szélsőségesen pozitívak – az, hogy mi lesz később, most aligha érdekli a leverkuseni drukkereket.
Szintén kérdéses, hogy a hiányzókkal miként birkózik meg a gárda, de tegyük hozzá, hogy ebben az idényben a vetélytárs Bayern Münchennek a Leverkusennél súlyosabb keretösszeállítási gondjai vannak. A müncheniek törzsgárdája 19 fős, a rotációs lehetőség szűk, a hatos (illetve a védekező hatos) lyukas szerepkör, a keret kiegyensúlyozatlan, és Nusszair Mazraui (ANK), illetve Kim Min Dzse (Ázsia Kupa) is válogatott-tornán vesz részt. A Leverkusen rotációja szintén viszonylag szűk, de kiegyensúlyozottabb (még ha nem is olyan értékes, és persze a sztár is kevesebb benne), Xabi Alonso eddig jól tudta cserélgetni a játékosait, rugalmasan alkalmazkodott a kihívásokhoz, és, ha kellett, jól be tudta tömni a keletkezett lyukakat.
Most viszont tán kicsit túl sok lett a lyuk: az Afrika Kupán szereplőket (Tapsoba, Kossounou, illetve Amin Adli) már említettük, Boniface is az ANK-n lenne, de ehelyett megsérült (leghamarabb március végén tér vissza), a Leipzig elleni rangadón pedig kidőlt a középpálya egyik fontos láncszeme, a világbajnok Exequiel Palacios is.
A Mönchengladbach elleni meccset a „védelmi marsall” Jonathan Tah eltiltás miatt hagyja ki – a legjobb összeállítású védősor minden tagja kiesik erre a bajnokira, valószínűleg a védekező középpályás Robert Andrich megy hátra Tah helyére, de ekkor Palacios mellett őt is pótolni kell egy sorral előrébb.
Összegezzük: a Mönchengladbach ellen a védőhármas, az egyik legfontosabb középpályás, valamint a házi gólkirály center nem játszhat; a Bayern elleni csúcsmeccsre pedig érdemben csak akkor javul a helyzet, ha az ANK-ról visszatérnek a kulcsjátékosok.
Még egy faktort ne hagyjunk figyelmen kívül: magát a Bayern Münchent. Lehet, hogy a Bayern nem játszik túl szórakoztatóan, ám eredményesen igen, bármennyire is fásultnak tűnik. A 2,41-es pont/meccs mutató kiváló (a legutóbbi 20 idény kevesebb mint felében lépte át a müncheni csapat a 40 pontos határt 18 forduló után), csak épp az eksztázisban futballozó Leverkusen megfogásához egyelőre nem volt elég. A jelenlegi tempó egy 82 pontos szezonhoz segítené hozzá a Bayernt, márpedig ennyivel még soha nem szorult csapat a második helyre a Bundesligában (a legtöbb pontot elérő vicebajnok a Dortmund volt 2015/16-ban, 78-cal).
Harry Kane ontja a gólokat, kvalitásban a müncheni keret felülmúlja a Leverkusenét, rutinban és pénzügyi lehetőségekben szintúgy, a rekordbajnoknál van valami megfoghatatlan, győzelmeket eredményező plusz is – kiélezett bajnoki versenyfutásban ritkán veszít a Bayern München. No meg ott van még az a plusz motiváció is, hogy senki sem akar egy életrajzi bejegyzést: aktív részese volt annak, amikor a Bayern tizenegy idény után elbukta a bajnoki elsőséget…
„Verhetetlen Leverkusen” – harsogta a Westdeutsche Allgemeine Zeitung címe a Lipcsében aratott győzelem után. A Kicker olvasói szavazásán a szurkolók háromnegyede úgy véli, veretlen azért nem marad mindvégig a Leverkusen, de a bajnoki címre egyre jobb az esély. Ha a Bayer sikerrel veszi a Mönchengladbach és a Darmstadt képezte akadályt, majd február 10-én sikerül legyőznie a Bayern Münchent a BayArenában, akkor az olló nagyra nyílhat a két élcsapat között. A végén még az is előfordulhat, hogy a Bayer Leverkusen hamarabb nyer bajnokságot, mint ahogy a vasútállomás elkészül.
Na, az lenne az igazi csoda.