Túlzás lenne azt állítani, hogy krízisben van a Barca, de probléma azért akad bőven

Xavi Hernandez Barcelonája egyelőre nem tudja megismételni a legutóbbi, hosszú távú jó teljesítményt. A katalánok a Bilbaóval azonos pontszámmal, az éllovas Gironánál egy mérkőzéssel kevesebbet játszva negyedikek a La Ligában. A pillanatnyi helyezésen túl nagyobb probléma, hogy a Real Madrid hét, a Girona pedig nyolc ponttal előzi meg Xavi együttesét. A 43 éves edző 2021 novemberében, történelmi krízisben vette át annak a klubnak a kispadját, amelyhez gyerekkora óta ezer szállal kötődött és amelyben játékosként a legnagyobb sikereit érte el. A borzalmas szezonkezdet után Xavi végül a második helyre hozta be csapatát, az Európa Ligában a Frankfurt a negyeddöntőben állt a katalánok útjába.

Tavaly már sikerült elhódítani a bajnoki címet, ám a nemzetközi porondon ismét alulteljesítés következett: a Barca, bár bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ott csak harmadik lett a Bayern és a későbbi döntős Inter mögött, az EL-ben pedig a Manchester United búcsúztatta Lewandowskiékat rögtön az első tavaszi párharcban. A mostani évadban viszonylag könnyedén ment a továbbjutás az Antwerp, Shakhtar, Porto hármast megelőzve, de a bajnokságban egyelőre csak negyedik a csapat. Tizenkilenc mérkőzésen a legutóbbi produkcióhoz képest kevesebb gólt (42 helyett csak 36-ot) sikerült szerezni, és még szembetűnőbb, hogy az előző bajnokságban bemutatott kitűnő védekezéssel szemben

hátul most sokkal sebezhetőbb a Barca

(7 helyett 22 kapott gól)! Az elmúlt hetek médianyilvánosságában különösen a rossz helyzetkihasználásról esett sok szó, de valóban ez a fő probléma?

Tényleg túl sok helyzetet hagy ki a Barcelona?

A Barcelona az eddigi 19 mérkőzésén 45.76-os xG-mutatót hozott össze, amely messze a legmagasabb a La Ligában (a rangsorban második Bilbaóé 41.61). Csakhogy ezzel a legnagyobb alulteljesítés is a katalánoké: majdnem tíz góllal lőtték alul várható mutatójukat. Ezzel szemben az idény meglepetéscsapata, az éllovas Girona 39.89-es xG-re szerzett 46 gólt. Az ő esetük a másik véglet, markáns, több mint hatgólos túlteljesítés. Nézzünk a két csapatra kicsit részletesebben, az egyszerűség kedvéért az utolsó nyolc mérkőzés mintáján! A 0.3 feletti xG-értékű lövéseket már „nagy” helyzetnek tekintettük.

Látható, hogy nyolc mérkőzéses mintán a Barca nagyjából másfélszer annyi lövéssel próbálkozott, mégsem tudott számottevően magasabb xG-t kialakítani. Szembetűnő a magasabb értékű lövések hasonló száma is: a Girona ugyanezt sokkal kevesebb próbálkozásból érte el. Fontos ugyanakkor észrevenni, hogy közepes és alacsonyabb xG-értékű lövésből a Barcának van jóval több, ezeket hosszú távon összeadva pedig egy csapat érthetően inkább „alulmúlja”, mintsem „túllövi” az xG-mutatóját.

A helyzetkihasználás kapcsán azonban továbbra sem kerülhető meg, hogy

a Girona 25 magasabb értékű lövéséből 14-et váltott gólra, míg a Barca esetében ez a szám 29-ből mindössze 5.

A látottak is gyakran ezt támasztják alá, gondoljunk csak a Valencia elleni mérkőzés hajrájában kihagyott két óriási ziccerre, vagy az Atlético elleni mérkőzésre. Fontos látni azonban, hogy az xG-mutató nem mindenható, és nagyon keveset mond el az adott lövés kontextusáról. Bár maguk a modellek egyre cizelláltabbak (figyelembe veszik a szög és a távolság mellett a védő helyzetét és egyéb tényezőket, például a mezőnyjáték és a szögletszituációk közötti különbséget is), sok olyan kontextuális tényező nem része ezeknek a modelleknek, amely szorosan összefügg egy-egy csapat stílusával. Nagyon lényeges például, hogy a támadó statikus, álló pozícióban, vagy lendületből, futtában tud-e a kapu elé érni. Az sem mindegy, hogy a támadó védelem mögé besprintelve, vagy a második vonalba érkezve próbálkozik, amikor az ellenfél hátsó sora fizikailag a labda mögött helyezkedik. De annak is van jelentősége, hogy a csapat stílusából adódóan milyen passzokkal (lapos, magas, szélességi, mélységi, átlós) hozza helyzetbe a lövő játékosokat. Az is fontos lehet, hogy a lövő milyen messze tartózkodik a labdától, és így tovább. Számtalan olyan komplex, specifikus tényező, amely „becsaphat” egy általános modellt. Ha a Barcelona a Gironához képest húszmeccses mintán ennyivel kisebb hatékonysággal váltja gólra a helyzeteket, annak játékbeli oka is kell, hogy legyen. De vajon mi lehet az?

A Barcelona labdakihozatala

A Xavi-féle Barca – nem meglepő módon – Pep Guardiola nyomdokaiba lépve tankönyvi pozíciós játékot játszik. A labdakihozatal után leggyakrabban 3-2-5-ös, jól kivehető alakzatban rendezkednek be a pályán, s az ellenfelet szélességben széthúzva, a labdát járatva igyekeznek helyzeteket kialakítani. OPPDA-mutatójuk 14.91-gyel a második legmagasabb a Real Madridé mögött, tehát átlagosan ennyi passzt tudnak akciónként teljesíteni a saját térfelükön. A legtöbb spanyol csapat érthetően nem is igazán próbálkozik ellenük letámadással. Ezért

hajlamosak zavarba jönni, ha valaki mégis bevállalja ellenük a magasabb presszinget;

időszakosan ezt láthattuk a Porto, a Rayo Vallecano vagy éppen a Girona ellen is. Az ilyen szituációkban a szélre lehet őket szorítani – a két szél közül Koundé oldala sebezhetőbb, Cancelo labdával magabiztosabb. A De Jong, Gündogan, Pedri hármas elvileg szintén nagy nyomástűrésű, de a hirtelen kitámadás esetén a csapat nem mindig tudja megfelelően igazítani a távolságokat, így gyakran egy érintés után, az elöl lévőket próbálják megjátszani. De Jong ráadásul gyakran a két belső védő közé lép vissza, így nem annyira a kulcsfontosságú területen, az ellenfél első és második sora között használható.

Labdakihozatal a Rayo Vallecano ellen. Az ellenfél emberfogással letámad, ettől szabadulva a Barcelona-játékosok többsége kifelé mozog. De Jong visszalép a védővonalba, ám hátulról megtámadják és szerelik.

Labdakihozatal a Girona ellen. Koundé nyomás alatt, a szélen. ívelésre kényszerítik.

Sikeres nyomás alatti labdakihozatalokat leginkább az Atlético Madrid elleni győzelem alkalmával láthattunk. Ehhez azonban az is kellett, hogy az ellenfél szárnyvédői nem igazán léptek fel a letámadáshoz, így a katalánok gyakran találták magukat létszám- és tempóelőnyben. Így könnyebben ki tudták hozni a labdát a letámadással szemben, és az ellenfél térfelére átérve azonnal helyzeteket kialakítani. Nem véletlen, hogy ez a számok alapján – viszonylag kevés lövésből magas xG-mutató – a szezon egyik legjobb mérkőzése volt, ám tíz gólnyi „alulteljesítésből” kettőt itt hoztak össze Lewandowskiék.

Az Atlético elleni első gól. Ter Stegen egyből Pedrihez passzolja fel a labdát, aki lekészíti azt Koundénak. Az ő passzából Raphinha cselez befelé, aki Joao Félix-el rúgat gólt.

Problémák felállt fal ellen

Mélyen védekező csapatok ellen – amikor a letámadást átjátszva nem lehet közvetlenül helyzetet kialakítani – Xavi együttesének bőven akadnak problémái. Bár időnként egy-egy visszalőtt labdából, vagy beadásból sikerül gólt szerezni, általában ezekben a szituációkban a csapat túl lassan ér a kapu elé, ami miatt nem sikerül dinamikus, veszélyes helyzeteket kialakítani. Az áttörés ráadásul gyakran történik magas beívelésből, amit a támadónak nehezebb ellőni, a védőknek pedig van idejük reagálni. A probléma gyökere azonban leginkább onnan ered, hogy a Barca játéka ezekben a helyzetekben túlságosan is centrális. Bár a hátsó sor és a Gündogan, De Jong duó testcseleivel és trükkös átvételekkel valóban képes lehet az ellenfelet kicsalogatni, egy mélyen védekező, rövid csapat ellen ez valószínűleg nem nyit túl sok területet.

A széleket pedig felállt fal ellen nagyon elhanyagolják,

és ebben a játékosok profilja sem segít. A két szélsővédők mindannyian váltogatják az oldalakat, és inkább befelé szeretnek játszani, és ugyanez igaz a két szélső, Raphinha és Joao Felix játékára is. Valamennien inkább a védelem előtt, befelé cselezve kerülnek lövőhelyzetbe, az alapvonalat, a pálya teljes hosszát alig használva. Ezzel nemcsak, hogy nem húzzák szét mélységben az ellenfél védelmét – ami területet nyitna a második hullámban –, hanem még inkább középre húzzák az ellenfél amúgy is szűk védelmi alakzatát. Nem véletlen, hogy a helyzetkihasználást tekintve a csapat borzasztóan függ Lewandowski játékától, akinek 11.65-ös xG-je van, míg a házi rangsorban mögötte Raphinha (4.99) és Joao Félix (4.69) messze lemaradt.

Problémák felállt fal ellen, első felvonás: Raphinha befelé húz, látja, hogy Cancelo érkezik szélességet adni, de inkább elereszt egy kevésbé veszélyes lövést.

Problémák felállt fal ellen, második felvonás. Baldé befelé cselez, nem támadja az alapvonalat, így csak középre húzza az ellenfél szűk védekezését.

Visszaeső védekezés

Mint fentebb szó volt róla, a számok alapján a leglátványosabban a Barca védekezése esett vissza, hiszen a legutóbbi évadhoz képest nagyságrendileg hasonló mennyiségű szerzett gólra sokkal többet kapnak. A PPDA-mutató alapján (8.20) a letámadásuk még mindig a második legintenzívebb a mezőnyben, de ez statisztikailag nem szűri ki, ha az ellenfél kevés passzal is átjátssza a letámadást. Egyébként

22 kapott góljukat 22.12 xG-nyi engedett helyzetből nyelték be, míg legutóbb az egész szezonban 33.34 xG-re kaptak 20 gólt.

A Barcelona általában 4-1-4-1-ben kezdi meg a letámadást az ellenfél térfelén, ahol Lewandowski feladata a labdás játékos oldalra szorítása. Időnként Raphinha csatlakozik ehhez az első sorba, ilyenkor a felállás inkább 4-1-3-2-re hasonlít, a középpályások pedig együttes erővel próbálják bekeríteni az ellenfeleket. Mivel profilra egyikük sem klasszikus verőember, érthető módon a hangsúly inkább a levegő elszívásán, a labdás körüli területek lezárásán van, ahogyan azt annak idején a Busquets, Xavi, Iniesta hármastól is láthattuk, ha nagy ritkán nem náluk volt a labda. A Barca mostani letámadásával a legnagyobb hiányosság, hogy sokszor nincs elég nyomás a megfelelő pillanatban a labdát birtokló ellenfélen, nincs meg az összhang, hogy kinek, merre, meddig kellene zárnia. A magasra tolt védővonal az ilyen szituációk végén gyakran találja magát kiszolgáltatott helyzetben, amint azt például a Girona elleni mérkőzésen is láthattuk.

A Barcelona 4-1-4-1-ben támad le a Girona ellen, de nincs nyomás a labdáson, az ellenfél szabadon indíthat. A hosszú labda után a beinduló Cigankov gólt rúgat honfitársával.

Sikeres letámadás. Gündogan megtámadja a labdát kapó középpályást, aki oldalra passzol, ott pedig tolódással sikerül körbe zárni a labdás embert.

A Barcelona játékára tehát túlzás lenne komoly krízisként tekinteni, de kétségtelen:

labdával és labda ellen is vannak olyan momentumok, amelyek miatt a Xavi által megálmodott pozíciós játék még messze van az ideálistól,

valamint a profilok összetételében is találhatunk kivetnivalót. A katalánok esete arra is kitűnő példa a statisztikák rajongóinak, miért kell az xG-t óvatosan és nagyon körültekintően kezelni. Azt se felejtsük el: a Girona jó szereplése teljesen váratlanul érte a mezőnyt, így csupán a jelenlegi helyezésből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Emlékeztetőül: a La Ligában a 2012/13-as évad óta mindig (!) a Barcelona, Real Madrid, Atlético Madrid hármas végzett a dobogón. A Girona lehet tizenkét esztendő (és az akkori, Emery-féle Valencia) után az első „kívülálló” csapat, amely beleszól a három óriás versenyfutásába.

A Barca még a Spanyol Kupában és a Bajnokok Ligájában is versenyben van. Márpedig két és fél év után a katalánoknak leginkább Európában kellene bizonyítaniuk, hogy valóban a szűk elithez tartoznak.