Az MTK 1968-ban a 11., 1969-ben a 9. helyen zárta az első osztályú bajnokságot, közben 1968-ban elnyerte az MNK-t, miután az elődöntőben, majd a döntőben egyaránt 2-1-re győzött az FTC-t és a Vasast is kiejtő Szegedi VSE, illetve a Honvéd ellen.
A kék-fehérek tehát legfeljebb gyönge középcsapatnak minősültek ötvenöt évvel ezelőtt, ám a magyar futball akkor még olyan tekintélyes volt, hogy
Az MTK-t Argentínába invitálták az itthoni téli szünet idejére; a hétcsapatos torna résztvevője volt még a Boca Juniors, az Estudiantes, továbbá Mar del Plata válogatottja, a brazil Palmeiras, valamint a bécsi Rapid és a pozsonyi Slovan.
Ugyanakkor az A és a B válogatott is Dél-Amerikába utazott, míg a Honvéd Ausztráliába és Indiába, a Vasas Brazíliába készült. Illovszky Rudolf, az angyalföldiek edzője már be is jelentette, hogy „január 16-án kelünk útra”, a Népsport pedig azt közölte: „A Vasas valószínűleg a Flamengóval kezd Rióban.”
Ezért a piros-kékek arra kérték a válogatott vezetőit, hogy minél kevesebb játékost vigyenek magukkal a tizenharmadik kerületi klubból. Az A kerettel tartott Farkas János és Ihász Kálmán, a B-vel Mészöly Kálmán és Menczel Iván.
Hogy Mészöly miként került a B-be, azt csak Sós Károly, minden idők legszerencsétlenebb magyar szövetségi kapitányainak egyike tudta. Mindenesetre az A-sokkal repülte át az óceánt Solymosi Ernő, Noskó Ernő, Dunai III Ede, Fazekas László, Göröcs János, Bene Ferenc, Nagy László (mind Újpest), Novák Dezső, Páncsics Miklós, Juhász István, Szűcs Lajos, Albert Flórián, Rákosi Gyula (mind FTC), Fatér Károly (Csepel), Bicskei Bertalan (Honvéd), míg a ligaválogatottnak hívott B garnitúrával Szentmihályi Antal, Káposzta Benő, Bánkúti István, Juhász Péter, Zámbó Sándor (mind Újpest), Dunai Lajos, Sárközi István (mindkettő MTK), Szőke István, Branikovits László (mindkettő FTC), Szarka Zoltán (Szombathely), Keglovich László (Győri ETO), Konrád János (Pécs), Oláh József (Dunaújváros), Szalai Miklós (Salgótarján), Szurgent Lajos (Honvéd).
Utóbbiak éppen a Vasassal vívták elutazásuk előtti utolsó edzőmérkőzésüket, és nem bírtak a Kenderesi (Mészáros) – Bakos, Mathesz, Vidáts, Somogyvári – Nell (Antal), Müller, Fister – Molnár (Török), Puskás, Radics (Tóth Bálint) összetételű Fáy utcai vendéglátókkal (2-2). Majd
A Honvéd szintén hoppon maradt, dermesztő hidegben játszott tréningmeccset Lévay – Kelemen (Tajti), Ruzsinszki, Vági, Marosi – Komora, Kocsis Lajos (Tichy), Tóth Kálmán (Tussinger) – Pusztai, Kozma, Karakas összetételben az Eisenstadttal (1-0). Az időjárásra jellemző, hogy az A válogatott mínusz 14 fokban találkozott Tatán a Tatabányai Építőkkel (8-2), mielőtt elindult volna portyázni a jó meleg tájakra.
Az MTK elöljárói a „kék túra” előtt meg akarták erősíteni a csapatot, ám úgy nézett ki, a legjobbak közül senkit nem lehet kölcsönkérni. Ezért a választás három csepeli játékosra, a középpályás Faludi Dezsőre és Rottenbiller Istvánra, valamint a csatár Kalmár Lászlóra esett. (A támadó a Csepel leggólerősebb játékosa volt, 266 bajnoki mérkőzésen 92-szer köszönt be.)
A trió a következő MTK-sokhoz csatlakozott a január 5-ei induláskor: Hajdú József, Lanczkor Sándor; Szántó Tibor, Csetényi Csaba, Strasszer László, Keszei György, Szűcs Attila; Oborzil Sándor, Kékesi Mihály, Szucsányi András; Török József, Takács László, Kiss Tibor, Szuromi Antal.
